Eltelt az első hét

Elszaladt egyenesen ez a hét. Bár nagyon jól sikerült szerveznem, mert Daphné két egész napot volt bölcsiben. Ezalatt hétfőn egész nap teniszmeccsen voltam a két fiúval a szomszéd faluban. Edgár először mérkőzött meg, negyedik lett ötből. Nem annyira zavarta, de mégis látta, hogy vannak jobbak nála. Ő ezt így oldotta meg: "Mindenki csaltm ezért nyertek!" nagyon jót mosolyogtunk ezen Léopolddal, akivel nagyon szurkoltunk neki. Egy meccset legalább megnyert és látszik, hogy sokat fejlődött mióta elkezdte a teniszt.

Kedden is Daphné bölcsiben volt, jó sok program jutott erre a napra is. Délelőtt a fiúkkal usziban voltam, utána hazarohantunk, épp csak megebédeltünk és már indultunk is  a moziba. A Ralph című filmet néztük meg, nem nagyon tetszett egyikőnknek sem. Ezek az új animációs filmek annyira mozgalmasak, hogy a végére golyózik a szemed és fáj a fejed, amikor kijössz.

Amikor a moziból hazaértünk, felvettük Daphnét a bölcsiből és egy jó kis uzsonna után indultunkmisére, hogy a papnak bemutassam a két keresztelendő gyermekem. Bár a találkozás le volt fixálva, a pap nem jött el, mert iskolai szünet alatt nincs mise. Nem értem, hogy ebben az országban a szünet alatt leáll az élet. A szülők vagy dolgoznak, vagy akinek akkora szerencséje van, hogy nem az meg sokmindent nem tud elintézni, mert a szünetben minden máshogy van. Annyira logikátlan, mint az, hogy szerdán nincs iskola. Ezt soha nem fogom megérteni. A szülők dolgoznak, a gyerekek pihennek (elvileg) de ugyanúgy napközibe vagy gyerekmegőrzőhöz mennek, mert a szülő dolgozik. 

Szerdán a városban jártunk, könyvtárba is benéztünk, délután pedig a játszón múlattuk az időt. 

tegnap elintéztem a nagybevásárlást a síelésre és elkezdtem a csomagolást. 

Szóval nagyon hamar, de nagyon jól eltelt ez az egy hát. Gyönyörű idő volt 17-18 fokkal. Ma éjfélkor pedig indulunk síelni!

15 hónapos Daphné

Hihetetlen karakter. Akaratát teljes mértékben tudatja velünk. Reggel nem akar felöltözni és sokszor tisztába tenni is csak határozottabb hozzáállással tudom. A lépcsőn egyedül akar felmenni és lefele sem jó neki, ha viszem a karomban, hanem egyedül akar lemasírozni. És azzal sem mindig ért egyet, amikor a fiúkkal foglalkozom. Jön, tolja a fenekét felém, hogy az ölembe szeretne ülni, oda középre, hogy ő is ott legyen velünk.

Jön-megy, matat, pakol egész nap. A két hónap óta, mióta megy, profi lett. Biztonsággal fut, el nem esik soha.

A könyveket nagyon megszerette, de csak addig érdekes, míg lepakolja a polcról, odatolat az ölembe, befészkelődik, majd kinyitjuk és már indul is a következőért.

Ha mondom neki, hogy indulás, vegyük fel a cipőt, akkor ül le a lépcsőre és hozza a kiscipőt.

Nem mond semmit, de végtelenül sokat halandzsázik. Folyamatosan magyaráz és ha válaszolunk neki, akkor teljes hanglejtéssel válaszol nekünk, minden benne van, csak nem értjük.

Alszik, mint a bunda, nagyon sokat, napközben van, hogy 3-4 órát, éjszaka egyfolytában.

Szépen eszik, a zöldségek kevésbé csúsznak.

Esti alvás előtt jön és tolja oda az arcát pusziért. Mintha néha mondaná, hogy "Eggá", de nem vagyok még benne boztos, hogy ez neki szól. 

A bölcsit nagyon szereti, egy héten egy egész napra próbálom ott hagyni. 

Szeret a kertben matatni, hamarosan kap egy hintát és ha jön a szép idő, biztos sokat kinnt leszünk együtt. A fiúkkal a trampolint is már kipróbálta, hatalmasakat kacag!

Olyan nagy élet van benne, energikus, renegeteget beszél és persze nagyon szeretjük, elképzelhetetlen, hogy ne lenne itt velünk!

Gyönyörű vasárnap La Rochelle-ben

Meleg, napos, igazi tavaszias idő köszöntött ránk a hétvégén is, szép folytatása a hétnek. Léopold betegen ért haza a kirándulásról, így győzködni sem kellett sokat, hogy pihenjen. Szombaton se kosarazni nem ment, se a teniszmeccsre, nagyon fáradt volt és még egy pici láza is volt napközben.

Edgár pedig boldogan várta kis barátját Gabrielt, "Gab"-ot, játszani szombat délutánra. Ezalatt Daphnéval a kertben botorkáltunk, folytattuk a metszegetést, az őszi munkák folytatása következik. Imádom ezt az időt!

És nem kellett sok nekünk, hogy hamar elhatározzuk, hogy másnap a tengerhez utazunk. Milyen szerencsések vagyunk, hogy a tenger csak másfél óra autóútra van.

Vasárnap reggel gyorsan összeszedtük magunkat és már tíz előtt elindultunk La Rochelle-be. Először a város felé vettük az irányt, de a sétát hamar megszakítottuk egy játszótéren. Erre a játszótérre mindig benézünk, amikor erre járunk. A fiúk jót szaladgáltak, de látni kellett volna Daphnét. Hatalmasakat kacagott a csúszdán és folyamatosan jött-ment, próbálgatott, amit csak tudott. És persze alig lehetett utána betenni a babakocsiba.

Mivel ekkor már mindenki éhes volt, autóba ültünk és a Minimes partra mentünk, hogy megebédeljünk. Amikor a tengerhez megyünk gyakran piknikezünk, mert sajnáljuk az időt, hogy étteremben ételre várakozzunk. Rögtön le is ültünk és a ragyogó napsütésben elfogyasztottuk szendvicseinket. Edgár pólóban, zokni és cipő nélkül szaladgált a parton. Léopold még ma sem volt nagyon formában. Daphné pedig eléggé nyüsszögött, mintha félt volna, folyamatosan betolatott az ölünkbe. De utána a kezünket fogva, jót sétált ő is a homokban.

Tengerparti napunkat a parti kávézóban fejeztük be. Hihetetlen hálásak vagyunk, hogy iylen közel vagyunk a tengerhez, mert egy ilyen nap teljesen feltölti az embert!

Gyönyörű tavasz

Nagyon szép tavaszi időnk volt egész héten: 14-16 fok is volt délutánonként. Kinnt voltunk sokat a kertben, volt hogy kinnt is uzsonnáztunk. A ruhákat kinnt szárítottam, imádom ezeket az első tavaszi napsugarakat.

Négyesben a hétköznapok

Így, hogy Lélopold nincs velünk, hát bevallom, teljesen szétfolynak a napok és ritmustalanul élünk. Léopold ugyanis hatalmas ritmust diktál a családnak. Nélküle csend van és elvagyunk, mint hal a vízben. Edgár ugyanis tud várni (Léopoldnak minden azonnal kell, és ha egy kérést teljesítetteélm jön a következő és következő és egyszer csak azon  veszed észre magad, hogy órák óta neki és miatta ugrálsz a másik kettővel pedig nem tudsz foglalkozni), ha kér valamit és én visszaszólok, hogy várj, akkor egy fél óra múlva sem kérdez vissza, hogy mikor és siessek és azonnal. Nem mondom, hogy unalmas, de a hirtelen Léopold nélküliség majdnem. Szerintem hétfő óta talán kétszer ha felemeltem a hangom, bezzeg, ha Léopold velünk van.... 

Edgárnak van lehetősége Daphnéval játszani, nagyon sokat és szépen foglalkozik vele. Daphné pedig fürdőzik Edgár figyelmében.

Edgárnak hiányzik Léopold. Hétfő óta ezt hajtogatja: "Hát persze hogy szeretem Léopoldot". "Anya, nagyon hiányzik Léopold!"

Azon gondolkodtam, hogy mennyire hozzászokik az ember a 3 gyerekhez és milyen furcsa is, ha már csak eggyel is kevesebben vannak. 

Léopold kirándul

Gyönyörű helyre indult Léopold osztályával és egy másikkal kirándulni. Egy hétre mentek egy apátságba , a Loir folyó mellé. Na, igen, ez meg a korcsolyázás, a tanárnő az i-re ezzel feltette a pontot, nagyon bevágódott Léopoldnál. Nem győzte ismnételni, hogy ez hihetetlen, hogy az ő tanárnője korcsolyázni viszi és kirándulni egy hétre őket. Nagy boldogság nekem, hogy ennyire szereti ezt a tanárnőt és kárpótlás a szörnyű első osztály után. 

Az Abbaye de Saint Mur-ben persze sokat fognak szórakozni, de tanulni is. Maryvonne Rippert, gyermekkönyvíró nővel fognak folyni a foglalkozások, a téma az írás és fogalmazás lesz. Egy könyvet fognak írni a gyerekek ezalatt az egy hét alatt. A két osztály tanárnője ugyanis évről évre azt veszi észre, hogy a gyerekeknek nagyon nehezen megy a fogalmazás.

Hétfőn reggel én vittem Léopoldot a buszhoz. Teljesen kész volt, nagyon nagy örömmel és várakozással vágott neki az útnak. Az, hogy egy hétig nem lát bennünket, neki semmi. Nem is értette, hogy egyes gyerekek miért félnek elutazni, sokat beszélt erről nekem. Ez is mutatja, hogy rendkívül önálló gyerek, hamar meg fogja állni a helyet nélkülünk is.

Ithhon pedig Edgár nem győzi ismételni, hogy "nagyon hiányzik neki Léopold".

Hétvégi korizás

Reméljük, hogy az utolsó esős hétvégénket múlattuk. Az utóbbi hetekben csak esett és esett az eső és nagyon sokszor volt napokig borult ég. A hétköznapok gyorsabban teltek, de a hétvégék nehezebben. A Léopold osztálya ebben az évebem sportolásként korcsolyázni jár. Ezt az ötletet Léopold nagyon díjazta. Csütörtökön nagyon boldogan készült az első korcsolyázásra, este pedig nem győzte mondogatni, hogy ő volt a leggyorsabb és nem esett el és stb. (fő az önbizalom - nála ebben nincs hiány). Következő lépésben pedig jött a követelőzés, hogy a hétvégén menjünk korizni a pályára. Poitiers-ben van egy nagy fedett jégcsarnok, de bevallom, még sosem voltunk. A múlt hétvégén az Air Jump nevű hatalmas trampolinpark volt porondon. Kövezettek meg, de ellenálltunk: egyszerűen megmondtuk a gyerekeknek, hogy mi oda nem vagyunk halandóak elmenni. Sötét és levegőtlen, nem szeretnénk egy hétvégi délutánt sem ott tölteni.

A korizásban viszont benne voltunk. Szombat délután mindannyian felkerekedtünk. Léopoldnak tényleg nagyon jól ment, Edgár először nem akarta kipróbálni, de lassan lassan belejött. Tolt maga előtt egy fókát és olyan gyorsan ment vele. Élvezte a végére ő is. Daphnénak nem a legjobb szórakozás volt, de nem fázott meg legalább a fiúkat nézve. Jó program volt, de mostmár jöhet a szép idő!

Ki a kertbe

Úgy örülök, hogy végre tovább van világos. Este hatkor, amikor Daphné felébredt a délutáni alvásból, kivittem a kertbe. Megmetszettem egy bokortömeget, miközben meguzsonnáztunk. Rettenetesen élvezte. Sokszor eldőlt, mert a kis csizmára ragadt a sár, alig tudott menni. De mégis elkecmergett a hinták felé. Ezt a kis minijátszóteret (amit már el akartunk takarítani a háztól) tavaszra újjá kell varázsolnunk, mert láttam, hogy kiszúrta. Lefestjük, rakunk új hintát és telepítünk homokozót. ÚÚÚÚ, de várom a szép időt!!

Már az előszobában le kellett vetkőztetnem, olyan koszos volt. Ma elég enyhe 11 fokos "meleg" volt. Ha így haladunk, akkor minden nap kiviszem a kertbe, mert az eddigi levegőzás leginkább a fiúkért való menetben merült ki.

14 éve együtt!

Pont ma 14 éve, hogy együtt vagyunk megállás nélkül!! Sok-sok szép emléket őrzünk, soha meg nem állunk, vagy költüzünk vagy utazunk és persze rohanunk a dolgos hétköznapokkal, terelgetjük a gyerekeket és néha egymást is sok-sok szeretettel!
Ezt a szép csokrot kaptam  ma Guillaume-tól!

Guillaume 39!

Nagyon készültünk és vártuk haza a papát. A fiúk inget vettek fel és korán befejezték a házit, hogy tudjanak rajzokat készíteni. Ünnepeltünk, Champomyt ittunk, koccintottunk és ajándékoztunk. Edgár nagy örömére a papa egy nagy lego autót kapott.
Az ő tortája is galette de rois lett tulajdonképpen!
Nagyon boldog szülinapot, hálásak és szerencsések vagyunk Veled!!!

Palacsintaünnep

Vasárnap palacsintát kellett ennünk. Mindig elfelejtem, hogy van valami ünnep, amikor valamit enni kell. A franciáknál tényleg sok ilyen hagyomány van. Mivel én sokat készítek palacsintát, így eszembe sem jutott, hogy vasárnap azt készítsek, de legyen, gondoltam. Nagyon ette mindenki, Paul Bocuse repetjét készítettem el, nem volt rossz, sőt, azt hiszem egy darabig maradok ennél a variációnál.

Galette de rois szezonja is most van, vagyis inkább január 6-án, de szinte egész januárban eszik. A süti úgy készül, hogy két levelestészta közé  darált manduából készült krém kereül és így kell megsütni. Isteni, ráadásul szombaton még málnát is raktam bele, nagyon finom volt. 

Slime factory és palacsinat ünnep

Novemberben Edgár a szülinapjára kapott egy könyvet, amiben renegeteg gyerekek által is könnyen megcsinálható kísérlet található: coca-cola vulkán, vagy kukoricaliszt-ragasztó. Megmondom őszintén, azon az egyen kívül, amit még novemberben kipróbáltunk és amihez kapott is alapanyagokat a szülinapjára, nem nagyon mobilizáltuk magunkat.

Pénteken viszont kipróbáltuk a kukoricaliszt-ragsztót: összekevertünk kukoricalisztet vízzel. Ennek az a lényege, hogy ha összenyomunk egy adagot a tenyerünkben, akkor szilárd, de ha elengedjük, akkor szétfolyik az ujjaink között. Szegény Edgár nem értette a lényegét (Léopold nagyon hamar ráunt), folyton azt hajtotta, hogy ő slime-ot szeretne készzíteni belőle. Fél óráig gyurmázta az anyagot, már többször elolvastam neki a könyvből a magyarázatot, hogy ez sosem lesz szilárd vagy nyúlós, mert  ha nem nyomjuk össze benne a részecskéket, akkor szétfolyik.

Ebből az esetből annyira felbuzdultunk, hogy este több videót is végignéztünk az interneten, hogyan is lehet igazi slime-ot készíteni. Szombaton mindent beszereztünk és IGAZI slime-ot sikerült a gyerekeknek keverniük. 

Divatos karácsonyi ajándék volt ez errefelénk, de én mondtam, hogy szó sem lehet róla, hogy negyven euróért vegyek egy dobozzal ebből a kémiai kóficból. Itthon pár fillérből elkészítettük és  agyerekek kíváncsisága is le volt tudva. Mellesleg nagyon örültek a házi slime-nak és jól lefoglalta őket. Íme a recept: kleopárta ragasztó (fogalmam sincs más ragasztóval működik-e), egy kis festék bele, ugyanannyi mennyiségű borotvahab, mint amennyi ragsztó és végül Borax, azaz szemtisztító folyadék. Jó szórakozást!

Mai kedvencem

A fiúk annyira boldogok voltak, hogy egy kis videojátékozást megengedtem nekik. Ezt mondtam: "Csak egy közös fotó után!".  Mindenki boldog volt (látszik is a képen) és mivel Guillaume ma nem aperózott velünk, elengedtem nekik egy kis játékot és így az én örömöm is meglett, mert készült egy klassz fotó róluk.

Hozok vizet a kútról

Hozok egy kis vizet a kútról című képet láthatjátok. Végül még a fiúkért is ezzel a nagy bödönnel indultunk le. Dolgos hétköznapjaink vannak kérem.

Korona Daphnénak

Edgár egyik nap hatalmas örömmel jött ki a suliból a koronájával. Mindenkitől azt kérdezte, hogy ugye milyen "cool" a koronája. Hazafele úton pedig elhatározta, hogy mindenkinek készít egyet. Ez általában úgy szokott lenni, hogy az első elkészül, a többi nem. Így a Daphné koronája nagyon hamar elkészült, olyan örömmel tette fel Daphné kis fejére. Megörökítettem ezt a pillanatot. Olyan kedves, jószívű fiú Edgár.

Daphné egész nap a bölcsiben

Eddig csak heti két órát töltött a bölcsiben. Semmire nem volt ez elég nekem, akár itthon is lehetne. Két okból viszem bölcsibe. Mégsincs segítségem hétköznap és már többször jött jókor, ha interjúra mentem, vagy orvoshoz, vagy ajándékért jártam le a lábam. És nem utolsó sorban neki is jó egy kicsit maga korú gyerekeket látni maga körül.

Így nagyon örültem a lehetőségnek, amikor a bölcsiben közölték, hogy egy napra is beadhatom Daphnét. Mivel a szerdáim zsúfoltak és egész nap a fiúkat hozom-viszem, így szerdán úgy döntöttem hogy kilenc és öt között otthagyom a bölcsiben. Megbeszéltük, hogy bármikor hívhatom és ők is hívnak engem. 

Hát kérem Daphné nagyon klassz napot töltött a bölcsiben. Kétszer aludt (kevesebbet, mint itthon, de mégiscsak többen alszanak együtt) , nagyon jól evett, jókat játszott. Büszke vagyok rá, nagyon jó helye van ott.

Hétvége Nantes-ban

Karácsonyt próbáltuk egy kicsit bepótolni Nantes-ban. A gyerekek nagyon várták a hétvégét, szombaton reggel indultunk és hamar Nantes-ban voltunk, ugyanis Léopoldnak beszereztük a keresztelésről szóló igazolását, mert ebben az évben elsőáldozó lesz. 

A gyerekek megkapták az ajándékokat: Léopold nagyon örült a pörgettyű arénának, Edgár egy programozható robotot kapott, Daphné pedig egy babakocsit babával. 

A szombat délutánt kihasználtuk és megjártuk az IKEA-t, Edgár legoinak kerestünk bútort. 

Vasárnap pedig breton módra osztrigát ettünk előételnek, amit a gyerekek is megkóstoltak. Léopoldnak úgy tűnt, hogy ízlett nagyon.

Daphné rettentő aranyos volt, ahogy pakolgatta a babáit. Hihetetlen, hogy alig látszik ki a földből, de olyan biztosan jön-megy, mintha mindig valami intéznivalója volna. A babáival meg úgy viselkedik, mint egy kis anyuka.

Nagyon klassz hétvégét töltöttünk Nantes-ban! Köszönünk mindent!