December 24.

Kozos megegyezessel arra a megallapodasra jutottunk, hogy egyik evben a Guillaume szuleinel, a masik evben apukamnal toltjuk a karacsonyt. Mivel minden orszagnak, de meg egy orszagon belul minden csaladnak eltero szokasai vannak, a karacsony minden evben egy kicsit mas lesz. Mivel a sajat gyerekkori elmenyeinkhez is ragaszkodunk, ezert abban is megegyeztunk, hogy Leopoldnak este a Jezuska, reggelre a Telapo hoz ajandekot. Ezt mar most sem sikerult igy csinalni, hiszen a 24-i vacsoran, de meg az aperon se sikerult velunk lennie egy rosszul sikerult delutani szieszta miatt, ami miatt hamarabb kidolt. De meg ugy sem ert olyan sokat, foleg a karacsonyt ovezo mesebol. Ellenben azt nagyon jol erti, hogy valamit kap es az uj es annak orulni lehet! Igy reggel volt ajandekbontas, nagy oromkodes a sok szep es foleg hasznos ajandek lattan. Ertem a hasznos alatt, hogy tenyleg olyan ajandekokat kapott, amire en is vagytam, hogy neki vegyek, vagy amikrol eleve tudjuk, hogy nagyon szeretei, peldaul a konyveket, amibol vagy tizet kapott.
Miutan Leopoldot 24-en este agyba raktuk, mi unnepeltunk, minden finomsag volt az asztalon, en meg egy adag pogacsat is sutottem. Hajnalig fogyasztottuk az unnepi vacsorat!

Igy iszik egyedul

A mami Nantes-ban egy teljes etkeszlettel varta Leopoldot, egy kispoharral, amit elso nap kiprobaltunk. Szerintunk ezzel jott ra, hogy a cumisuveget megdontve, maris jon a finom taplalek. Eddig is tudott egyedul inni a cumisuvegbol, de csak fekve, most teljesen fuggoleges helyzetben is profin iszik egyedul. Szerintem a napokban valtunk is egy poharra.

Ket kiscipo

Az egyik harminc eves, a masik vadonatuj. A harminceves 17-es, a vadonatuj 21-es es Leopolde.
Ez tolti ki napjait, ez lett a jateka, allni es lepegetni. Ma tobbszor masodpercekig allt egyedul. Csak csodaljuk, mennyire ugyes. 20 napja allt fel eloszor.
Nem mondhatjuk, hogy az adaptalodas ugyanugy ment, mint hathonaposan, ami teljesen termeszetes. Talan ma volt az elso nap, amikor nem kiabalt, ha eltuntunk egy kicsit a latoterbol. Ma annak is szemtanui voltunk, ahogy a mi hatarainkat feszegeti. Guillaume nemet mondott neki, lehajtotta fejet, lecsorbitotta a szajat, majd tobbszor is probalkozott a tiltott dologgal a szemebe nezve. Tobbszori nem utan feladta, nem volt hiszti sem. Majd kesobb kerdeztem tole, hogy apa mondta neked, hogy nem szabad azt a bizonyos dolgot? Ranezett Guillaume-ra, odasetalt es ujbol probalkozott. Hihetetlen, mindent megert, az osszes csaladtagot nevrol ismeri, ismeri a karacsonyfat az ajandekokat. Ha kerdezzuk hol a kiscipod, ranez es moslyogva emeli a labat!Sokszor velunk bohockodik es ha faradt rankhajtja a fejet!! Es ezek a pillanatok melengetik a szivunket (persze az osszes tobbi mellett :). Meg sokszor el fogom mondani, hogy imadjuk!!!

Boldog Karacsonyt Kedves Blogolvasoim

Leopold ma meglepett bennunket, hogy fekvesbol felult. Telapokor allt fel. Minden unnepre keszul valamivel! Ma megkapta elete elso kiscipojet es egy uj babakocsit, amit velhetoen konnyebben emelgetek majd a moszkvai metron!
Szoval ma delelottre is jutott meg tennivalo, de lelekben mar keszulunk az esti unneplesre!

Minden Blogolvasonknak Kivanunk Szeretetteljes Boldog Bekes Karacsonyt!

Egy hosszu nap margojara

Guillaume mondta tobbszor is, hogy ez hosszu nap lesz. Nem gondoltam, hogy ennyire. A keddirol van szo, amikor moszkvai ido szerint hajnal kettokor megerkeztunk 2 orias boronddel, egy kisebb utazotaskaval, ketto kezitaskaval es Leopolddal a nantes-i szuloi hazba. Megtorten es faradtan. Atutaztunk harom orszagot, az osszes csatlakozast futva ertuk el, merthogy indultunk reggel tizkor a moszkvai lakasunktol es Budapaesten keresztul utaztunk tovabb Parizsba. Parizsban 40 percet vartunk a hidegben vonatunkra. Es meg igy is szerencsenk volt, mert az osszes jaratunk indult, semmit nem toroltek a ho miatt. Kozben Leopold csak fel orat tudott aludni egtesz nap, igy moszkvai ido szerint 11-kor annyira kidolt, hogy arra sem ebredt fel, hogy leszalltunk a vonatrol Nantes-ban, beraktuk az autoba, megerkeztunk. Fel orat fennt volt, majd kidolt, ahogy szokta reggelig durmolt. Soha nem felejtem el, mint a menekultek ugy erkeztunk meg az alvo Leopolddal a karunkban, hatamon hatizsakkal, a parizsi allomason - Guillaume altal -lecserelt bundacipomben (nem szamitottam a 40 perces hidegben alldogalasra). Guillaume vonszolva a ket oriasborondot. De itt vagyunk es mar igyekeztunk ki is pihenni magunkat, meg ujbol keszulodni az itteni karacsonyra. De eddigi ittletunk alatt minden napra jutott valami: utolso ajandekok beszerzese, orvoslatogatas! Vegul nagyon jol vagyunk, minden rendben, de errol a naprol sokaig beszelni fogunk, es ahogy magunkat ismerem, nem ez lesz az egyetlen ilyen eletunkben!!

Bújós

A múlt heti betegeskedés (semmi komolyra nem kell gondolni), a karácsonyi hangulat hozta-e ki belőle, vagy csak egyszerűen ilyen, olyan szeretetreméltó, ahogy fáradtan ránkhajtja fejét, kis bújós, hol hozzám, hol Guilalume-hoz:

Utolsó hétvégénk Moszkvában, azaz kiskarácsony

Moszkvai karácsonyra hangolódásunk ebben a hétvégében teljesedett ki. Nem volt lótás-futás, csak készülődés és ünneplés. Szombaton családi kiskarácsonyt tartottunk, mivel Léopold ajándékait nem tudjuk elszállítani magunkkal. Szombat délelőtt a konyhában tettem vettem, mialatt Guillaume egy utolsó kör bevásárlást végzett. Délutánra elkészült a két rúd bejgli és a karácsonyi fatörzstorta, valamint egy gyors ebédre is sor került. A délutáni 2,5 órás sziesztája alatt becsomagoltam az ajándékot, feldíszítettük az asztalokat és már ébresztettük is hétalvónkat. Az utolsó pillanatban elkészült a házi blini, amit a kaviárral szervíroztunk (merthogy a Puskin étteremben is így kínálják!!). Este pedig hozzáfogtam a bárány tadzsin elkészítéséhez.
Közös megállapodás, hogy este a Jézuska, reggelre a Pere Noel hozza az ajándékokat. Így is volt Léopold a kisautót este, a többi ajándékait reggel kapta meg. Tudja, hogy ajándékot kap, mert tépte le a papírt és még kis hangokat is kiadott hozzá, izgatott volt, utána pedig büszkén feszített a kisautón. Este vég nélkül ünnepeltünk: pezsgővel, kaviárral, füstölt lazaccal és sok-sok boldog , megható pillanattal! Eszünkbe jutott, hogy mennyire vártuk tavaly ilyenkor Léopoldot és hogyan bizakodtunk hátha pont karácsony napját választja, hogy előbukkanjon. Nem így történt, de akkor még nem tudtuk, hogy csak két hét választ el bennünket a szülővé válástól!!!
Vasárnap délután pedig a Vörös téren sétáltunk egy hatalmasat, eredeti célunk szerint én korcsolyázok, Guillaume és Léopold pedig szurkolnak! Léopold elaludt, nekem pedig végül nem volt kedvem korcsolyát húzni! A karácsonyi hangulatból ekkor is jutott bőven, végigsétáltunk a karácsonyi vásár mellett és megcsodáltuk a GUM karácsonyi pompáját!
Sokat nevettünk, feltöltődtünk ezen a hétvégén, biztos sokszor emlegetni fogjuk később is a mi kiskarácsonyunkat!

Áll a fa

Igen, pontosan egy napot hezitáltunk és megvettük a tökéletes fenyőt. Mert ugye tökéletes fenyő nincs, a mi fenyőnk műfenyő.

Elég vicces felállítani, ki kell csomagolni, összerakni és az ágait formára igazítani. Három szintes, ha kisebbet akarok, akkor az alsó szint kihagyható! Meglepetésnek szántam tegnap délután, ha Léopold felébred, de mivel aludni nem akart az egész fenyőállítást végignézte. Csak úgy rugózott a járókában annyira tetszett neki.
Nem koszol, illata nincs (de a tavalyi igazinak sem volt, jól átvertek bennünket), de a látvány és a hangulat ugyanaz. Nagyon meg vagyunk vele elégedve, azóta többen kedvet kaptak hozzá. Mivel az oroszok január 6-án ünneplik a karácsonyt, a fát csak december 20. körül kezdik árulni. Nem érte volna meg venni, mert másnap már utazunk, de a mi kiskarácsonyunkhoz, amit szombat délután-este tartunk, elengedhetetlen! Hát íme, ő az!
A mézeskalácsházikó nem az én művem én holnap kezdek bele az igazi készülődésbe! Zsóka készítette, aki bevásárlásaim és korcsolyaóráim alatt Léopold játszótársául szegődött!!

A tél Moszkvában

Mielőtt Moszkvába költöztünk sokmindent hallottunk a városról a már itt lakó ismerősöktől. Sok minden való igaz, sokmindent abszolút cáfolni lehet és több állítás beigazolódásához hosszabb idő kellett.
Hallottuk, hogy nehéz a tél és főleg hosszú, kevés napfénnyel, hat hónapig tart.
Én már ősszel izgatottan vártam a telet, mert a sok téli élmény kavargott a fejemben még gyermekkoromból. Amikor kinnt bandáztunk egész álló napon keresztül mínusz tíz fokban is és úgy kellett becsalni ebédelni, majd este fagyott lábakkal kezekkel hazatérve, már csak egy gyors fürdőre jutott idő, annyira kifáradtunk a hóember építéstől, a jégbunker építéstől, a szánkózástó...És mennyire vártuk, hogy leessen az első hó mire érkezik a Télapó. Na az itt már októberben leesett. Franciországban havas, hideg tél híján voltunk, amelyben szintúgy felleltem a szépet és a jót: nincs latyak, ha olvad, nem él az "egy tél, egy csizma állítás", nem kell fülig beöltözni. El is gondolkodtam: most mi is jó nekem, a hideg havas tél, vagy a francia változat?Valószínű mindig épp az, ami van és ez így van rendjén!!
Tegnap késő délután a Guillaume munkahelye mellett lévő tónál sétáltunk. Mert, hogy minden nap kimozdulunk, kell a friss levegő, mégha hideg is!!! A tó annyira hangulatos így télen. Egy kisebb része le van takarítva a hótól és korcsolyáznak rajta. Ma pedig a Vörös téren lévő Állami Történeti Múzeumban jártam, ahol egy nagyon gazdag kiállítás található Oroszország történelméről. Kedvenc túravezetőm, az I. Péter cár és I. Miklós orosz cár közötti orosz történelem rejtelmeibe vezetett be bennünket! A Vörös tér szintén jeges pompában áll, az egész tér fel van öntve!! Azt mondják a nagy parkok is tele vannak jégpályákkal és sífutókkal! Nekem egyelőre elég vonzó!! Guillaume nagyon várja, hogy korcsolyatudományomat megmutassam!!
Már kellőképp fel vagyunk szerelkezve ruházatilag is. Léopold kezes lábasban, a babakocsijában bundazsák, amelyet még egy bárányszőrrel egészítünk ki, hogy a feje környékét is jobban védjük!!! Számunkra sem igazán az a gond, hogyan öltözzünk fel melegen, hanem az, hogy a metrón és a boltokban őrült meleg van, így bárhova betoppanunk, akár pár percre is, vetkőzünk le és föl. Fárasztó és néha úgy érzem vagy túlságosan levetkőztünk, vagy túl sokmindent hagytunk magunkon.
Egyelőre úgy néz ki február környékén melegebb vidékre utazunk. Úgy tűnik, hogy minden nehézség ellenére problémamentesen fogjuk átvészelni a telet és nagyon várjuk, hogy Léopoldot is megszánkóztassuk!
Kíváncsi vagyok, mit fogunk mondani március környékén, amikor még mindig tél honol Moszkvában?

Szombatunk

Program akad bőven, csak igyekezzünk úgy beosztani az időnket, hogy mindenre jusson belőle. Erre a hétvégére is jutott egy kis karácsony és még nem is ünnepeltünk hármasban és el sem indultunk a Franciország-Magyarország, azaz Nantes-Cserkeszőlő karácsonyi turnénkra, máris ki sem látunk az előkarácsonyokból és a készülődésből. Bátran állíthatom mi már rég ráhangolódtunk a karácsonyra, hiszen már rég meg kellett szervezni a hazautunkat, egy ideje karácsonyi és Télapó ünnepségekre járunk és sűrű pelyhekben hull a hó. Csak a karácsonyfa hiányzik nagyon, amit itt sajnos csak december 22. fele kezdenek árulni, amikor mi már rég Nantes-ban leszünk. Kacérkodunk a műfenyő gondolatával, ugyanis ha nem ezt a megoldást választjuk, még 2 karácsonyt fenyő nélkül töltünk és az úgy nem az igazi!!!
Szombaton a Guillaume munkahelye invitált meg bennünket egy karácsonyi partira, amely leginkább a gyerekekről szólt. A moszkvai gyermekszínház műsorát kihagytuk, Léopold fiatal még ehhez a programhoz, de pont az ajándékosztásra értünk oda. Léopold megkapta a Mikulás (O.o-ban Gyed Maróz) ajándékát, még fénykép is készült róla. Olyan gyorsan odaraktam a Mikulás mellé a lépcsőre, hogy nem is volt ideje feleszmélni és megijedni, már villogtak is a vakuk, kíváncsi leszek a profi fotós képeire! Gyanítom már tudja, legalábbis érez valamit az ajándékozásból, mert szedte le a papírt és rugta magát Guillaume ölében, miközben nyitottuk ki a dobozt. Örült a kis formabedugós teknősnek!!! Utána jó kis büfé következett, amiből mi profitáltunk. A kellemes délutánt Léopold egy hatalmas tükör előtti hancúrral zárta. Szerintem egy kicsit megtévedt és saját magával vicceskedett a tükörben, miközben ahogy a torkán kifért sikongatott, Mi pedig nagyokat nevettünk rajta!

Frizura

Ennyit nőtt a haja 11 hónap alatt. Ezzel a frizurával ébredt reggel:

Boldog Mikulást!

Teli puttonyt, sok vidám percet és
BOLDOG MIKULÁST minden kedves blogolvasónak!!!

Előkarácsony

Ma délelőtt pedig a BB Group karácsonyára indultunk Léopolddal, amit a Hotel Mariott-ban szerveztek. Délelőtti játékra nem is maradt idő, felkeltünk és már indultunk is. Mi voltunk az elsők. Léopold egészen jól meg is volt addig, míg a többi gyerek oda nem ért. Olyan érzésem volt, mintha a program elején Léopold kijelentette volna, nélkülem sehova és semmit. Szóval a sok gyerek, a sok idegen felnőtt és anya pár perces vagy másodperces távolléte nem esett jól neki. Elvolt, de mondhatni nem annyira élvezte. Pedig volt szép nagy terem karácsonyfával, sok-sok finomság, amit ő még nem ehetett, ebből én próbáltam a pár másodperces távollétemben profitálni. Pár mondatos beszégetésre is jutott néha időm az anyukákkal, néha. Volt játszósarok is játékokkal., én többnyire itt húzódtam meg Léopolddal. Sokszor láttam, hogy ellett volna egy-egy új játékkal, de mihelyst a lényeget realizálta, hogy én eltűntem - látva a megnyugtató pillanatokat, hogy ő szépen játszik, - már el is tört a mécses, csak én tudtam megvigasztalni. Mondjátok, hogy ez csak a szeparációs szorongás időszaka, mert nem könnyű...
De közben imádom, hogy annyira ragaszkodik hozzám és nagyon kellemes érzés bizsergeti a szívemet, amikor kismajomként csimpaszkodik rajtam, csak amikor több ember közé tévedünk (már pedig elég gyakran megesik, ahogy apukám mondta: "Sokat mozogtok Tamara..."), akkor nagyon nehéz. A kezemben tartani nem könnyű a kis tíz kilójával, ha lerakom, nem lát engem és még nem mászik, állni még nem áll fel mindenhol...
Örülök, hogy részt vettünk minden nehézség ellenére (a hazafele utat már nem is említem, hogy a sofőrnek koccanása volt, a taxi meg dugóban, én megvártam és vártam és vártam másfél órát legalább) mert sok kedves anyukával már nem biztos, hogy találkozom az ünnepek előtt és azért nagyon kedves ismeretségeket szereztem a BB Group által. Remélem hamarosan eljön az az idő, amikor Léopold is barátkozni kezd és látványosan jól érzi magát kis barátaival.

A mi Télapónk

A Télapó a mi otthonunkba is ellátogatott ma. Két családot hívtunk meg, hogy velünk együtt várják a Télapó érkezését. Négyen voltak gyerekek, akik közül Pierre csupán 3 hónapos, Léopold 11 hónapos, Adélaide 19 hónapos és Eleonor 2,5 éves. Léopold volt az egyedüli magyar (félig), aki értett volna valamit is az egészből, ha nem lenne csak 11 hónapos. A franciáknál nincs Mikulás december 6-án, csak a Németországgal határos területeken. A Pere Noel karácsonykor, azaz december 25-én érkezik és a fa alá rakja reggelre az ajándékot. Léopold számára szeretném megőrizni a Mikulás körüli csodát, mert én imádtam várni, szorgosan pucoltam este a csizmám, miközben a szüleim jót mosolyogtak az orruk alatt. És egyszer még az én otthonomba is ellátogatott a Mikulás, ugye Dóra???
Pierre egyelőre anyukája kezében pihengetett, Léopold nem ilyett meg, szemlélte a Mikulást, Adélaide félt egy kicsit, túl közel nem mert menni, de az ajándék csokiknak nagyon örült, Eleonor volt a legmurisabb, mert megjegyezte: "A Mikulás hasonlít a Léopold papájára!!"
Léopold fürdős játékokat kapott, amit egy nagy esti pancsolás közepette próbáltunk ki. Hihetetlen eszes, egyszer mutattuk meg, hogy a kart meg kell húzni és az állatok a vízbe csúszdáznak, már ment is egyedül.
Léopold is meglepett bennünket valamivel, mondhatni Mikulás ajándékkal készült. A szívünk megtelt büszkeséggel és egész nap ez a reggeli atrakció járt a fejünkben. Nézzétek csak ezt a kisfiút, aki a járókában álldogál:

A Moszkvai Magyarok Télapója

A mai szombat délutánon a Moszkvai Magyarok ezévi utolsó találkozójára indultunk, amely egyben a télapó ünnepséget is jelentette a gyerekek számára. A télapó faszobrot, amit az ablakba kitettem, pont oda, ahol ő is játszik, minden nap megnézzük. Ha kérdezzük, hol a Télapó egyből megtalálja. Ő beszél is hozzá, kíváncsi lennék mit mond, de egyelőre ezt homály fedi.
A délelőtti sziesztát el is hagytuk, hogy pont indulás előtt aludjon egy nagyobbat, hogy azután frissen és üdén lépjen a Télapó elé. A Télapó megérkezett a nagykövetség épületébe, ahol sok izgatott gyermek várta, ültek egy nagy szőnyegen énekeltek, aranyosak voltak. Léopold nem értett semmit, de mihelyst a Télapó megérkezett a szemét le sem vette róla, Guillaume-nak sikerült is elcsípni egy-kettőt ezekből a pillanatokból. Egy nagy doboz csokit kapott, aminek a szép doboza nagyon tetszett neki. Utána egy csokit a vicc kedvéért kibontottunk, hatalmas falatokban nyelte...elraktuk mikor láttuk, fél perc alatt a kinder csoki fele már nem volt meg. Sok ideig még nem szeretném, ha csokit kapna, de dőltünk a röhögéstől annyira falta. A vicc kedvéért muszály rugalmasnak lenni!
Mi felnőttek jót beszélgettünk az ottani egy-két ismerőssel és mikor Léopold kezelhetetlenül nyűgössé vált hazaindultunk. Itthon még egy nagy játék és végül alvás következett!!

11 hónapos nagyfiú

Tegnap múlt 11 hónapos! Tavaly ilyenkor már minden gondolatunk körülötte forgott és a komód körül, aminek az egyik eleme még hiányzott :-). Nagyon gyorsan elrepült ez az idő, de megint csak azt tudom mondani, hogy rengeteg dolog történt velünk ezalatt a majdnem egy év alatt! És a legnagyobb boldogság számunkra, hogy társunk volt a sok történés minden pillanatában, hiszen állandóan velünk volt, a repülőutak alkalmával, az első közös nyaralásunkon (ahol csak úgy sugárzott a boldogságtól) a költözések pillanataiban, a füstös Moszkvában, az első közös szülinapokon! Sokan kérdezik, hogy oldottuk meg a dolgokat egyedül, segítség nélkül? Hát úgy, hogy vittük magunkkal, orvoshoz, bevásárlásra, kirándulni, ahova csak lehetett. Én az összes orvosi vizitemet, ami a szülés után következett vele csináltam végig, nem volt más választás. (Franciaországban ez volt a legtermészetesebb, amikor betoppantam Leopolddal a rendelőbe, senki nem nézett csodabogárnak!) De ez is csak erősítette kapcsolatunkat, megtanultuk egymást, talán ő is jobban beletanult az alkalmazkodásba! Ez itt is segítség, olyan helyekre eljutok vele, ahová más el sem indul!!!
És lassan pedig az első közös karácsonyra készülünk, és az első szülinapjára!!! Igazi boldogságforrás!!! Boldog hófordulót Léopold!

Tornázunk

Napjában többször, este pedig apa is bekapcsolódik. Érzem, hogy nagyon hasznos, ráadásul nagyon élvezi. Már ő vetődik hátra, hogy azután teljes erejét összeszedve húzza fel magát. A labda tetején pedig vadul löki magát, hogy minnél nagyobbakat rugózzon. Annyira aranyos. Közben zenét hallgatunk, igazi közös kikapcsolódás ez!! A képek magukért beszének!

Gogol Múzeum

Ma délelőtt kiruccantam egyedül, méghozzá a Gogol Múzeumba, ahová a moszkvai francia társaság szervezett látogatást. Csak ajánlani tudom ezt a múzeumot, ami abban a házban található, ahol Gogol meghalt.Ezt csak azért hangsúlyozzák, mert neki magának nem volt háza, elég szegény emberként élte le életét.
Már nem először találkozom olyan idegenvezetővel itt Moszkvában, aki szívéből beszél. A mai idegenvezető is ilyen volt, határtalan lelkesedése jött át minden szavából és így még azt is elkezdte érdekelni Gogol élete, akit eddig esetleg egyáltalán nem.

A múzeum mindössze öt teremből áll. Egy az előtér, következő a szalon, majd a dolgozószoba, a színházszoba, majd az emlékszoba. A szobák korabeli bútorokkal vannak berendezve, de élethűen, úgy, ahogy az akkor kinézett. A szalonban található az a kandalló, ahol Gogol elégette a Holt lelkek második kötetét. Mivel a múzeum elég friss, minden teremben van egy modern megoldás, amit nehéz leírni, de interaktívan fényekkel és zenével hangsúlyozzák életének egyes momentumait. Az ember tényleg egy teljes, összetett képet kap a Gogol életéről egészen haláláig.

(Csak zárójelben jegyzem meg, mert nem a témához tartozik, hogy ma -23 foknak örvendtünk!)

Babás-mamás

Most érkeztünk el ahhoz a pillanathoz a magyar anyukákkal, hogy velük is kéthetente megszervezzünk egy babás-mamás találkozót. Ez jó nekem is, mert végre magyarul diskurálhatok és remélem jó lesz Leopoldnak is aki magyar játszópajtásokra lelhet ezáltal. Kedden volt az első alkalom, amikor a mínusz 16 fokkal dacolva és a babkocsival metrózás ellenére útra keltünk. Időben indultunk, de nagyon hosszú volt az út, a türelmem épp akkor kezdett fogyni, amikor megérkeztünk. Az egész várost átmetróztam és a végén 20 percet még gyalogoltam (este roskadtan ültem a kanapén és egy másodpercig törtem az fejem, hogy miért vagyok ilyen fáradt, majd eszembe jutott a délelőtti program, hányszor emeltem fel Leopoldot babakocsistól az átszállásoknál stb..) Gabi volt a vendéglátónk, akinek egy féléves Annája és egy két és fél éves Ádámja van. Négyen voltunk anyukák csemetéinkkel. Egy jó tapasztalat volt nekem., és nagyon jól éreztük magunkat. Két következtetést vontam le. Leopold nyugodt volt és szépen játszott, nem olyan izgatott és ideges, mint a francia baba-mama találkozón, ahol néhol 15 anyuka gyűlik össze gyerekestől. Szerintem a szűk kör, a szép zene (Gabi zeneterapeuta) megnyugtatta. Ha eltűntem sem lett egyből ideges. Még jobban megerősödtem abban, hogy milyen típusnak látom őt: egy nyugodt, megfigyelő, végtelen koncentrációra képes gyerek, akit a mozgás érdekel a legkevésbé. Letettem a játékokkal teli nappaliban, ahonnan másfél óra múlva felvettem, ezalatt majdnem végig egyetlen versenyautóval játszott, egyhelyben. Az összes kerekét megpörgette, amit lehetett megnyomott, hogy zene legyen. Előke nélkül megtízóraiztattam ott a szobában (mit nekünk izgés-mozgás) közben játszott, még a kisinge is tiszta maradt, mint egy elegáns úriembernek.
Igazából már ki is néztem, mit kap jövőre karácsonyra, de az is lehet, hogy még előbb: egy Meccano készletet, mert már kétéveseknek is gyártanak ilyen szereld össze játékot. Akinek hasonló típusú gyermeke van, vagy csak fejleszteni akarja ilyen irányba a gyermekét nagyon ajánlom ezt a játékot. Autók, hajók, repülők szerelhetők össze, különféle technikai módon, sokféle segédszerszámmal, mint például kicsi csavarhúzó, vagy harapófogó. Már szinte látom magam előtt, ahogy elmélyedve barkácsol....

Egy jól szervezett hétvége

Van olyan hétvége, ami elröppen, azt sem tudjuk pontosan mit is csináltunk, van amelyik hétvégén pedig mindenre jut idő, persze a tennivaló mindig ezer és a siker titka a szervezettség és a megfelelő időbeosztás. De persze kinek is van erre mindig energiája, néha jól jön egy könnyedén elröppent hétvége bármiféle szervezettség nélkül, spontán jött programmal. Ez egy jól sikerült hétvége volt: pihentünk is, befejeztük a kabátvásárlást, voltunk szórakozni is, megkezdtük a karácsonyi ajándékok beszerzését. Leopolddal is sokat foglalkoztunk, ma is ment a torna, mászatás, hosszabb és hosszabb távok megtétele.
Szombat este egy nagyon szép étterembe tettünk látogatást, mondhatni a legszebbikek egyikébe itt Moszkvában. A Bolshoi Étterem Moszkva szívében van, a Moszkvai Nagyszínház közelében ahol egymást érik a nagy hotelek, a jobbnál jobb kávézók, bárok és az éttermek. A Novikov Csoporthoz tartozik az étterem, amelybe szintúgy tartozik kb. 50 különböző árfekvésű és fogyasztói csoportot célzó szórakozó-egység. Ez egy elegáns étterem volt, ahol kortárs festők és szobrászok remekműveit lehet megcsodálni és ahol Ralph Laurent által tervezett bútorok nyújtanak tényleg szép esztétikai látványt. Kellemes zongoraszó mellett fogyasztottuk el hangulatos vacsoránkat.
Vasárnap délelőtt pedig Ismailovo piacára igyekeztünk. Ez szerintem egy családi kedvenc program: mindenkinek van mit keresnie, kutatnia, jövünk-megyünk, nézgelődünk, válogatunk, alkudunk. Mivel itt a hétvégén elérkezett a mínusz nyolc fokos hideg, jól beöltöztünk, Guillaume a mínusz 30-at is álló (reményeink szerint) újonnan vásárolt kabátjában. Én beszereztem egy meleg kesztyűt (szép bőrdolgok rendkívül kedvező áron és igazi orosz kézműves áruk) annál a nagyon szimpatikus árusnál, akinél Léopoldnak bundacipőt, Guillaume-nak bőrkesztyűt vásároltunk egy korábbi alkalommal. Én beszereztem a régóta vágyott Télapószobrot - ami fából készült és kézzel festik- hogy majd sok-sok éven keresztül a karácsonyi dekorációk között emlékeztessen minket a Moszkvában töltött éveinkre. Kicsit félve mentem, mert féltem, hogy a hideg miatt nem lesznek árusok, de a mínuszokkal dacolva, sínadrágban, igazi sapkában csaknem mindenki színen volt. Léopold viszont mély álomba szenderült a mínuszban és szomorúan láttuk délután, hogy kis orrfolyás jelzi a mínusz már nem való kinnti alvásra. Ha valakinek van hasznos tanácsa, mire figyeljünk azt szívesen várjuk!!! Persze van kezes-lábasunk, meg bundazsákunk és még a feje körül is be volt takarva, a szája előtt is, hogy hideget ne lélegezzen, mégis...talán a szervezetének is szoknai kell ezt a hőmérsékletet, vagy csak egyszerűen sok volt a több, mint egy óra piacolás...

Képes beszámoló

A kedvenc kisvonattal:

A helikopter propellerét pörgetve (jó fél órás kikapcsolódás):


Szőlőt falatozva (a legjobb mód, hogy lekössem, míg én nyugodtan megebédelek):


Vacsorához készen:

Jól vagyunk, köszönjük

Az elmúlt hetek és hétvégék kissé zsúfoltak voltak. Léopold két hétig minden nap masszázst kapott, hogy egy kicsit aktívabbá tegyük a möszjőt. Szerencsére élvezte, hát még a tornát a labdán. Egy nagy labda tetejére kell ültetnem, úgy, hogy csak a combját tartom és a labdát mozgatva ő egyensúlyoz, mindeközben a hasizmait erősíti. Az Alma Együttes zenéjére tornázunk, nagy buli van ilyenkor!! Azóta sokkal bátrabb mozdulatokra képes, mint például ülésből hasrafordul, ami eddig szóba sem jöhetett, ahogy láttam, félt. És már métereket kúszik előre, csak a szimmetriára kell figyelnünk!
Voltunk babaúszáson is, öröm volt látni boldogságát, nem is kérdéses a folytatás. A masszázs alatt szüneteltünk, de a két hetes szünetben (ugyanis két hét után még két hét maszázs következik) próbálunk többször is eljutni a baba-úszásra. Mindig is imádta a vizet, talán 3-szor sírt összesen rövidke életében a vízben. Kicsit megijedtem, amikor az első 3 percet végigsírta, de utána mintha egy új gombot kapcsoltunk volna be, végignevette, lubickolta az egész foglalkozást!
Közben beköszöntött az igazi hideg, minden nap minuszok járják, valamint jövő hétre minusz 15-öt jósolnak, így lassan a kabátvásárlásunknak is a végére akarunk járni, hogy méltán felszerelkezve várjuk a kemény telet.

És amint az ábra is mutatja a lakás karácsonyi feldíszítését is megkezdtük!

Tortent mar veletek hasonlo?

Mult het penteken nagyon vicces dolog tortent velem, amelynek a foszereploje en voltam. Leopolddal az Alliance Francais orvosi centrumban voltunk. Valoszinu a fejem telve volt gondolatokkal, amikor a a babakocsival kihajtottam az ajton. Mar tobb utcanyit setaltunk, a Metro allomas epuleteben lemozgolepcsoztunk, amikor a mozgolepcso aljan megszolitott egy holgy: "Gyevocska" (kisasszony) es a labam fele mutogatott. Fogalmam sem volt, hogy mit akar, semmit nem ertettem. Megegyszer mutogat, meg lejjebb, kozben nagyon mosolyog. Mar en is mosolygok kinomban, amikor latom, hogy a labamon ott keklik a nylon kek szinu cipovedo (amit meg az orvosi centrumba erkezesemkor huztam fel), amiben utcakon keresztul setaltam es meg a zsufolt emberekkel teli esti metron is viseltem eme labbeli alkalmatossagot!! Nagyon jot nevettem, majd ahogy csak tudtam, probaltam halamat kifejezni a masik "gyevocskanak", hogy szolt nekem!!

Lassan, de biztosan

Leopold ma megtette első 30 cm-ét kúszva előre! Eddig csak hátra és körben kúszott, de ezt már nagyon profin csinálta, éreztem egy hajszál választja el...Húú, mennyire boldog voltam, körbepuszilgattam, megölelgettem és vártuk apát, hogy neki is megmutassuk! És megmutatta... Hát ugyan mivel sikerült kicsalnom belőle ezt a mozdulatot? A matrjoska babákkal :-)
Lassan jött ez, mint a forgás, több hónapi kemény munka, várakozás, probálkozások! De biztam benne, nem másban, csakis benne, hogy mint a forgás, ez is össze fog jönni!

Hosszú hétvége

Négy napos hosszú hétvégének örvendeztünk. Tervben volt az is, hogy több napra elutazunk, de Guillaume-nak kemény volt a mgelőző időszak, így végül úgy döntöttünk, hogy maradunk és kisebb kirándulásokkal színesítjük ezt a négy napot. A hétvége nagyon jól sikerült, mert volt pihenés, sok játék Léopolddal, vásárlás, séták és kirándulás.
A pénteki nap már nem esett az eső, így délelőtt 11-kor útrakeltünk, hogy a világörökség részét képező Kreml-be, azaz Moszkva történelmi városrészébe bejussunk. A kreml szó eredetileg erődítményt jelent és több kreml található Oroszországban. Fallal körülvett nagyjából háromszög alakú terület, amely egy épületegyüttes, több, eltérő században épült székesegyházzal, palotával. Ma itt van az orosz patriárcha rezidenciája és több kormányzati szerv itt székel. A területre csak jeggyel lehet lépni. Hatalmasat sétáltunk, míg Léopold aludt, és megállapítottuk, hogy minden kinnti programhoz jól fel kell öltözni! Miután Léopold felébredt, nehezen bírta tovább a bezártságot, így a GUM felé vettük az irányt, hogy egy kicsit megpihenjünk, feltöltődjünk, Léopoldnak enni és inni adjunk. Nagyon örült neki, hogy a babakocsi fogságától megszabadult, hatalmasat sikongatott, vidáman nézgelődött, evett, ivott. Egy kis nézgelődést követően már indultunk is tovább, hogy lassan otthonunk felé közelítsünk. Még megálltunk egy újonnan nyílt étteremben, ahol isteni limonádét és nagyon finom, de kiadósnak nem éppen mondható ebédünket elfogyasztottuk.
Szombaton Szergijev Poszad városába látogattunk, hogy a városban található, szintén a világörökség részét képező kolostort megtekintsük. Ez a kisváros Moszkvától 70 km-re fekszik, így ez volt az első kirándulásunk Moszkván kívül. Befizettünk egy francia nyelvű idegenvezetésre, így sok hasznos információval gazdagodva járhattuk be a kolostor (Szentháromság-Szergij) területét, ahol ma is teológiai oktatás folyik. Szemkápráztató, gyönyörű hely. A hagymakupolás templomok egymás mellett a 100 méter magas harangtorony a közepén a refektórium, ami I. Nagy Péter cár menedékhelye volt. Nem is kell mondanom, hogy jó hideg volt, így Léopoldot - mivel a bundazsákot otthon hagytuk - még a dédnagyi kockás plédjébe is becsavartuk, az eső előtt indultunk haza!

A Szentháromság-Szergij Kolostor:

Szerdai vendégsereg

E hét szerdán a mi otthonunk adott helyt a rendszeres BB Group találkozónak. Magyaros pogácsával és Guillaume kedvenc túró rudi muffinjával készültem, amikkel jócskán babért arattam. Mindenki a receptekért ácsingózik.

Léopold nem annyira élvezte a találkozót. A vége felé már minden csöngetésre összerezzent.És csak annyi látszott az arcán, hogy kik ezek az otthonomban, különben is túl sokan vannak és az én anyukám miért nem velem foglalkozik. Meg is állapítottam magamban, hogy ezt a találkozót igazából magamért szerveztem, mert be szerettem volna mutatkozni az anyukáknak. Mivel az előző heti Halloween téma nagyon népszerű volt, ezen a héten nem sokan jelezték, hogy jönnek. A tendencia általában ez. Ha egyik héten nagyon sokan jönnek el, a következő héten biztos, hogy kevesebben. Én nagyon jól éreztem magamat, Léopoldnak meg szoknia kell egy kicsit, hogy esetlegesen többen vannak otthonunkban 3 főnél, ami számára a megszokott.
Közben pont kedden múlt 10 hónapos a nagyfiú. Boldog hófordulót Léopold!! Már a fejünkben az egy éves szülinapra készülünk és csak most született. Igazi társunkká vált a programokban, arcára van írva minden, elméje napról napra teljesedik. Ha valamit nem engedünk, lehajtja fejét és csúnyán néz ránk, majd a helyzetet menteni ránk mosolyog. Ilyenkor alig bírjuk ki, hogy mi is ne mosolyogjunk, hanem szigorú szülői arcunkat mutassuk. Minden zenére rázza a fejét, tátogva mutatja mit csinál a halacska, és egy francia dalocskára mutogat a kezeivel. Kb. egy hete van doudou-ja. Ez egy olyan tárgy, amihez a gyerek ragaszkodik, van akinél egy rongydarab, van akinél egy plüssállat. Léopold kb. egy hete kezdte el használni a születése óta kiságyában tartott kék macikát, az első játékot, amit vásároltam neki. Ezzel alszik el, és ezt látva magához húzza egyik kezével, másikkal pedig az ujját szopizza. Egyértelműen ezt választotta. A minap az orvosnál is ez volt ami megmentette, magához húzta és már el is felejtette mi a gondja.

Léopold doudou-jával:

A Moszkvai állatkert

Ezt az állatkertet azt monják, írják, hogy mindenképp látni kell. Múlt héten vasárnap ide látogattunk vasárnapi sétánkra. Az állatkert furcsa módon a városban van, nem a kellős közepén, de még véletlenül sem kinnt. Minket ez nem zavart, mert hamar ott voltunk, de a környező házakban lakókat biztos zavarja a szél szárnyán érkező illat, illetve a furcsa látvány. Az állatkertről azt tartják, hogy nagyon gazdag. Mi személy szerint nem találtuk különlegesnek, azon kívül, hogy végre valahol a babakocsisokra, illetve a mozgássérültekre is gondoltak és nem kellett folyamatosan babakocsit cipelnünk. De láttunk azért olyan állatokat, ami ritkaságszámba mennek az állatkertekben. Léopold még épp látta a nagyon ritka fehér szibériai tigrist (amiből utánaolvasva a nyíregyházi állatkertben is tartanak egy példányt), majd mély álomba merült, így "csak" mi profitáltunk a látogatásból. Láttunk hatalmas fókát, amin jót csodálkoztunk Guillaume-al, mert magunk sem tudtuk, hogy ekkora példány is létezik! Imádtam a majmokat, ott hezitáltunk, hogy felébresszük-e Léopoldot, aki már kezdi egy picit ismerni az állatokat könyveiből, majd Guillaume mondta ki a végszót, visszajövünk még, ha nagyobb lesz!!

Lómértékkel

Kilencedik hófordulója alkalmából újból lefotóztam egykori kedvenc játékával. Mostanában vettem észre, hogy nem nagyon érdekli, pedig mekkorákat bírkózott vele még nemrég a járókában. Ma el is tettem a szobája egyik sarkába, még néha azért elő fogom venni!
Legújabban a pörgethető dolgokat kedveli. Kellő komolysággal pörgeti a kerekeket és minden miegymást, amit lehet. Van egy technikája: hüvelykujját kimerevíti és ezt húzogatja a pörgethető tárgy előtt. Nagyon ügyesen dolgozik, mert ez nem is játék, úgy koncentrál közben, mint egy kemény feladatra!!!
A képeken 2 hónaposan és kilenc hónaposan szerepel. Míg korábban a ló megtámasztotta, most mit sem ért támaszként. Amikor ráültettem pedig egyenesen szétlapult alatta! De ahogy ugrált rajta, hamarosan egy hintalovat kell beszereznünk a kék kedvenc helyett!!! Hova nőlsz Léopold...