Szilveszter napja

 Nagyon esős napok jöttek. Minden nap volt eső, hol ennyi hol annyi. Szerencsére sikerült a fiúkat kihajtanom a kertbe, mert az az igazság, hogy mi télen nem nagyon járunk ki a kertbe. De kénytelen voltam kivinni őket, mert sétálni nem akartak, messzebbre nem tudtunk menni. Nagyokat cicáztunk, én meg ilyenkor nekiesek a kertnek.

Nagy segítségemre volt Guillaume, aki itthonról dolgozott a karácsony utáni időszakban. Vigyázott a gyerekekre, míg elszaladtam boltba, vagy amíg a fiúkat hoztam-vittem teniszre. Edgárnak hétfő délután, Léopoldnak egész szerdán tenisze volt. 

És közben elérkezett Szilveszter napja. Reggel Guillaume dolgozott, délelőtt bevásárolt, míg én lefárasztottam magam a konyhában: elkészült a desszert, a kétféle szósz a marhasülthöz és a lazachoz, a vörösthontartár és begyúrtam a pogácsát is a koccintáshoz, végül az ebédre került a sor. 

Délután Guillaume elvitte a gyerekeket Léopoldnak ajándékot vásárolni, hiszen mi január másodikán szülinapot is ünnepelünk. Eközben én elmentem futni és közben felhívtam apukám. Mikor megjöttek pedig elmentünk együtt egy nagy sétára. Ezután várt bennünket az este.

Mindenki díszbe öltözött, Edgár nyakkendőbe, Léopold egy mellénybe, összeültünk pezsgőzni, karaokéztunk. Léopold kitalálta, hogy mondjon el mindenki 3 dolgot, ami  ebben az évben a legjobban tetszett neki és hogy mit vár 2021-től. Élveztük ezeket a pillanatokat is! Nagy hangulat volt, néha egy kis mérgeskedéssel megfűszerezve, de enélkül már nem is ők lennének. Ki énekel, mit, kivel és melyik mikrofonnal. Daphné is velünk vacsorázott, őt korábban le kellett tennünk.

Éjfélkor meghallgattuk a Himnuszt és a verandáról még egy kis tűzijátékot is megcsodálhattunk. Így köszöntött ránk a 2021. év. Én minden  évet bizakodással várok, itt az újrakezdés lehetősége, a  fogadalmak ideje,  lehet terveket szőni, álmokért küzdeni. Csak előre szabad nézni reményteljesen! A szívünkben pedig őrizzük meg a szép emlékeket, amelyek táplálnak bennünket a nehezebb pillanatokban!

                                              BÚÉK!

(Hajnalban pedig kénytelen voltam felhívni a polgárőrst, mert az egyik házban szólt a riasztó, de olyan hangosan, hogy nem tudtam aludni. Rémálom és ugyanez volt karácsony  éjszakáján is!)

Család

 A gyerekeknek rendeltem karácsonyra magyar könyveket. 5000 forint volt a szállítás, de megérte. Gyorsan ideért a csomag, ami Daphnénak  egy vaskos Bogyó és Babóca kötetet rejtett. Nagyon nagyon szereti. És én is mert olyan kedves vidám történetek vannak benne. Ma nagyon meghatódtam, mert az egyik mese arról szól, hogy a bagolynak kisbabái születtek. Mutogatja nekem a képen: "Bagolymama, bagolypapa, kisbaglyok". Ezután rámnéz: "Család vagyunk." Annyira nagyon szeretem ezeket a pillanatokat, olyan apró dolgok, de évek múlva, ha a blog által ezeket fel tudjuk idézni, nagyon nagy kincsek. 

Mûr-Erigné: látogatás barátainknál

 Kicsit vonakodva fogadtuk el a meghívást (a vírus miatt), de már hónapok óta sehol nem jártunk, így azután nem sokat gondolkodtunk. Ma Daphné keresztapukájához és családjához voltunk meghívva Angers  mellé. A nagy szülői házat a gyerekek is jól ismerik, nem egyszer jártunk már itt és mindig nagy emlékekkel tértek haza. Léopold legjobb barátját Pierre-t láthatta újra, nagyon egy húron pendülnek és ilyenkor is, mint a síeléskor mindent együtt töltött percet kiélveznek. Ezzel a családdal szoktunk minden évben Les Saisies-ben síelni. 

Nagyon jól telt a napunk, Guillaume az ő negyedik gyereküknek a keresztapja. Koccintottunk, finomakat ettünk, nagyot sétáltunk a hatalmas ősfás kertben. A gyerekek gokartoztak, bicajoztak, kergetőztek a nagy fás-füves területen. Még akkor is ha esős nap volt, abban az egy órában, amikor nem esett a szabadban voltunk. Mindenki jó saras lett.

2020 karácsony

Nagyon szépen, békésen eltelt a karácsonyunk Guillaume szüleivel. Nem igazán tudtuk/tudjuk, hogy Edgár hiszi-e még a Télapót, de azért próbáltuk úgy alakítani, hogy még meglepetés legyen neki is a sok szép ajándék a fa alatt. Majdnem biztosak vagyunk, hogy tudja a nagy titkot, de nem szólt semmit. Nagyon sok szép ajándékot kaptak a gyerekek és mi is. Még Ringó cica is kapott egy kis csilingelős nyakörvet. 

Daphné csak azt hajtogatta, hogy megjött a Télapó, Léopold is alig akarta elhinni, hogy megkapta a videójátékot és a waweboard-ot (amivel persze már másnap megtanult suhanni), Edgár nagyon örült a Lego-nak, Meccanonak és az új biciklinek.

Jó sok finomságot ettünk a két nap alatt, anyósomék a finom borokat hozták és az osztrigát. Én pedig megállás nélkül sütöttem-főztem. De mit tegyünk, szeretem is csinálni, így azután mindig túlbonyolítom. A fiúk nem örültek a narancsos-fűszeres báránylábszárnak (végül Léopold megkóstolta, és evett is belőle, aminek nagyon örültem) , így legközelebb egyszerűen szárnyast vagy egy finom marhasültet fogok készíteni. 

El is fáradtunk a sok ülésben és evésben. Sebaj, volt egy egész napunk pihenni mielőtt Daphné keresztapjáékhoz Angers mellé utaztunk vasárnap. Szombaton így megettük a maradékot és megnéztük az új Pixar filmet.

Békés, meghitt, boldog karácsonyt!

 Nagyon furcsa év volt ez, érzelmekben gazdag. Mindent felborított, felkavart a járvány. Személyesen volt pozitív hozadéka és persze negatív is, ha a félelemre gondolok, hogy valaki a családban megjárja a betegséggel. De szerencsére nem így történt, aki elkapta, az is viszonylag könnyen megúszta, de legalábbis nem került kórházba. 

Nekem most a legnehezebb, hogy a második karácsony, hogy apukám nem ünnepel velünk. És persze az, hogy anyukám 13 éve ezen napnak a reggelén távozott közülünk. És bár azt mondják, az idő mindent meggyógyít, nekem mégis egyre nehezebb az, hogy Vele felnőtt életem már egyáltalán nem tudtam megosztani. 

De mégis próbálom meglelni az örömet a karácsonyi pillanatokban, mert sikerül a másik nagyszülőkkel összegyűlni, van ajándék a fa alatt, kerül sok finomság az asztalra és van meleg, meghitt otthonunk ahol ünnepelni tudunk. És nem utolsó sorban nagyon szép karácsonyi emlékeim, amiket felidézek óráról órára, hogy magam köré gyűjtsem azokat, akik nincsenek velem. A karácsonyi sétákat a hideg havas és csendes városban, a gyermeki várakozást, és a kivilágított karácsonyfa képét, amit homályosan láttam a nappali üveges ajtaján keresztül és amit csukott szemmel közelítettem meg, hogy minnél nagyobb legyen a meglepetés!

Kívánom, hogy ma estére mindenki el tudjon csendesedni, lelassulni. Béke legyen a lelkében és legyen hálás annak, amije megadatott!

Nagyon Boldog Karácsonyt kívánok szeretettel minden kedves blogolvasómnak!

Léopold sakkozni tanít

 Benne vagyok a timingban, mondtam Guillaume-nak, ahogy lerogytam ma este a kanapéra. Fel van írva minden napra mit kell beszereznem, megvennem és elkészítenem. És mindezt a gyerekek mellett. De nagyon rendesek. Edgár ma segített főzni délben, este pedig a beigli tésztáját és töltelékét készítettük együtt. És az is hatalmas segítség, hogy itt tudom hagyni nekik Daphnét, tehát szünetben eljutok egyedül vásárolni (mondjuk mire visszaértem Daphné összegyűrögette apró galacsinokká a Monopoly bankjegyeit). Tegnap kisütöttem egy második adag mézest, ma egy második adag hókiflit. Délben pesztós tésztát ettünk, Daphnét sikerült leraknom aludni, ennek is nagyon örültem. Délután pedig a fiúkkal megnéztünk egy karácsonyi filmet. Utána nekiláttam a máj előkészítésének és leültem Léopolddal sakkozni. Nagyon nehezen veszi, hogy Daphné is ott ül (persze hogy ő is játszani szeretne) néha felborít egy-egy bábut. Szóval Guillaume-al benne vagyunk a sorozatban: Queen's gambit. Netflixen megy, jó kis minisorozat. Egy-egy részt Léopold is velünk nézett, mivel nagyon szereti a sakkot. Iskolába járt egy férfi hozzájuk, aki déli szünetben tanította sakkozni a gyerekeket. Ott tanult meg. Tegnap Edgárt tanította, ma pedig engem, mert a film kapcsán elhatároztam, hogy megtanulok. Még lefekvés előtt is játszottunk egyet, nagyon boldog ezeknek a pillanatoknak. Arra is rájövök sokszor, hogy mennyire szükségük van a külön-külön együtt töltött időre. Nappal ez ugye nem megy, de sokszor lefekvés előtt járom végig a 3 szobát, vagy járjuk Guillaume-al és beszélgetünk, sakkozunk, olvasunk, vagy csak úgy vagyunk velük. 

Ma reggel egyedül felöltözött

 Ma reggel korán nekiláttam a takarításnak. 23-ig már csak tűzoltást fogok csinálni. Azaz ma egy alapos takarításnak vetettem alá a házat. Ezért reggel korán kezdtem. A fiúk egyedül felöltöznek (még szerencse!), Daphnénak én szoktam választani. De ma reggel annyira belvetettem magam a takarításba - és az is igaz, hogy Guillaume már egy picit segített legalább a pakolásban a hétvégén - és örömmel láttam, hogy még a délelőtt során a végére érhetek, így Daphnéról elfeledkeztem. Szépen csendben elvolt fennt, előtte pedig nekem segítette: porszívózott és feltörölt. Miután eltűnt, egyszercsak megjelent, mint mi sem természetesebb felöltözve. Nagyon vicces az összeállítás, tükrözi egy kislány világát. Minden rózsszín és virágos. Annyira imádom. Léopoldhoz hasonlít ebben, szeret önálló lenni. Edgárt még 5 évesen is reggelente én öltöztettem, különben legózás lett a vége. Íme Daphné mai szerelése: virágos harisnya, virágos sorttal és cseresznyés póló!

Megkezdődött a téli szünet

 Nagyon húzós volt az utolsó hét. Nálam a cégnél be kellett fejezni a munkát péntek éjfélig, rengeteg volt. A szünet alatt nem lesz kötelező munkám, csak olyan, amit akkor csinálok, ha van kedvem. Egy kis pihenés most igazán jól jön. 

A héten még lefutottam az utolsó köröket a karácsonyi menüket illetően. Megrendeltem a hentesnél a húsokat, megvettem a kacsamájat és minden olyat, ami nem romlik el. Pénteken még Guillaume-al kettesben eljutottunk Tours-ba vásárolgatni, de inkább csak nézelődtünk és élveztük, hogy tudunk beszélgetni és sétálni kettesben. Mindig rájövök, hogy milyen kevés kettesben töltött időnk van. Néha azért hiányzik. 

A gyerekeknek nem volt kötelező csütörtökön és pénteken a suli a vírus miatt. Mondván, ha betegek, akkor karácsonyig az ki is derül. A legtöbb gyerek iskolában volt, a mieink is, mert dolgoztunk és ugye a Tours-i kirándulásunk is már rég tervben volt. Edgár még nem kapta meg a félévi értékelést, ő majd a szünet után hozza haza. Léopold viszont nagy büszkén és örömmel mutatta a félévi értékelését. Dícséretet kapott, külön kiemelték, hogy rengeteg könyvet elolvasott (7 könyvet az iskolai kötelezők közül és még nem tudom mennyit szeptember óta itthon is) és csak annyit írtak neki, hogy ugyanígy folytassa a következő félévben is. Nagyon büszkék vagyunk rá. 

Így érkezett el a téli szünet.  A fiúknak a teniszklub ingyenes teniszórákat ajánlott fel. Edgárnak hétfő délután, Léopoldnak szerdán egész nap tenisze lesz. Szerdán már érkeznek a nagyszülők, a gyerekek fel vannak dobódva és nagyon várják a karácsonyt. 

Nagyon hiányzik, hogy ebben az évben apukám nem ünnepel velünk. Különösen, hogy karácsonykor veszítettük el anyukámat. Próbálok nem erre gondolni, hanem arra, hogy senki nem beteg és most ez a legfontosabb. 

Kincsekre leltünk

 Edgár megtalált egy régi fényképezőgépet a szekrényben egy memóriakártyával. Egész este nézegettük az újratalált képeket megannyi emléket felelevenítve.

Léopolold kását reggelizik az orosz bölcsiben

Edgárral a moszkvai lakásunkban

Az év legjobb időszaka

 Léopold ma hazafele jövet meglepett az autóban. Azt mondta, tudom-e mi volt a legjobb időszak az évben? Hát a kijárási tilalom. Azt mondta (így szó szerint), hogy nagyon szép emlékei vannak róla. Hogy minden nap fürdött a medencében, hogy késő estig fociztak Edgárral a kertben, hogy a kertben ünnepeltük a húsvétot, a gyereknapot és az apák-anyák napját. Hogy mentünk cseresznyét és epret szedni együtt, hogy látta a hullámzó búzamezőt és a biciklizések és az esti séták. Mit is mondhatnék? Furán hangzik vagy nem, de nekem is csupa jó emlékeim vannak. Nem is szólva arról, hogy a karanténnak köszönhetem, hogy végül nem mentem el dolgozni és hogy egy sokkal jobb munkát találtam. Ez egy olyan időszak volt, ami sokmindenben megerősített, volt idő befele fordulni és lelassulni. Bennünket ebben nagyon segített a gyönyörű idő a sok napsütéssel és a környék, ahol élünk. 

Hatalmas bicajozások

Bodzafánk maszkban

Hajvágás a kertben

A kert egy nyugodt sarkában

3 kg eper

Utolsó iskolahét

 Ez az utolsó hét a suliban a szünet előtt. Lementek a felmérések. Sokat írtak a fiúk. Léopold nagyon lelkiismeretesen készült. Egy -egy felmérőre tanult a hétvégén, utána előző este, mad még ismételte reggel. Próbálok utána nézni, hogy hogyan készül, de mire odajutnék Edgár és Daphné mellett, rájövök, hogy nincs értelme. Egyedül mindent megold. Hihetetlen kitartás, szorgalom van benne. Ha valamit akar, azért mindent megtesz, és úgy érzem a sulit nagyon akarja. És már lassan ötödik éve, hogy minden nap örömmel megy és azzal jön haza, hogy nagyon klassz napja volt.

Edgárnak nehezebb. Talán nem is az iskola, mert a kedves tanárnéni sokat segít abban, hogy ő is örömmel menjen. Erős matekból, de amit meg kell tanulni, az nehezebben megy. Például a francia. De a tanárnő azt is mondta, hogy a törit nagyon szereti. Nagyon sok tollbamondást írtak, minden este legalább fél órát gyakoroltunk. És valahogy Léopold által derült ki, hogy felméréseket írnak. Szerettem volna tudni, mert tudtam, hogy készülnie kell, neki csak úgy nem megy. Azt hittem elhallgatta, meg is szidtam érte, de végül kiderült, hogy nem az ő hibája volt, hanem a tanárnő nem jelezte, hogy felmérések vannak.  Azonnal kértem időpontot a tanárnőnél, mert kiderült, hogy egy francia nyelvtani felmérésben az összes feladat hibás lett neki. Itt Franciaországban engedélyezni kell még év elején, hogy a gyerekünket az ebéd utáni nagyszünetben elvigyék külön korrepetálni. Mivel Edgárt Léopold kereste az udvaron, a barátai mondták el, hogy korrepetáláson van, így derült fény az egészre. Sajnáltam, mert tudom, hogy egy pici gyakorlásra előző este mindenképp szüksége van. Jött is a tanárnéni egyik nap Edgárral hozzám, hogy ráérünk mi januárban találkozni, mert Edgárral minden rendben van. Bár ő is úgy látja, hogy az írásbeli teljesítménye és az iskolai szereplése között eltérés van. De Edgárt ezek a dolgok nem is annyira izgatják, ha nem húzom ki belőle harapófogóval és Léopold nem kérdez rá előttem, hogy miért volt korrepetáláson, akkor semmi nem derül ki. 

Macskaméret

 Nagyon megnőtt a macska. 700 g volt, ahogy hozzánk került, most 3 kg. Egy éves koráig fog növögetni. Íme Daphné kezében tartva is látszik a gyarapodás. Nagyon szeretik a gyerekek ezt a békés jószágot.

Léopold találkozója a collège igazgatóval

Hétfőn hivatalosak voltunk az igazgató úrhoz.  Jövőre ugyanis Léopold új intézménybe, de ugyanabba az iskolába fog járni. Itt Franciaországban a felső tagozat (collège) egy külön rendszert képez. Sok gyerek az alsó tagozatig a helyi állami iskolába jár, majd innen megy másik felső tagozatba, esetleg jobb intézménybe tanulni. Léopold elsősorban a barátai miatt - de különben az iskolát is nagyon szereti - nem szeretne iskolát váltani és nem is akarjuk erőltetni. Mindenki meg van elégedve vele, szeret járni, szorgalmas, semmi okunk iskolaváltásra. Mégis kellett egy találkozó az igazgató úrral, hogy a biztosak legyünk, fogadják a felső tagozatban.

Nagyon készült rá. Hónapok óta várta, tervezte, hogy milyen lesz a nagy találkozás. Hétfőn általában melegítőbe megy, mert kézilabdáznak délben, ebéd után vagy előtt. Na ezen gondolkodott rengeteget, hogy mégis rendes nadrágba megy, meg ingbe. De próbáltam megnyugtatni, hogy nagyon jó, hogy ilyenekre gondol, de ezen most nem múlik semmi, menjen kényelmes ruhába, ahogy egyébként is menne.

A beszélgetés nagyon jól sikerült, nagyon értelmesen válaszolt a kérdésekre. Valószínű németes osztályba fog járni, ahol az angolt németet heti 4 órába fogják tanulni. Ipad-ot kapnak, hogy kiváltsák a sok tankönyvet. A beszélgetés végén megnyugtattak bennünket, hogy egy hely számára  le van foglalva. Júniusban lesz majd egy nap, amikor a college-ben eltöltenek egy napot a leendő diákok, hogy ismerjék jobban mi várja őket szeptemberben. 

A Mikulás bekukkantott

 Szombaton este közös családi filmnézés volt. A karácsonyi krónika 2-t néztük meg, még Daphné is velünk mozizott. Mikor véget ért a film még ki kellett raknunk a cipőket, hogy  a Télapó esetleg kis ajándékot hagyjon, amennyiben úgy gondolja, hogy szépen készülődünk. De valahogy ebben az évben teljesen elfelejtettünk leveleket készíteni. Pedig a leveleket is ilyenkor szokta magával vinni, hogy majd 24-én tudja kinek milyen szíve vágyát kell teljesíteni. Így gyorsan előkaptam pár piros kartont és pár perc alatt a levelek is megíródtak. Annyira mosolyogtuk Guillaume-al, mert Edgár még referencia számot is írt a lego mellé, biztos, ami biztos. Daphné csak azt hajtogatta, hogy "sok-sok ajándék", Léopold pedig célratörően lefirkantotta, hogy milyen jó 😮gyerek volt és a listát mellé. Megbeszélték, hogy reggel hétkor kelnek (mondtuk: "nem-nem kell olyan korán vasárnap lesz"), nagyon izgultak. Reggel pedig nagy öröm volt: a csokik mellé Daphné kapott karácsonyi színezőt, ami tele van karácsonyi képekkel és hosszan belefeledkezve színezgeti a képeket. Edgár kapott Lego karkötőt, Léopold pedig egy könyvet, aminek az első részét nem régen fejezte be és nagyon várta a folytatást. 

Forró csoki

 Ezen a héten nagyon hideg lett. 5-6 fokok vannak. Ezt a forró csokit isszuk minden nap uzsonnára. A gyerekek imádják és én is egy pici rummal megbolondítva. Így ezekkel az arányokkal isteni, megosztom veletek is a receptet:

3dl tej

30 g 70%-os csoki (ha növeljük az adagot, akkor minden további decihez 10g csoki)

Fél kiskanál fahéj 

3 kiskanál cukor

Felnőtteknek mehet bele egy nyeletnyi rum, rettenetesen megbolondítja, majdnem elhagyhatatlan. És persze a tetejére a tejszínhab pici fahéjjal megszórva!

A gyerekek nagyon nevették, hogy rummal iszom, de mondtam nekik, hogy bírnom kell az estét!

Az adventi naptárunk

 Emlékszem arra a kezdetleges darabra, amit a Guillaume anyukájával gyártottunk még Moszkvában WC papír gurigákból. Nagyon törékeny darab volt, állandóan szétesett, de így is imádtam, mert rengeteget dolgoztunk rajta, hogy a 3 éves Léopoldnak minden nap egy kis meglepetése legyen. Máltán már csatlakozott az eseményekhez Edgár is, így a WC papír gurigákról váltottunk kézzel varrt kis zacskókra. Na ebből már kétszeres adag készült, ez sem volt kis munka. Mióta pedig varrok, gyártottam egy igazán időtálló változatot először a fiúknak, majd tavaly Daphnénak is. Ebben az évben már ő is a fiúkkal várja a reggeli meglepetést. 

Az évek során egyre gyakorlottabb lettem, már évközben gyűjtöm az ötleteket, hogy milyen pici ajándékokat rejtsek bele. Van persze csoki is, volt, hogy élmény (mozi, séta a karácsonyi vásárban) kerül bele, vagy apró hasznos dolgok (radír, szebb toll) vagy különlegesebb cukor (néha a haloween cukorkák maradéka) vagy XL nyalóka, mini Télapó. 

Volt, hogy azt gondoltam, hogy ez olyan hálátlan igyekezet, mert persze, hogy örömöt okoz, de örömet okozna a minden napra jutó milka csoki is. Mióta Léopold felnőtt mégis azt gondolom, hogy életre szóló emléket adtam nekik a kézzel készült naptárral. Léopold minden évben elmondja nekem, hogy mennyire szereti és értékeli, hogy nem boltban veszem, hanem én készítem a kis ajándékokat és, hogy minden nap mást kapnak. És rettenetesen várja a december 1-et. Olyan  is sokszor előfordult, hogy elfelejtettem belerakni (minden este a másnapit belerakom a kis zsebekbe, mert egyébként kilátszik az ajándék és nem lenne meglepetés, mert amikor kisebbek voltak, akkor megették előre, aznap pedig hiszti volt) este, így reggel jöttek, hogy anya elfelejttetted. Én pedig küldtem reggelizni őket és ezalatt mindent elintéztem. Szóval nekem is rengeteg élményem fűződik hozzá. És ma már minden évben velük örülök, hogy ők is örülnek. 

Díszben a ház

 Néha egy picit bekeveredik Daphné a karácsonnyal, ezért jó sokat beszélgetünk róla. Tegnap, ahogy említettem, hogy feldíszítjük a házat és a karácsonyfát is felállítjuk, akkor nagyon kezdte mondani, hogy még nincs karácsony. Ilyenkor megbeszéljük, hogy most csak készülődünk: sütünk-főzünk, díszítgetünk, olvassuk a meséket. 

Nálunk nagyon korán felkerül a fa és a díszek a házba. Ez az egyik szokás, amit átvettem a franciáktól és nagyon szeretem, hogy az egész december így karácsonyi hangulatban telik. Hosszan lehet csodálni a díszeket és beszélgetni az emlékekről. Léopold is sokszor elmondja, hogy mennyire szereti ezt az időszakot és magát a  karácsonyt. Ő már tavaly óta nem hiszi a télapót, de Edgár is gyanítgat valamit, de nem beszél róla nyíltan, hogy akkor ugye nincs Télapó. Daphné miatt pedig úgyis eljátszuk a történetet. 

Így ma délután feldíszítettük a karácsonyfát és kidíszítettük a házat is. Mindenki felrakta a kedvenc díszét a fára, úgy mint én gyerekkoromban. És innen már csak hátra kell dőlni a kanapén és várni a nagy napot!

Tiszta Olaszország

 Ugye anyák napjára kaptam egy szuper konyhagépet, ami Guillaume ötlete volt és én ezt nagyon értékeltem. Napi szinten használom, van, hogy többször is, örök élet, olyan masszív. Egy szóval imádom. Nagyon jó áron vettük az egyébként elég drága gépezetet. Ez a gép még nagyon sok kiegészítővel bővíthető: külön keverőkanalak, fagyikészítő tál, kolbásztöltő, húsdaráló, mérleg és még sorolhatnám. Tavasszal a nagyon jó ár mellé még plusz kiegészítőt is választani lehetett. Így kaptunk egy tésztavágó szerkezetet, azaz hármat: egyet a spagettihez, egyet a csíktésztához és egyet a lasagne-hoz. Őszig kellett várni, hogy végre házilag készített tésztát egyen a család. Már többször feltették a kérdést, hogy mikor próbálom már ki a tésztakészítést? Így került sor arra, hogy a hétvégén felavattuk a gépet. Mindenki részt vett a folyamatban. A gyerekek nagyon élvezték. És végül nagyon egyszerű az egész. A recept annyi, hogy minden száz gramm liszthez egy tojás. Végén pici olaj és só. Két órát állni hagyjuk, majd elkészítjük a tésztát a géppel és legalább két órát szárítjuk. Mivel tésztaszárítónk nincs, ötletesen megoldottuk vállfával a kérdést. Bevált. Hétvégén spagetti készült a pesztós tésztához, ma pedig csíktészta (tagliatelle) a lazachoz. Ráadásul a begyúrt tésztát be lehet tenni a mélyhűtőbe, innen már csak elő kell kapni és készülhet is vacsora. 

A mi mézeskalácsunk: a sziléziai mézeskalács

 A hétvégén nekiláttam, hogy kipróbáljam a mézeskalács receptet, amit már említettem ezen a blogon. Hát ezennel sem csalódtam ennek a hölgynek a receptjében. Isteni finom a mézeskalács. És ami a legjobb a gyerekeknek is nagyon ízlett. Én ugyanis eddig nem nagyon csináltam karácsonykor mézeskalácsot. Senki nem ette és olyan semmilyennek találtam a mézeskalács fűszerkeverékből készült kekszet. De azt hiszem ettől az évtől ez a recept is felkerül a listára. Ráadásul már most el lehet készíteni, légmentesen elzárni egy dobozban, karácsony előtt pedig két héttel a dobozba narancshéjat tenni (amit persze cserélni kell kétnaponta, hogy ne romoljon el), hogy megpuhuljanak a kekszek.

Íme a recept magyarul, amit itt találtam:

500 g liszt

20 g kakaópor

200 g méz

fél kávéskanál fahéj

fél kávéskanál őrölt szegfűszeg

8 g sütőpor

350 g cukor

125 g vaj

2 tojás

5 evőkanál tej

reszelt citromhéj

125 g darált mogyoró

A mézet fel kell melegíteni, hagyni picit hűlni és az összes hozzávalót tésztává gyúrni. Ragadós tésztát kapunk, amit állni kell hagyni egy napot. Utána sok liszttel dolgozunk, vékony tésztát nyújtunk, majd kiszaggatjuk a kekszeket. Közepébe diót, mogyorót, mandulát nyomunk és tejjel felvert tojással kenjük meg a tetejét. 180 fokon 12 percig sütjük. 

Daphné 3 éves lett

 Nagyon készült a szülinapjára. Mivel Edgárt is egy hete ünnepeltük, így régóta téma volt a szülinap. Sokat tárgyalták ki mit szeretne, ilyenkor mindig fennhangon kiabálta, hogy az ő szülinapja is lesz. Egy hete ő is mosolygósan és vidáman köszöntötte Edgárt, de biztos belül nagyon dolgozott rajta, hogy tartsa magát. Ugyanis ezen a kedden mérhetetlenül boldog volt, teljesen tudatában, hogy az ő napja.Vagy húszszor elmondta, hogy ez az ő szülinapja és nem Edgáré és, hogy ő kap ajándékokat. Mondtam Guillaume-nak, hogy látom mindhármukon mennyire fontos nekik, hogy az ő napjuk az olyan legyen, amilyennek szeretnék és, hogy az elsősorban róluk szóljon. Már ilyen fiatalon is. Az összes lufit fel kellett fújni, ment a zene, szaladgált és kiabálta: "Az összes lufi". Nagyon aranyos volt és megható látni, ahogy a maga 3 rövidke évével a háta mögött, hogyan ünnepeli a saját szülinapját.  Hívták a nagyszülők, átadtuk az ajándékot és volt torta is. Későn feküdtek le, mert fel kellett építeni a nagy legoházat, amit kért, így: "Egy nagy-nagy doboz lego." 

Vidám, határozott természet. Látszik, hogy fiú testvérei vannak, mert az oviban is sok a fiú barátja és sok fiús dolog is érdekli. Nem is beszélve, hogy mozgásában mennyire ügyes, tip-top kis csaj. Mászik fel mindenhova, néha kis balesetekkel, de bátor és mindent meg- és kipróbál. Most éppen Mancs Őrjáratot nézünk éjjel-nappal, előtte sokáig Mickey-Minnie és egy kis Hókirálynő volt a soron. Inkább Léopold erős akaratát és határozott jellemét vélem benne felfedezni, de ez lehet, hogy csak azért van, mert Edgárunk egy extrán nyugis alkat. Daphné tudja mindig mit akar és ki is tart mellette, pont, mint Léopold. Tudja mit szeretne felvenni, hogy nem alszik takaróban, hogy ne gomboljam be  a kardigánt és még sorolhatnám. Egyre szebben beszél, hosszabb mondatokban és több mondatot is elmond egymás után érthetően. De még mindig van, hogy nagyon mondaná, ami a fejében van, de látom nem jön ki neki és csak ismételgeti uazt a mondatot. Biztos nem könnyű ez neki sem. Próbálja nagyon követni a fiúkat, sokmindent pont úgy szeretne csinálni, mint ők, teljesen mindegy, hogy több évvel fiatalabb és sokkal alacsonyabb. Léopolddal nagyon tud huncutkodni, ha ez éppen Léopoldnak belefér az idejébe és a kedvébe. Ha nem, akkor megy a vita, mert a fiúk sem mindig akarnak engedni. És nem is akarom, hogy engedjenek, ne legyen az, hogy a legkisebb körül forog a világ.  Nagyon szépen eljátszik egyedül és lefoglalja magát. Na ebben biztos, hogy Edgárra hasonlít és nem Léopoldra. Szeret nagyon rajzolni, egyelőre csak színes foltokat rajzolgat, semmi felismerhető. De már többmindent összerajzolt, amit nem kellene és amit a fiúk egyáltalán nem csináltak (könyv, kártyajáték stb.) szóval két szemem rajta. Két játék van, amivel tényleg nagyon sokat játszik: Lego dupló, ebből kapott egy nagy házat szülinapjára (egy új generációs dupló, nagyon szép pasztell színű kockákkal) és a puzzle. Ezt éjjel nappal tudja rakosgatni, és még lefekvés előtt is kirakunk gyorsan egyet-kettőt. Könyvekből az Anna, Peti Gergő (most néztem a bookline-on, hogy kb. 5000 forintért szállítanak Franciaországba is és rendelek mindenkinek karira magyar könyvet, mert a nyáron vett olvasmányok fogyóban) a nagy sláger és Bogyó és Babóca. Az utóbbi időben nagyon jól eszik, de pöttöm a társaihoz képest és én ezt is úgy szeretem benne. Anyukámat juttatja eszembe, akit Pintyőnek becézett a család és a barátok is még felnőtt korában is, mert olyan pici volt, mint egy kis pinty. 

Pedig már 3 éve, hogy megszülettett és az ovit is azóta elkezdte, de sokszor rajta kapom magam, hogy alig hiszem el, hogy született egy kislányunk is. Az idő röpül és minden nap hálás vagyok nekik és a családomnak így, ahogy vagyunk! Imádjuk őt is! Isten éltessen sokáig boldogságban és egészségben pici lányunk! 

Készülődés a karácsonyra

 Elkezdtem fejben készülődni a karácsonyra. Megvan a tanárok ajándéka, a gyerekeknek is elkezdtem rendelgetni. Fejben megvan a menü is, lassan be kell szerezni a különlegesebb hozzávalókat a sütikhez, a Szent-Jakab kagylót, amit szinte csak ekkor szoktunk enni. És lehet, hogy töltött fürjöt fogok készíteni és a szokásos narancsos báránylábszárat vagy tournedos rossinit. Ebben az évben kipróbálok egy új sütit, amit már december elején el lehet készíteni és megpuhul karácsonyra. Csinálok Stollent, azt is elő lehet könnyen kapni raktárról, mert sokáig eláll. Egy hölgy blogját követem, aki angolul, németül és franciául oszt meg recepteket. Szeretem, hogy igazi receptek, nem olyan szofisztikált, mi van otthon és abból készítek valamit majd gyönyörűen befotózom receptek, hanem régi családi receptek, amik nagyon ízletesek. Ajánlom nektek is, ha finom és új ételt szeretnétek készíteni. 

És persze beigli nélkül nincs karácsony ehhez a Horváth Ilona receptkönyvének útmutatásait követem minden évben. 

Daphnéval sokat beszélgetek a kariról, elővesszük a karácsonyos könyveket. Ma nagyon aranyos volt, mert kérdezgetem, hogy mit szeretne ajándékba a Télapótól. Felcsillan a szeme, hatalmas szemeivel rámnéz és így szól: "Mindent!". Azt hittem valami különleges nagy dolgot fog mondani, de nem. Így legalább könnyebben tudok választani.😉

Második hétvégénk a karanténban

 Mégsem olyan szigorú ez a karantén, mint az első volt. Guillaume tulajdonképpen ugyanúgy jár dolgozni, mint eddig egy-két home office nappal könnyítve a bejáráson. Edgár dobórái skypon keresztül mennek, nincs tenisz, de csak viszem reggel a gyerekeket és megyek értük. Elvileg mindent csak igazolással lehet csinálni, sportolni, sétálni is csak egy óráig és egy kilóméteres körzetben. Mi maximálisan betartjuk, vagyis próbáljuk. Miért mondom ezt? Mert csak el-elmegyek egy hosszabb körre futni például. De az is igaz, hogy szombaton egyedül mentem az Auchanba, pedig máskor biztos mentünk volna együtt.

Elég meleg őszi időnk volt a hétvégén. Voltunk is sokat a kertben, de elkívánkozunk a háztól is. Legalábbis én nagyon szerettem volna egyet sétálni. Kitaláltam, hogy a falu másik végétől indulnak olyan sétautak, ahol mi még nem jártunk és ahol már az erdő is kezdődik. Guillaume nem nagyon volt oda az ötletért, hiszen a faluig autóval kellett menni és onnan a kinézett túra 5 km volt, tehát ez már bőven az 1 km-es körön kívül esett. De csak rábeszéltem a családot, bár az a 135 eurós büntetés nem esett volna olyan jól.  

Daphné mivel du. nem aludt, hulla volt, de majdnem végig jött a pici lábán. Egy cica mellénk szegődött még a faluban és egészen végig kísért bennünket, jött velünk az erdőn keresztül vissza a faluig. Az erdő nagyon szép, nyugalmas volt, sok emberrel találkoztunk. Sétálók, futók, családok, párok. Szerintem ők is elhagyták az egy kilóméteres határt. Tavasszal is egészen új bicikliutakat fedeztünk fel, hát ebben a karanténban is folytatjuk a környék felfedezését. 

Edgár nyolc éves

 Ma is hihetetlen, hogy Moszkvában született, mintha most lenne, pedig azóta annyi minden történt. Alig akart kibújni, váratott magára sokat, mígnem egy keddi napon megindították a szülést. Mondtuk neki, hogy biztos bent is nyugiban legózott, mert most is azt csinálja a legszívesebben. Magára zárja az ajtót és elvan, épít, szerkeszt, tervez, alkot. Legóból mindent létrehoz. Ugye nem nehéz kitalálni mit kapott szülinapjára ajándékba?

Hosszú napja volt Guillaume-nak, későn ért haza a munkából. A gyerekek jó fáradtak voltak, de annyit számolgatta Edgár, hogy mikor lesz a szülinapja, hogy nem akartuk többet váratni. Összeültünk aperózni, átadtuk az ajándékot és felvágtuk a tortát. Gravity cake-t készítettem. Nem egy egyszerű vállalkozás volt, de megérte. A torta látványos lett, jó tömör csokis, még ma is azt esszük. 

Egy nagyon nyugodt, türelmes, kellemes természet Edgár. Olyan kisfiú még sokszor rájövök, közben Léopold nagyon húzza magával. Nagyfiús filmeket néznek együtt, de Edgár szívesen leül Daphné mellé is megnézni egy-két Mickey-t. 

Imád alkotni, barkácsolni, ilyenkor teljesen bezárkózik a kis világába. Nem egy őrületesen sportos természet, a versenyzés pedig végképp nem érdekli. Akartam neki a tenisz helyett más sportot találni, hogy ne a Léopold árnyékában teniszezzen, de rájöttem, hogy ő nagyon jól elvan a klubban Léopolddal és más sportban sem tudna jobban kiteljesedni. 

Jó tanuló, de azért kell noszogatnom, hogy leüljünk a házihoz. Így harmadik osztályra egészen megszerette a sulit. Ott is szeretik a gyerekek, mert békés természet, Gabriel a legjobb barátja, már ovi óta mindig együtt járnak. Minden évben egy új tanárnénije van, de eddig nagyon szerencsés volt, mert most is egy végtelenül lelkes, motivált személyt fogott ki. 

Isten éltessen még nagyon sokáig drága Edgárunk egészségben és boldogságban!

Hétfő reggelünk

 Nem elég, hogy egész hétvégén maszkokat gyártottam a fiúknak. Nyolc darabot varrtam több felvonásban. Ugyanis még a hétvégén megkaptuk az utasításokat a sulitól, hogy hat éven felülieknek napi két maszkkal és egy zacskóval kell menniük, amiben a koszos maszkot hazahozzák. Teljesen érthető, nincs vele gondom, ha kell, akkor kell, elmagyaráztam, hogy ez most kell, figyeljenek az iskolában, nem szeretnénk betegek lenni, próbáljanak semmit sem hazahordani és legfőképp vigyázzanak magukra is, még akkor is, ha nem veszélyes a gyerekekre. Bár tudom, hogy milliószor az arcukhoz nyúlnak egy nap, hiába, gyerekek, még nem tudják úgy kontrollálni magukat.

Ugye volt a lefejezett tanár története és a késeléses támadás is nem rég. 

Reggel elindultunk szépen. Örültem, hogy Daphné jön velünk boldogan, megértette, hogy ovi van, várta is. Viszont, amikor odaértünk és az autótól az utcán közelítettünk a suli-ovi felé, teljesen ledöbbentem. Kétméterenként vagy 15 állig felfegyverkezett géppuskás katona állt. Láttam, hogy a gyerekek is le voltak döbbenve, Léopold kérdezte miért vannak itt a katonák, de utána eszébe jutott "hát a maszk miatt, hogy hordjuk!". Alig tudtam mit válaszolni rá, közben azt figyeltem, hogy Daphné ovistársának az anyukája megkérdezte az egyik katonát, hogy miért vannak itt.  Ma is ott voltak, bár kevesebben, viszont este ötkor is megérkeztek. Védik a katolikus iskolákat, félnek a további támadásoktól....milyen világ ez, ebben felnőni, nagyon elgondolkodtatott. Közben persze örüljünk, hogy még Poitiers-ba is jut katona, amikor a tanárt Párizs mellett fejezték le.

Ringó 3 hónapos

Nagyon megszerettük ezt a kis jószágot. Még én is! Ezt azért mondom, mert én egyáltalán nem voltam cicás, inkább kutyás. De nekem ez is azok közé tartozik, hogy soha ne mondd, hogy soha. Fejlődünk, változunk egész életünk során. Így belementem - elsősorban a gyerekek kedvéért - hogy legyen egy cicánk. Egyáltalán nem bánom és örülök, hogy végül így döntöttünk. Talán egy darabig nem is utazhatunk a Covid miatt, így mire útra kelünk majd, hozzánk is szokott a cica. Szeretem, hogy nagyon tiszta állat, hogy soha sehova nem piszkol oda. Most is kikéredzkedett a dolgára. 3 hónapos múlt, kisbaba még. Egy játékos, felfedező kiscica, akit Daphné sokat nyúz szeretetből és a fiúk is nagyon oda vannak érte.

Hétfőn voltam védőoltáson az állatorvosnál. Háromszorosára hízott/nőtt, a 700 g-os picurikát egyre nehezebb egy kézzel felemelni. 2100g most.

Séta a környéken

 Tegnap elvittem őket egy nagy sétára. Csak itt a közelünkben mentünk egy kört. A képen látható pici fehér és ciklámen virág mindenfele virágzik és találtam egy jó kis lelőhelyet. És annyira örültem, mert pont kifogtunk egy hatalmas zuháré előtti napsütéses pár órát. Daphné nagyon boldog volt a közös séta miatt. Edgár, mivel kevésbé szeret mozogni, ő inkább itthon "dolgozott" volna. Léopold pedig már nagyfiú, őt nem kell sétálni vinni. Már nem könnyen veszem rá őket, hogy csak úgy céltalanul sétáljunk egyet. De most napokig bent voltunk, a teniszmeccsek is zárt térben voltak, nekem napok óta fájt a fejem, nagyon vágytam a szabadba.

Mindig eszembe jut, hogy mennyit jártam ki velük a szabadba. Állandóan játszón voltunk, de ha csak úgy sétálni mentünk, vagy az erdőbe, attól is mindenki boldog volt. Sajnálom egy kicsit, hogy ez az időszak véget ért. Bár az is igaz, hogy a tavaszi kijárási tilalom alatt sokat sétáltunk, bicajoztunk, görkoriztunk és azt akkor nagyon élvezték. Talán most is suli után több időnk lesz és kicsalom őket. 

Elmarad a Halloween, juhéj!

Jajj , van egy dolog, ami miatt most titkon nagyon boldog vagyok és hálás a kijárási tilalomnak: nem fogom a szombat estémet Montamisé utcáin tölteni a fiúkkal. Imádják körbejárni a falut a  bonbonokért. Ez egy olyan mulatság, amit egyszerűen nem tudok befogadni. A fiúk szeretik persze és minden évben kikönyörögnek valami kis hülyeséget ilyenkor. A szobájuk ki van dekorálva, megy a verseny kié félelmetesebb. Pedig én a bulikba benne szoktam lenni, de ez valahogy nem és nem. Most is kaptak új maszkot, gondoltam legalább ennyi, hamár nem kell mennem.....

Már rengetegszer leírtam, hogy nekem a november 1. és környéke teljesen mást jelent. Én ilyenkor emlékezem.

Daphné és a dupló

 Nagyon szereti a Duplót Daphné. A fiúknak már hatalmas gyűjteménye volt belőle. Tavaly karácsonyra Daphné kapott egy Minnie egeres kis kiegészítést. Közeledik a szülinapja  és az Edgáré is. Egyre többet beszélnek róla, hogy ki mit kér ajándékba. Daphné egy nagy-nagy doboz legót szeretne, nem kevéssé befolyásolva a bátyja által, aki szintén legót kér, csak persze nem duplót.

Sajnáltam egy kicsit a szünet alatt, mert nem tudtam annyit foglalkozni vele, mint szerettem volna. De amikor csak tudtam leültem vele "ceruzázni", azaz rajzolni, és legózni. Most leginkább pillangócsaládot rajzolunk. Mindannyian pillangók vagyunk. Olyan érdekes, mert emlékszem, hogy anno a fiúk is mindig, de mindig családot rajzoltak. 

És azért legóztunk is. Itt például beépítettük a duplónk háromnegyedét ebbe a nagy Minnie egeres nyaralóházba. For sale! Ki szeretné?

Edgárom szünete

 Hát neki se szólt másról, mint a teniszről. De azért..... csak felépítette újból ezt az Ironman-t legóból. Olyan jó gyerekem (csak nagyon rumlis😏), hogy szótlanul jött velem/velünk a sok teniszmeccsre. Néha bepróbálkozott, hogy játszunk egy kis UNO-t és játszottam is nem egyszer, de azt is megértette, amikor Léopold meccsét akartam nézni és mondtam, hogy most nem tudok. 

És abban a kevés időben, amikor épp itthon voltunk, na meg hajnal hatkor és késő estig ezt építette. Nekem nagyjából fogalmam sem volt, mit mókol, mert mindig épít valamit. Léopold meg mérges volt, hogy kora reggel lego csörömpölésre ébred. Egyszer csak jött mosolyogva Edgár és hozta a kezében az Ironman-t. Olyan sok pici darabból áll össze és annyi van már neki, hogy nem is tudom hogyan találja meg a darabokat. De akkor esett le, hogy ezen dolgozott éjjel-nappal vagyis kora reggel. Annyira imádom!!!

Szerda este

 Igyekeztem, hogy időben a tv előtt legyek, hogy együtt nézzük és hallgassuk, Macron milyen újabb intézkedéseket vezet be. Ebből az alkalomból, mivel egész nap esett az eső, kedvem lett először ebben az évben begyújtani a kandallót. Léopold és Daphné boldogan csodálták, ahogy tüzet rakok, Léopold eltervezte, hogy a meleg tűz mellett fog cicázni. Így hallgattuk végig, hogy újból kijárási tilalmat vezetnek be. A legfontosabb, hogy éttermek, bárak, nem létszükségletű üzletek zárva lesznek. Iskola, munka megy tovább, semmi különóra a gyerekeknek és újból csak igazolással lehet kimenni, azaz papírt kell kitölteni, mikor és hova megyünk. 

Az iskolától már meg is kaptuk, hogy 6 éves kor felett maszk kötelező, napi kettő a gyerekeknek és külön zacskó, amiben a koszos maszkot hazahozzák. Tenisz természetesen nem lesz.

Azt hiszem a hétvégére megvan a feladatom: maszkgyártás. Ugyanis rosszul vagyok, ha csak egy eldobott maszkot látok az utcán, akkora újabb szemétgyár. Szóval a gyerekek csak mosható maszkot fognak használni.

Úgy sajnálom, hogy ismét itt tartunk. Látom már, hogy nem lesz közös karácsony és szilveszter. De most töredelmesen azt is bevallom, örülök, hogy az iskola megy tovább. Legfőképp a gyerekek miatt, akiknek hatalmas szükségük van a gyerektársaságra és hát miattam is. Nagyon lemerültem a szünetben. 

Ilyen gyönyörű napsütéses napjaink is voltak

 Ilyenkor kinnt cicáztunk a kertben, de bevallom olyan is volt, hogy a fiúkat megkértem porszívózzák fel a leveleket fejenként két euróért, ugyanis Daphné ha meglát a lombszívóval rettenetesen fél.