Szentesi Üdülőközpont

Megunták már a cserkei strandot, és hiányzik nekik a csúszda, így ma Szentes felé vettük az irányt. Tavaly fedeztük fel a strandot, nekünk nagyon tetszik, mert mindenki megtalálja a számításait. A vízilabda otthona ez a strand. A fiúk agyoncsúszdázzák magukat a mini-kamikáze, a csigacsúszda és a kisebb piros csúszdán, Daphné pedig a gyerekmedence 5 minicsúszdáját élvezi. Vannak klassz úszómedencék, ahol nem ugrálnak a nyakunkba, szóval még Pali papa is jót úszott. Én napoztam a  medence szélén és még egy Nők lapja cikket is sikerült elolvasnom. Hát nem jó nap volt?

Kecskeméti Vadaspark

Tegnap délután a Kecskeméti Vadaspark volt a program. A fiúknak először nem tetszett az ötlet, de ott már Léopold is azt mondta, hogy nem így képzelte az egészet.

A vadaspark maga nem nagy, de egy délutáni programhoz pont ideális méretű. Árnyas fák között sétáltunk és sok érdekes állatot láttunk, amelyeket Daphné még soha nem látott élőben: teve, oroszlán, tigris. Az állatsimogatóban kecskéket és bárányokat, melletette nyuszikat lehetett simogatni. Azóta a fiúk nyúzzák a fülünket, hogy lehessen egy kisnyuszijuk "google" vagy "wifi" névvel.😂

Daphné beesett a kecskeszaros szalma közé, így jó koszosak és illatosak voltunk a végére. Kifele jövet a hatalmas ugrálóvárban szórakoztak a fiúk. Nagyon jól érezték magukat!

Egy hét strand

Egy hét telt el mióta Pali papánál vagyunk. Nem mindig könnyű összeszervezni a programot. Mondom, én nem nyaralok, inkább nyaraltatom a gyerekeket. De így is nagyon nagy öröm itt lenni. Egyik francia barátnőm írta, hogy érezzem jól magam a gyökereimnél. És tényleg igaz, hogy ilyenkor visszatérek a gyökereimhez. Jó látni és érezni honnan is indult az ember. 

Nincs nagy hőség, ez a szerencsénk. Mivel itt meleg vizes fürdő és fedett fürdési lehetőség is van, így a hűvösebb napokon is van mit csinálnunk. 

A fiúk bánatára a ponyvacsúszda és a benti csúszda sem működik. De talán jövő héten már az is üzemelni fog. Tiszakécskén most adták át a vadonatúj csúszdaparkot, de ma hallottuk, hogy négyből három nem üzemel, mert balesetveszélyes. 

Nagyon kipurcant mára a csapat. Mivel ez gyógyvíz, így teljesen kiveszi az erőnket. Az egy hetes fürdőzés kiszívott bennünket.

Engem pedig az szívott ki, hogy Daphné délután nem alszik és így nagyon hosszú nap. Ráadásul mivel pici is még és szüksége lenne alvásra, késő este már csak a kezemben szeretne lenni és akkor még van két másik gyerekem is. Edgárnak nagyon hiányzik a papa, Léopoldon kevésbé látom. Mivel Edgár kisebb, neki nagyobb igénye lenne rám, csakhogy Daphné lefoglal teljesen, így Edgárra és Léopoldra sem jut sok időm. Nem tudunk moziba sem menni, tavaly alvásidőben elvittem a fiúkat Kecskemétre és addig Pali papa volt Daphnéval.

Mivel most nagyon sok volt a fürdőből, - Edgárnak beszakadt a körme, Daphnénak pedig véresre horzsolta a medence alja a két nagylába ujját, egész nap kötözgettem és nem tudtam mást kitalálni, de zokniban fürdött - holnap megcélozzuk ebéd után a Kecskeméti V

adasparkot. Hat éve voltunk már ott és úgy emlékszem, hogy mindenkinek nagyon tetszett. Hétfőn pedig esetleg átmegyünk a szentesi fürdőbe.

42 éves lettem én

Bár nagyon rossz, hogy Guillaume nem lehetett velünk a mai napon, de nagyon jó, hogy apukám velünk volt!
A mai napon ünnepeltünk a gyerekek kívánságára egy pici dobos tortával és egy esti pizzázással!

Léopold lebetegedett

Tavaly is volt beteg egy napot, amíg itthon voltunk Magyarországon. Ma nagyon sajnálták, hogy nem mentünk ki a strandra, de talán a megérzéseim nem engedték. Tegnap kipurcanásig strandoltunk. Sokszor figyelem a családokat a strandon, mondják, hogy mostmár gyertek kis a vízből, pihenjetek stb. Én meg úgy vagyok vele, hogy hagy élvezzék, hiszen egy évig ezt várták. Meg, hogy úgysem hallgatnának rám, és ha ki is jönnének, 2 perc múlva a vízben lennének. Ezért pedig nem keveredek vitába és kiabálásba. 

Itthon maradtunk ma, így is gyorsan telt a nap. Estére a Nelson pizzéria volt betervezve, délután pedig a játszóra vittem ki őket. De a játszón már Léopold nagyon fáradtan üldögélt. Daphné pedig hihetetlenül elemében volt. Látszik, hogy mennyire vágyik a gyerektársaságra. A fürdőben is minden kisgyereket megkörnyékez, legyen az kisfiú vagy kislány. A játszón is épp egy halom gyerek volt kinnt, olyan szépen beépült közéjük. Odaült homokozni, megkínálták ennivalóval. Úgy örülök neki, hogy ennyire közvetlen. Mégiscsak a fiúk már nem az ő korosztálya. 

Mondtam Léopoldnak, hogy menjen haza. De nem akart, hogy ő fáradt, Pali papa nem-e tudna értünk jönni autóval. Na mondom jó, hogy egyik egész nap azt várja, hogy elmenjünk a Nelsonba pizzázni, a másik pedig el sem tud jönni olyan fáradt, a harmadikat pedig a játszóról sem sikerül hazaterelnem. Azért valahogy mégis sikeresen hazaértünk, amikor megkérdeztem Léopoldot el tud-e jönni az Edgár kedvéért. Beleegyezett, de ott is már csak egyre vágyott, hogy hazaérjünk és lepihenjen. A lehető leggyorsabban megvacsoráztunk, itthon segítettem fürödni neki és hamar el is aludt. Alszik, köhécsel és nem nagyon, de lázas is. Szegény úgy el van keseredve ilyenkor...nagyon utál betegnek lenni.

A strand ördögei

Első utunk hova máshova vezethetett volna, mint a fürdőbe. Egy évig várták a gyerekek, imádják. 

Reggel mentünk, utána ebédre hazamentünk, majd délután vissza és csak záráskor jöttünk haza. Hosszú nagy nap volt, ragyogó napsütéssel. Edgár háta kicsit megégett, figyelnem kell, hogy felvegyék az úszópólójukat, mert ez az egyetlen hatékony védelem. Egyik évben sebesre égette a nap  a hátát. 

A két fiút alig láttam, olyan sebességgel cserélik a medencéket futnak ide-oda, kinnti bennti medencékbe, hogy hihetetlen. Így mi szinte csak Daphnéval fürödtünk.

Daphné nagyon bátor lett, a pici gyerekmedencében már a karúszó sem kell és úszószemüveggel a víz alatt is szétnéz. Olyan vizicsirke lett, csak egy nap kellett neki. 

Hogy a vírus miatt vagy a nem túl meleg idő miatt, de nem voltak sokan, nagyon kellemeset fürdőztünk. 

Magyaros vacsorával: házikolbász, szalonna, tejföl, paprika és paradicsom zártuk a napot.

Utazás Covid félelemben

Valamikor régebben azt gondoltam, hogy ezen a nyáron nem ülünk repülőre, hanem az egész család együtt fog utazni autóval Magyarországra, mert az biztos volt, hogy el akartam utazni, hiszen egy éve nem jártam Magyarországon és ilyen még a 12 év alatt sosem fordult elő. Azt is láttam, hogy nagyon sokat variálnak a gépekkel, így csak Párizsból érdemes indul.

De ahogy a repülőjegy árakat megnéztük, nem volt kérdés, hogy menni kell. És pont kapóra jött az is, hogy Párizsban voltunk a keresztelőn, így nem kellett még külön visszautaznunk. A gép nagyon jó időpontban 9.40-kor indult, nyolcra kellett a repülőtéren lennünk.

Fel voltunk szerelve maszkkal, volt kéztörlőnk, pelenkám, ha Daphnéra rájönnek a dolgai. Nagyon jól telt az utunk, hiszen a gép időben indult és még dél sem volt, amikor Magyarországon landolt a gépünk. A repülőtérre pedig apukám szomszédja érkezett, aki egészen Pali papa házáig vitt bennünket. Sima út volt, különös egészségügyi ellenőrzések nélkül. Már csak azért kell szorítanunk, hogy Guillaume utánunk tudjon jönni.

A gyerekek már aznap strandra szerettek volna menni, de azért mégis kellett egy kicsit szusszanni, kipakolni a bőröndöket és elrendezni az ágyakat, felszerelni az Edgár baldachinját, ami a szúnyogok elleni védelmet tölti be. Rengeteg szúnyog van. Daphné egyik szeme bedagadva, Edgár több helyen feldagadva. Kicsit félek, hogy fognak kinézni a nyaralás végére. Van spray-m és kortizonos krémem. A spray-t elég hatékonynak találom. Ha Edgárt befújom, a ruháját lepik, de a bőrére nem szállnak. 

Újabb keresztelő Párizsban

Szombatra ismét keresztelőre voltunk hivatalosak Párizsba. Daphné keresztapjának a negyedik gyermekének Guillaume lett a keresztapukája. Szerencsére szombaton késő délután volt a keresztelő, így 11 körül, nem túl korán indultunk. 

Pénteken nagyon kemény napom volt, mert a tenisz is hamarabb ért véget Léopoldnak, mostam, vasaltam, pakoltam a keresztelőre és az utazásunkra, vásárolni voltam és mindeközben zajlott az élet. De összehoztam, olyan este tízkor be is fejeztem. És a végső eredmény szombaton délelőtt született meg.

Útközben egy pihenőhelyen álltunk meg ebédelni: szendvicset rágcsáltunk egy árnyas fa alatt. A gyerekek tele voltak izgalommal. A legnagyobb bánatom az lett, hogy Daphné nem aludt el az odaúton, féltem, hogy nagy hisztik lesznek a kimerültségtől, de olyan jó kislány volt, hogy az elképzelhetetlen.

Párizsba érve sétáltunk egyet, majd kávéztunk egy hangulatos kis kávézóban. A 14. kerületet ilyen közelségből még nem ismertem, gyönyörű épületek szegélyezik az utcákat, tisztaság van. 

A legviccesebb az öltözködésünk volt. Ugyanis ott öltöztünk át mindannyian a kocsi körül, egyáltalán  nem voltunk zavarban. 

A ceremónia nagyon szép volt, a pap nagyon kedves és nagyon meghitt keresztelőt vezényelt le. Innen az étterembe mentünk, ami a Montsouris Park mellett volt. Ne is mondjam, milyen finom volt a vacsora, a sok gyerek mennyit játszott együtt és, hogy Daphné egyedül evett a gyerekek asztalánál és egyszer sem sírt, nemhogy hisztizett volna. 

Éjfél előtt jöttünk el és mentünk a szállodába, ami a repülőtér mellett volt, hogy másnap reggel nyolcra időben a reptéren legyünk. 

Nagyon szép napunk volt.

Léopold tenisztáborban

"Kegyetlen" egy hetes kiképzésen volt Léopold múlt héten. Ingyen volt a tenisztábor azoknak, akik heti kétszer vagy többször járnak teniszre a klubba. Így próbálják pótolni a vírus okozta kiesést. Naggyon jól jött ez a tábor nekem is és neki is. Azért írom, hogy kegyetlen, mert nagyon intenzív fizikai edzései voltak.

Léopold egy nagy jelenség. Ő az a gyerekem, aki mindig mindenhol jelen van. Odateszi magát: beszél, kérdez, hív, társaság kell neki, piszkálódik, ha unatkozik és akkor is ha nem unatkozik. Így azt nem is kell mondanom mennyire nagyon csendes volt a ház nélküle. Két napon Daphné is bölcsiben volt, Edgárt pedig észre sem lehet venni, hogy itthon van. Hihetetlen számomra ma is ez a nagy ellentét a két fiú között. Edgár szinte csak enni jött le, ő az aki mellett nagyon hamar elfelejti az ember, hogy foglalkozzon vele. Vagy  ez a normális és Léopold után annyira szembetűnő a különbség? Nem tudom.

Na de a tábor nagyon kemény volt. Nyolc óra intenzív fizikai mozgás tette ki egy hétig a napjaikat. Erősítő edzések is voltak, és sok-sok teniszmeccs. Szerdától pedig egy másik klubba vitték át őket meccsekre. Nagyon hangulatos volt, ahogy  a másik klub fogadta őket és osztották  az uzsonnát és számolták, hogy melyik klub hány meccset nyer. Mindeközben saját korú gyerekekkel töltötte az idejét, nem a TV előtt lapította a fenekét és nagyon jó hangulat volt. Minden  napot hatalmas elégedettséggel és örömmel zárt és azzal, hogy ő  mindig teniszezni szeretne.

Keresztelő Clermont-Ferrand-ban

Pénteken délután indultunk Clermont-Ferrand-ba, Guillaume öccséékhez keresztelőre. A karantén miatt maradt el a keresztelő és most került bepótlásra. Épphogy lepakoltunk a szállodába, amikor indultunk is pizza- party-ba. A kis unokatesókkal Daphné nagyon jól elszórakozott, a fiúk is nagyon jól érezték magukat. Novotelben aludtunk egy családi szobában, ami nagyon praktikus volt, csak öten nem lehetett egy szobában aludni, de megoldottuk. 

Szombaton délelőtt volt a keresztelő a város nagyon szép részén egy ódon templomban. Után együtt indultunk a Jardin Lecoq nevű hatalmas városi parkba, ami gyönyörű volt ebben a napsütéses időben. Itt ebédeltünk és végül egy pièce montée-val fejeztük be a délutánt.

Clermont Ferrand egy nagyon szép fekvésű francia város. A Francia-középhegységben, Auvergne régióban, vulkanikus hegyláncokkal körülvéve. A Mária Mennybemenetele katedrális fekete tornyai messziről láthatóak, ahogy a város felé közeledünk. Klassz, de elég rövid hétvége volt, hiszen 4 óra vezetés oda jutni.

Daphné és a tévézés

Sokkal később kezdett tévézni és sokkal kevesebbet is tévézik, mint a fiúk.  Sokáig csak a Mickey-t kérte, most újabban a Mici Mackó a kedvence. És olyan édesen tud nekem könyörögni, hogy tévézzen: "Légyszíves anya, s'il te plaît, Mikkimakko, picit, jó?" és utána: "Anya, kedves vagy". Hát annyira imádom. 

Egy hét tenisz

A teniszklub úgy döntött, hogy bepótolja a kihagyott kurzusokat, így ezen a héten a fiúk is és szerdán még én is teniszeztem. Meg Léopold még egyes napokon duplázott és csütörtökön, amikor lemaradt egy versenyről, egy kis tenisztársa jött hozzánk. Daphné bölcsiben volt, így én játszottam Edgárral, Léopold pedig Raphaellel. Szóval sokminden szólt a teniszről a héten. Többször pedig Daphnéval a játszón vártuk ki, hogy véget érjen az óra. Holnap pedig nagy meccse lesz Léopoldnak. Egy erősebb mezőnyben fog versenyezni, nagyon izgul, állandóan erről beszél.

És Edgár is nagyon büszke magára, ugyanis szeptembertől narancssárga szinten játszik. Nagyon megérett ez a szintváltás neki is. Ebben az évben nagyon gyenge csoporttársai voltak és nem nagyon haladt előre, de legalább az utolsó órákon rájött egy új tanár, hogy ő már nem ez a szint. Nagyon örültünk neki, mert ebben az évben már többször kérte tőlem, hogy szeretne csoportot váltani. És ő is olyan büszke volt magára! Ragyogott az arca a boldogságtól. 

Mindhármunknak megvolt az év végi koccintás is. Véget ért egy újabb teniszszezon. Sokat kaptunk ettől a klubtól ebben az évben. Hálásak vagyunk, hogy ilyen klassz, sportos közösség tagjai lehetünk.

Megafête- Pizsamaparti

Léopold nagyon készült élete második pizsamapartijára. Az első nagy csalódás voltm a télen egy kisbarátnál. Most öt fiú aludt a barátjáéknál és ahogy mesélte tényleg kimaxolták a bulit. Tegnap este vitte el Guillaume a tőlünk nem messze lévő faluba, ahova épp egy hete költöztek be az osztálytársáék. Volt nagy medence parti, hatalmas bújócska az óriási kertjükben, hamburgerezés, chips amennyit akartak, későig filmnézés, hajnalig beszélgetés (csajokról :) és még kenuzás is a Clain folyón. Nagyon boldogan jött ma délután haza. Szuper volt a megaparti!

Közben Edgár is délután a barátjánál volt bennt a városban. Szóval ide-oda volt az egész család. Mi meg Guillaume-al úton, hogy hozzuk vigyük őket. 

Este pedig a La Javette étteremben vacsiztunk. Sikerült rábeszélni a fiúkat a szokásos Bureau (ami a belvárosban van és soha nem voltunk megelégedve a kiszolgálással) helyett. Nagyon hangulatos volt és mivel Daphné is bealudt késő délután az autóban, így a vacsi alatt formában volt. A fiúk is meg voltak elégedve a hellyel. Egy hatalmasat koccintottunk erre a furi évre!

Bonjour, Sziasztok (Siastok)!

 

Je suis Daphné, la troisième de la tribu Jego. Après deux garçons (10 et 7 ans), je renforce le côté féminin de la famille. Je suis une vraie petite fille, mais j’ai pris très vite ma place parmi les garçons.

Ma maman et mon papa parlent des langues différentes. Ma maman est hongroise et mon papa est français.  C’est pourquoi je suis, comme tout le monde dans la famille, capable de mélanger leurs deux langues dans une courte phrase. Mes frères adorent la Hongrie où nous passons souvent les vacances. Plein choses géniales : les bains thermaux, le goulash, le Turo Rudi (chocolat fourré avec une sorte de ricotta) et mon grand-père hongrois.

 Mes frères sont dynamiques, quand ils arrivent à la maison après l’école, je les vois courir, sauter sur le trampoline, faire de la batterie, sauter dans la piscine, se disputer ou rigoler ensemble, la maison est beaucoup plus bruyante. Quand ils ont envie de jouer avec moi, c’est la grande rigolade ensemble sur le trampoline ou dans la piscine. Nous passons tranquillement la journée avec ma maman, qui me garde la plupart du temps. Je l’aide beaucoup à préparer le repas dans la cuisine, étendre le linge, passer l’aspirateur, je pense qu’elle est très contente que je lui donne un coup de main de temps en temps. Surtout, que ma spécialité est de tout ranger en ligne : les clés dans l’entrée, les produits de nettoyage, les crèmes, les voiture de mon frère ou les bonhommes de LEGO. J’adore Minnie, les puzzles, la piscine et je dessine avec beaucoup de concentration. Je me sens libérée et très à l’aise à l’aire de jeux, où nous allons souvent : je grimpe, saute, glisse et cours, tout avec mes frères.

Ma maman est juriste, mais depuis longtemps elle travaille pour nous et elle fait de la traduction pour les administrations et les tribunaux. Elle est responsable de l’organisation familiale, gestion du calendrier, des achats et des évènements familiaux. Elle adore la couture, le tennis, la course à pied et presque tous les sports. Ainsi je me trouve souvent à côté du terrain de tennis, sur le vélo ou sur le tapis de gymnastique.

Mon papa travaille dans une entreprise qui vend des voitures. Son métier ?......c’est de compter l’argent, comme mon frère Edgar m’a expliqué une fois. Il est très pris par son travail, mais les Week-ends et les vacances sont géniaux avec lui. En plus il adore la musique, comme mes frères, qui marchent souvent dans la maison avec leurs écouteurs sur les oreilles. J’apprécie beaucoup, car nous chantons, dansons ensemble et je participe au karaoké avec eux. Pour l’instant pas de chansons de mon côté, plutôt la danse et la gymnastique. 

Je sais que plein d’aventures m’attendent encore avec eux !

Mai nappal véget ért a suli

Ma reggel utoljára indult két gyerek a  suli felé. Bár Daphné jövőre csak ovis lesz, ugyanabba az intézménybe fog jár. Meg vagyok hatódva, hogy most született csak, de már 3 egészen nagy gyermekem van. Teljesen hihetetlen, de szeptemberben kezdi az ovit. Szeptembertől 3 gyerek indul majd reggelente. Kész fejben, majd hogy mit fog szólni, amikor élesbe megy, azt nem tudom. De naponta elmondja, hogy "Edgár, Léopold tanul, én óvoda, barátok". Szerintem várja és nagyon nagy szüksége van a maga korúakra. Annyira odavan, amikor a játszón összefutunk egy kisebb gyerekkel. Végül hiába csak velem és a fiúkkal tölti a napjait.

Szóval Edgár CE1, azaz második osztályt fejezett be, Léopold pedig negyedik osztályt. Mindketten sokat fejlődtek, változtak, komolyodtak. Edgár nagyon kedvelte a tanárnénijét, mi is maximálisan meg voltunk vele elégedve. Olyan aki mindent beleadott, azt is végtelen kedvességgel. Edgár a hama vasalós gyöngyökből egy szívecskés kulcstartót készített neki. Edgár ma azt sajnálta nagyon, hogy vége a sulinak. Hiába, ebben az évben alig jártak. De a nyár is olyan gyorsan el fog repülni, mint a karantén és már itt is lesz a szeptember. 

Nekem személy szerint nincs nagy végre nyáriszünet érzésem. Azért több, mint két hónapot voltak itthon a fiúk, amikor gyönyörű nyári idő volt, szinte minden nap fürödtek a medencében. Aminek viszont nagyon örülök, hogy két hét múlva hazautazunk a gyerekekkel Magyarországra és GUillaume is csatlakozik hozzánk augusztus elején. Otthon fogunk nyaralni, Horvátországba sem megyünk, a Balatonra, Szegedre és Budapestre. Még tartunk a vírustól, ki tudja. 

Én személy szerint elfáradtam, sokat is voltam csak a gyerekekkel és ma arra gondoltam egész nap, hogy tavaly a hatalmas 40 fokos hőség miatt, idén  a vírus miatt a gyerekeknek nincs év végi buli. Mi jöhet még jövőre? Fura világ....