Félmaraton- ezennel Guillaume

Hogy is kezdjem? Guillaume vasárnap reggel lefutotta a félmaratont. Rögtön hozzá kell tennem, hogy nem minden úgy alakult, ahogy gondolta. Szóval ezek tények, az érzelmek pedig vegyesek. 

Fájni kezdett a lába kb. két héttel előtte. A félmaraton előtti héten már nem erőltette túl. Pénteken reggel azonban azzal kelt, hogy nem tudja lefutni vasárnap, mert a csütörtök esti rövid táv után úgy érezte ez nem jó ötlet. A 20 km, az 20 km, akár honnan szemléljük. 

Fontos megemlítenem, hogy itthon nálunk Guillaume képviseli a józan ítélőképességet és ez nagyon jót tesz a családunknak, mert ha én képes is vagyok vakmerő lenni és olyan dolgokra gondolni, amire nem kellene, ő mindig figyelmeztet és a dolgok visszarázódnak a helyükre. Így volt ez tavaly is, amikor Tigne-ben ki szerettem volna próbálni a water-jump-ot. Végül nem tettem: "három gyereked van, mondta". 

És itt jött a pénteki nap, ami összezavarta. Egyrészt jöttem én azzal reggel, hogy akkor ő vigyáz a gyerekekre, én pedig lefutom (eredeti tervünk az volt, hogy együtt futjuk, de nem találtunk senkit, akire vasárnap reggel hétkor rábíztuk volna a 3 gyereket), jelentkezni még lehet. És jött a kollégája (aki nagy sportoló, sok éves tapasztalattal) is, aki azzal bíztatta, hogy max. kiáll a versenyből, de mindenképp induljon el. 

Szombaton már jobban volt, lába is leheletnyire fájt, biztos volt magában.

Vasárnap szurkoltunk a gyerekekkel, ott voltunk a közepén, 13 km-nél, ami itt van a közelünkben és a célban, ahol a fiúkkal futott be. 

Nagyon szurkoltunk neki és nagyon szép idővel futott be, még így is, hogy.....szóval most nincs jól. Nincs nagy baj, de nagyon fáj a lába és sok idő lesz mire felépül.

Jó tanulság: hallgass a szívedre és ne a környezetetdre. Fájdalommal soha ne sportolj, a fájdalom egy jel, hogy valami nem stimmel, lassítani kell!!!!

Sportolni viszont muszáj. Nagyon nagy hangulat van ilyenkor a versenyen, még szurkolni is élmény kimenni, látni az emberek küzdelmét, az örömöt, amikor beérnek. Volt egy hölgy, aki babakocsival futott, egy csapat, aki kerekesszékes lányt tolt maga előtt, aki hatalmas boldogsággal és örömmel integetett mindenkinek, aki szurkolt érte. És voltak gyengánlátók, akiknek speciális pólójuk volt és a kezük össze volt kötve a kísárőjükkel. Én azt gondolom ezek nagyon nagy teljesítmények, mert sok ember semmit nem tesz, azért, hogy sportoljon, pedig a sport életeket változtat meg és csodákra képes már csak a rendszeres gyaloglás is! Menjetek futni, próbáljatok ki versenyeket van 5, 10, 20, km-es táv is, nem kell maratonokban gondolkodni rögtön és nem feltétlenül később sem!

Bodza szezon

Ez a bodzafa az egyik kedvencem a kertünkből. Az első májusi napsugarak alkalmával már virágzik és több hétig szolgáltatja a fiúk egyik nagy kedvencét a bodzaszörpöt. Szerintem maga a növény is nagyon szép, ahogy pontosan verandánk mértani közepén helyezkedik el. Így folyamatosan csodálhatjuk tavasszal. Ősszel megmetszettük vigyázva, hogy megőrizzük szép szimmetrikus lombját.  

Kísérleteztem tartósítással, de a tartósítók beszerzése addig bonyolította a jelenlegi gyors elkészítési verziót, hogy felhagytam vele. Szezonális ital, így ha a fa elvirágzik, már mi is lemondunk róla. Annál jobban várjuk a következő évet és a bodzaszörp szezont újra.

Jó sok - úgy 10-15 - kinyílt virágot levágok és egy közepes edénybe gyűjtöm. Levágom a zöld részeket róla és megtisztítom a bogaraktól. Felöntöm 2 liter langyos vízzel, a virágokat belenyomkodom. Citromot karikázok rá és 24 órára a hűtőbe teszem. Másnap fél kiló, vagy lehet több is - cukorral és fél liter vízzel szirupot készítek, amit a leszűrt bodzalével keverek össze. Üvegekbe töltöm és hűtőbe teszem. Vigyázat, gyorsan fogy! Legtöbbször limonádét készítek belőle: bodszaszörp - néha megbolondítom egy kis málnaszörppel, de csak épphogy - vegyesen bubis és sima víz, citromkarika és jó nagy csokor menta, szintén a kertből!!!

Kerti étkezések

De boldog voltam amikor a mamiéktól megszereztük ezt a nagy műanyag asztalt. Sokszor hiányzott, hogy inkább kinnt ennénk a fűben, mint a verandán. Takarítás-takarékossági szempontokat figyelembe véve is.

A héten még olyan hidegek voltak reggelente, de ma gyönyörű 22 fok körüli napos idő kerekedett. Így az asztalt egész napra kipakoltuk a nagy cseresznyefa alá. Olyan kellemes volt kinnt enni, nagyon élveztük mindannyian. Este pedig Guillaume is időben érkezett Párizsból, hogy velünk vacsorázzon!

Bejárattuk az asztalt, mennyivel jobb sora van nálunk, mint a szeméttelepen!

Mindig azok a ceruzák

Na mit szeretett volna megvenni a minap Daphné a boltban? 24 darabos filctollkészletet: boldogan, már-már ugrándozva hordozta végig a bolton. Persze volt egy kis elkeseredés, amikor a kasszánál kivettem a kezéből. Sajnáltam, de annyi ceruza van itthon. A fiúknak is mindig újat kell vennem, mert a régi már nem fog és halmozódik, mert én sajnálom kidobni, különben meg pont jók Daphnénak, mert nem tud vele mindent összefirkálni. Nem is merem megmutatni neki, mit tudnak azok a ceruzák, amiket eddig csak pakolgatásra használ. Jajj de imádom!

Először a sergőn

Ma délután garázsvásár volt Montamisében, a faluban, ahol élünk.Tavaly én is ott voltam, egy-két régi kinccsel, nagyon vicces és jó emlék. De mégegyszer nem is ülnék ott egy napot, hogy néhány dolgot eladjak. 

Így ma inkább Daphné sziesztája után kivonultunk gyalog, de semmi használhatót nem raláltunk. A fiúk azonban nagyon várták, hogy a sergőknél vmit kipróbálhassanak. Újabban a céllövöldét szeretnék kipróbálni. Így a fiúk célba lőttek, Daphnét pedig életében először felültettük a sergőre. Először csak nézte és mutogatott. Kérdezetem, hogy szeretne-e felülni, mire ő bólintott egyet. Ez egy pici sergő volt, pont méretes egy első alkalomra. Húúú, nagyon tetszett neki, hahotázott, mosolygott, mi is hangosan kiabáltunk neki oldalról és ez így együtt nagyon megfogta. Örülök, hogy még abban a korban van, hogy egy menet elég is volt neki. Visszefelé megálltunk a játszón, ahol kifejlesztette hogyan tud a csúszda részen lejtőnek felfele felmászni. 

Daphné másfél éves

Pénteken volt éppen pontosan a napja, hogy Daphné másfél éves lett. Annyira gyorsan repül az idő, hetek röppennek el és már itt is van a hétvége. Telnek a hónapok és már a legkisebb is szinte nagy, de közben pöttöm. Pontos méreteket nem tudok 9-10 kiló között van és olyan 80 cm, hiszen pont a 18 hónapos ruhák jók rá, de ha újat veszek akkor már kétéves ruhákat választok.

Hatalmas élet van benne, energia. Nem tudok mást írni, csak, hogy egész nap jön-megy megállás nélkül. Egy percig sincs egy helyben, csak amikor alszik. Szerencsére nagyon jól. Soha nem ébred éjszaka és reggel is minimum nyolcig - de nemrég volt egy időszak, hogy fél tízig is aludt. És az elevenségéről annyira eszembe jut a babakora: mindenki mindig mondta nekem, hogy ez milyen nyugodt kis baba. Mondjuk ez így is volt igaz. Alig sírt, elvolt, jókat aludt, hosszan tudott a szemünkbe nézni, még amikor ici-pici volt is. Az iskola udvarán is sokszor mondták az anyukák, hogy milyen kis mosolygós, nyugodt baba. Azután a mozgásfejlődés meghozta a változást. De én ezt a vitalitást mindig is láttam benne. Olyan élet volt a kis baba-szemében is. Sokszor válaszoltam, hogy szerintem nem  "megalszik a tejföl a szájában" típus lesz. És hát....mászik fel mindenhova, a játszón a hatalmas csúszdára felmászik a lépcsőn is, de a csúszka részen is lejtőnek felfele felkapszkodik. A lépcsőn kotor fel egyedül, kezünket fogva jön le egyedül. Kimászik a kádból, mászna fel a fiúk emeletes ágyába. Na itt megy  a nagy hancúr, imád a sok párna és plüss állat között a fiúk ágyában. 

Zenére ropja a táncot, lóbálva a kezét. 

Na és ceruzamániás. Állandóan kezében van több ceruza is, mindkettőben. Vettem neki tolltartót, hogy abba pakoljon, mert persze a fiúké a kedvence. Gondolkodom honnan jöhetett ez a mánia, de én arra gyanakszom, hogy mindig körülöttem volt, ahogy a fiúkkal tanulta. Talán ez vagy mégsem.

Nem beszél még mindig, vagyis néha már kiveszünk szavakat: "dádá", ez talán a papa. Néha "egá", ez Edgár lehet. Édesszájú, imádja a csokit, "csoki" mutogat a csokisdoboz felé, amit már nemtudom hányszor eldugtam, de mindig kilesi hol van.

Étvágya nagyon változó, leginkább azt eszi, amit mi, már alig veszek neki babaételt. Csak a joghurtból adom neki a babáknak valót, mert abban kevesebb a cukor és gyümölcspürét is veszek tartaléknak, ha nincs itthon véletlenül friss gyümölcs. Szereti nagyon a kecskesajtot, mint egy "rendes" francia gyerek megeszik minden este egy kis szeletet belőle. Szereti a zöldségkrémleves és a tésztát is. Sokféle gyümölcsöt, például az áfonyát. Ha jönne a szép idő, jobban érne a cseresznye, biztos az is nagyon fog ízleni neki. Mindig mellettem van, ahogy főzök, ez sem veszélytelen.

Szeret a kertben  a kisházikóval játszani: bemegy becsukja az ajtót, kidobál mindent, kinyitja az ajtót, kijön, majd kinntről mindent bedobál és kezdi előlről. Fáradhatatlanul. Szereti a playmobilokat a kis emberkéket rakosgatja. A könyveken átsuhan, nincs ideje egy -egy oldalt órákig nézegetni, fél perc és jöhet is a következő. 

És olyan ámulattal nézi a fiúkat, amikor a medencében pancsolnak: nagyon kell majd rá vigyáznom a nyáron, szigorúan, nehogy a nagy hülyéskedésbe belecsússzon, hamar megvan a baj... Egyelőre a szélén ül, ahol a lépcsők vannak és ott lóbálja a lábát.
Bölcsibe egy-két napot megy, nagy segítség ez nekem. Nagyon szereti is, soha nem sír, amikor otthagyom.

Egy energiabomba, el sem tudnánk már képzelni az életünket nélküle, imádjuk mindannyian, kis gödröcskés, mosolygós arcát. Fényképezni pedig alig tudom, mert nem marad egy helyben.

Elsőáldozás

Szombaton délután érkeztek a mamiék Poitiers-ba, hogy vasárnap velünk ünnepeljenek Léopold elsőáldozása alkalmából. Az ünnepi mise 11-kor kezdődött a Szent-Péter Katedrálisban Poitiersban. Gyönyörű volt a hely, a katedrális 800 éves, hatalmas emlékhely Poitiers megannyi temploma között. 

Daphné a mise végét már nagyon nehezen bírta, Guillaume-nak ki is kellett mennie vele, mert talált egy kis lépcsőt ahol föl-le szaladgált és hangosan nevetett. A nagy csendben nagyon zavaró volt, közben nagyon édes, ahogy vihorászott a maga kis világában. 

Jó hosszú is volt a  mise, mert a Léopoldék sulijából 9-em keresztelkedtek és 28 elsőáldozó volt. Nagyon szépek voltak a gyerekek ünneplőben, a lányok hófehérben. Mindenki egy szál virágot hozott magával, amit a bevonulás után közösen helyeztek el egy vázában. Az elsőáldozókat nem lehetett fényképezni, hogy ne zavarjuk őket.

Hazaérve Daphnét ágyba is raktuk, mi pedig egy ünnepi ebéddel megünnepeltük Léopoldot! Vasárnapra az idő is megjavult. Egy kicsit hideg volt, de szép napsütéses idő. Léopold azt mondta, hogy nagyon szép napja volt!!!

Visszavonulás

Léopold vasárnap elsőáldozó lesz a poitiers-i Szent-Péter Katedrálisaban. Kicsit rosszul jött ki ez, hogy ilyen gyorsan követi a keresztelőt, de a dátumot nem mi választottuk. Ugyanis Pali papa is elutazott és Laurent, Léopold keresztapja sem tud jönni. A mamiék viszont már szombat estétől itt lesznek velünk, hogy együtt ünnepeljünk. 

Mivel Léopold és Edgár katolikus magániskolába járnak, az iskolában készülnek (választhatnak persze vallásismereti oktatást is) a hittanórákon a az elsőáldozásra. A készülődés részét képezi, hogy a gyerekek hittantanáraikkal elvonulnak egy napra, hogy a Jóistennel több időt töltsenek el és persze, hogy az első gyónás is helyet kapjon az életükben, mielőtt első alkalommal áldoznak.

A mai nap munkaszüneti nap volt itt Franciaországban és a mai napon került sor erre a visszavonulásra. A Saint-Benoit-i Szent-Kereszt Apátságban került megrendezésre ez a nap Poitiers-től pár kilóméternyi távolságra. Kilenc apáca lakja ma a kolostort és ők készítik az ostyákat, amiket a vallási közösségeknek eladnak. A gyerekek betekintést kaphattak életükbe. A kolostor kápolnájában került sor az első gyónásra, a gyerekek részt vehettek az apácák napközbeni imádságán, majd egy apáca is ellátogatott a gyerekekhez, akinek kérdéseket tehettek fel, végül pedig elismételtük együtt, hogy fognak zajlani az események a szertartáson. 

Érdekes volt látni, hogyan készülnek a gyerekek, milyen gondolatok keringenek a fejükben az elsőáldozás alkalmával.

Mindeközben Guillaume itthon tartotta   a frontot ebben az esős időben a két kisebbel.

Anyák napja

Anyák napját ünnepeltük ma. Nekem az első vasárnap májusban az anyák napja, ehhez szigorúan tartom magam, még akkor is, ha Franciaországban május utolsó vasárnapján ünnepelnek. A fiúk most is készültek szép rajzokkal és három gyerek hozta a szép csokor virágot, amit kaptam.

Szinte minden nap hálát adok annak, hogy anya lettem és nem is egy gyermekem, hanem 3 is született. Gyönyörű ajándék nekem ez a 3 gyermek és boldog vagyok, hogy Guillaume az apukájuk!

Egy érdekes kép

Ez egy érdekes kép lett. 40 év választja el a két képet. Az egyiken én vagyok apukámmal, aki 43 éves, a másikon Daphné Pali papával, aki idén lesz 83.

Ma búcsúztunk. Pali papának letelt a nyaralása vagyis tavaszolása velünk. Nagyon jó volt, hogy velünk volt, hogy itt volt a keresztelőn, boldogság, hogy részemről is valaki velünk volt. 

Sokat segített nekem a hétköznapokban, hogy Daphnét nem kellett délutánonként felébreszteni, amikor a fiúkért mentem, hogy vigyázott rá esténként és mi Guillaume-al eljutottunk moziba, étterembe és több este is futni. 

Tudom, hogy nehéz jönnie, hogy sok szervezés neki, hogy fárasztó, de nagyon remélem, hogy még évekig tud jönni hozzánk látogatóba. 

Châtellaion Plage - a legközelebbi

Mivel a hétvégén nem kirándultunk, és mára szép időt mondtak, eldöntöttük, hogy Pali papát elvisszük a tengerhez.

Nagyon szeretem a közeli partot, másfél óra autóval. Szeretem a hangulatát, hogy rossz időben is tele van. Az emberek vagy a parton, vagy a sétányon ülnek, nyugalomban. Ki-ki piknikezik, a gyerekek a homokot túrják, vannak akik napoznak.

Délre érkeztünk meg, így rögtön hozzáláttunk az ebédhez. Szendvicseket hoztunk, kólát, chipset, gyömölcsöt, kis zöldségeket. A fiúk egyből a vízhez szaladtak és persze fürödni szerettek volna....és fürödtek is. Nagy hancúr volt, nem volt olyan hűvös a víz és nem ők voltak az egyedüliek, akik fürödtek.

Daphné pedig a nap végére olyan koszos lett, hogy szó szerint a kosztól nem lehetett látni. Először ő is a vízhez közelített, majd oda állt a szélére csupasz lábaival. Mosta a víz, ő meg figyelte. Én fotóztam és született egy-két aranyos kép ezekről a pillanatokról. Majd gondolta ő is szalad egy-két kört, mint ahogy a fiúk szaladnak. DEE....puff hasra esett bele a vízbe. Vetkőztettük és ruhát szárítottunk, szerencsére ekkor volt a legmelegebb. A ruhák megszáradtak, de a vizes szoknyába ragadt a homok. Ő pedig ezután a homokot fedezte fel: fetrengett, túrta és dobálta. Közben persze csokis kekszet evett....szóval annyira koszos volt, mint egy igazi gyerek. 

Nagyon élvezte, egész nap nem aludt, hazafelé ment a durmolás.

Napunkat egy finom tengerparti fagyival fejeztük be!

Kertész hétvége

A hétvégén kirándulni akartunk menni, de nagyon változó volt az idő. Esőt mondtak, de végül elég napos időnk volt. És mivel a múlt héten sokat esett, Pali papa pedig nagy kertész szakember, így inkább a kertben tettünk vettünk: fűnyírás, virágok átültetése, metszés.
Eljutottunk Guillaume-al egy 12 km-es körre futni szombat este és voltunk még délután a fiúkkal bennt Poitiers-ban. És persze megkezdtük az idei barbecue szezont Guillaume koktéljával.