Ünneplünk

Idén négyesben. Eddig mindig barátokkal, most először családdal. Délután kézművesfoglalkozás keretében elkészültek a sisakok, délelőtt a zserbó. Most sül az almával dióval töltött hús, a köret délután készült. Túl vagyunk az aperón, Edgar beájult, Léopold filmet néz. Pezsgő behűtve, virsli a hűtőben várja az éjféli bevetést! Az én gyomorrontásom kiheverve (úgy tűnik), pedig már azt hittem az ünnepi menüt nem tudom megkóstolni, pár napja ha bármit eszem, megmozgat. De nem, szilveszter estéjére helyrejöttem! S miután minden gyereket lerakunk, hozzálátunk kettesben a vacsinak! BÚÉK mégegyszer!

B.Ú.É.K !

Minden kedves családtagnak, rokonnak, barátunknak, ismerőseinknek és blogolvasóinknak, akik kitartanak és olvassák krónikánkat

Nagyon Boldog Vidám 2013. eszendőt kívánunk!

Bonne Année, Bonne Santé!

Tamara, Guillaume, Léopold és Edgar

Ünnepi receptek

Mostanság több új receptet is kipróbáltam, mind nagy siker volt. Ezt a posztot azért is írom, hogy magamnak összegyűjtsem, hogy később ne vesszen feledésbe. De ajánlom bárkinek, akinek kedve szottyan sütni-főzni, valami újat kipróbálni.

Kezdem azzal, hogy még karácsony előtt meghívtunk két baráti párt vacsira. A desszertet hamar kitaláltam, Lila Füge honlapján leltem rá a Férfias mogyorótorta nevű desszertre. Isteni volt, és nagyon mutatós, szóval vendégeknek, szülinapra kiváló csokis desszert. Én whisky helyett rumot tettem bele, még sok is sikeredett, a krémen rendesen érezni lehetett és én itt izgultam, ugyanis mindkét vendég pár hölgy tagja babát vár és hát nem illik leitatni őket. Szerencsére, amikor a krém már a tortán volt az erős alkoholt már nem lehetett érezni. A grillázsmogyorót azóta már használtam süti dekorációjaként. A desszert éjfél és hajnal fél kettő között készült (de nem kell megijedni nem bonyolult elkészíteni, csak mivel ez volt az első alkalom és nem számoltam azzal, hogy a krémnek hűlnie kell, valamint ekkor még Edgar 11-kor aludt le leghamarabb), s mire végeztem, Edgar már kelt is enni. Valahol három fele aludtam el.

Kacsamellet sütni sosem volt egyszerű számomra. Mindig fennt sütöttem serpenyőben és vagy túlsütöttem, vagy nagyon véres maradt. Guillaume anyukája nagyon szépen meg tudja sütni, de receptet nem tudott hozzá adni, érzésre csinálja. A főmenü karácsonykor ez volt. Én pontosan betartottam a sütési időt és szerintem remek lett, itt találtam a receptre.

Köretnek sáfrányos birsalma volt. A sáfrányt már egy éve őrizgetem a szekrényben, az Auchanban vettem, s szerintem elnéztem az árát, mert most tudtam meg csak, hogy méregdrága fűszer és én emlékszem, hogy anno fillérekért vettem, Kotányi kiszerelésben. vagyis csak gondoltam, hogy fillérekbe került, de igazából biztos nem... Sebaj az ünnepi asztalra pont megfelelő volt és a birsalmával a kacsamell mellé isteni volt. A receptet Chili & Vanila oldalán találtam.

Az ünnepi köretekkel szoktam még bajban lenni, amikor már elég a sült vagy főtt krumpliból, a püréből és a rizsből. Így az ünnepi menüben készült még burgonyafánk, ami remekül kiegészítette a birsalmás kacsamellet, mutatós, finom és gyors elkészíteni. Jól illik még vadak mellé, áfonyás szósszal.

Harmadik éve már, hogy 24-re kisütöm a beiglit (enélkül nekem nem karácsony a karácsony) és készítek buche de noel-t, azaz csokitekercset (enélkül Guilalume-nak nem karácsony a karácsony). Minden évben új receptet készítettem el. A tavalyi egy teljesen egyszerű piskótatekercs volt, előtte évben egy nagyon bonyolult, de nagyon finom buche készült, de akkor még egyedül voltam gyerekek nélkül, volt idő pepecselni. Az idei egy tuti befutó, szintén Lila Füge oldaláról. Azért tetszett, mert kisadag, így nem kapunk tőle mérgezést, amikor még több nap múlva is ezt reggelizzük, hamar elfogyott. Nagyon gyorsan elkészül és nem utolsó sorban nagyon finom. Először készítettem tejszínes csokis krémmel a buche-t és csak ajánlani tudom ezt a lágyan csokis finomságot.
 A zserbóm végül nem készült el és az almával dióval töltött sertésszelet sem. Ezeket Szilveszterkor tervezem az ünnepi asztalra. A recepteket az eva-magazin honlapján találtam.

Az első átaludt éjszaka

Félve (mert ugye ez bármikor megváltozhat) írom le, de mégis említést érdemel, hogy először aludta át Edgar 1 hó 3 hetesen az éjszakát. Tízkor aludt el és reggel hatkor ébredt, evett majd még fél kilencig aludt!

Anno Léopolddal nagyon nagy szó volt az első átaludt éjszaka. Vele sokkal, de sokkal fáradtabb voltam, mondhatni tízszer ilyen fáradt, annak ellenére, hogy most két gyerekkel vagyok. Kezdődött azzal, hogy sokáig mellettünk aludt és azt gondolom, hogy nem is szopizott olyan erősen, mint Edgar, sokszor belealudt, utána hamar ébredt, mert éhes volt. Olyan rendszertelen volt az egész, én az evések közötti köztes időt hol egyik, hol másik oldalamon zsibbadva töltöttem. Co-sleeping vagy együttalvás, nevezzük bárminek is, nekünk nem ment. S ez akkor kezdett rendeződni, amikor külön kezdett aludni: saját szobában és ágyában. Azóta is ennek a híve vagyok. Lám, mindenki bízzon a saját anyai megérzéseiben gyerekével kapcsolatban, mert kettő sem egyforma.

Edgarral már így kezdtünk. Kiságy és külön szoba, persze az elején én is vele aludtam, vagyis egészen idáig, mert csak pár napja költöztem vissza és úgy néz ki el is engedett engem vissza a saját helyemre. Edgar az első két és fél hétben egyszer kelt, négykor, majd hatkor reggel, viszont 11-kor aludt el. És mivel én délután is tudok pihenni (hála Léopold hosszú -tegnap négy órás - sziesztáinak) már az első hetekben jól érztem magam, fáradtságnak csak pici nyomokban volt helye. Utána 3 hetes kora körül megváltozott (amikor már sokkal éberebb lett) és kétszer kelt általában: 2-kor és utána 5-6-kor. De még azt mondom, ez is istenes volt Léopoldhoz képest. Azokat a két-három órákat én is nyugodtan aludtam végig. Nem mondom, hogy nem volt nehéz éjszaka, de panaszkodásnak helye biztos nem volt.

És akkor két napja már újból csak 4-kor ébredt az esti kilences féltízes elalvást követően. Ma pedig hatkor riadtam fel, ekkor szólított. Nagyon keresi az ujját, azt vélem, hogy valamennyire már betalál éjszaka, vagy csak a keresgélésbe belealszik, nem tudom, de éhesnek biztos nem éhes, annyi tartalék van rajta. 

Ma leszedtem a hat hónapos (68-as) ruhákat, mert a három hónapos pizsamák már kicsik. Már rég nem csecsemő...Vidám, kiegyensúlyozott baba, aki mindig, de mindig mosolyog, ha hozzá beszélünk, vagy vele foglalkozunk!

Hasonlítanak?

Edgarnak van egy két arckifejezése, amikor teljesen Léopoldra hasonlít. Sokszor látom, hogy nagyon hasonlítanak, de sokszor látom, hogy épp ennyire különböznek is.
Edgart egyre többet rakom hasra, amit kedvel, egészen magasra emeli a fejét így a játszószőnyegen is. Ez a kép ma reggel készült, kerestem hozzá Léopold hasoló korú képeit.

Ma volt az oviban a karácsonyi ünnepség. Léopold nagyon várta, reggel szépen felöltöztünk, elszaladt, hogy a tükörben is megnézze magát. Ipad-ot (játék) kaptak ajándékba. Ennél jobbat ki sem találhattak Léopoldnak, így legalább sikerül majd lebeszélni az apukája hasonló szerkezetéről.

Edgar második napja újból (az első két és fél hetet uígy aludta) csak egyszer ébred 4 körül, majd reggel. Egész friss vagyok! És este is legkésőbb tízkor alszik, szóval kis lépésekben de haladunk a kilenc órás cél felé!

Ma délután egy kedves ismerős család jött látogatóba. Zsóka vigyázott párszor Léopoldra, amikor Moszkvába költöztünk. Nem tudom mennyire emlékezett Léopold rá, de nagyon kedves volt a vendégekkel. Lacival, Zsóka férjével nagyokat focizott és görkorizott. Fülest és egy kistesós, orvosos könyvet kapott ajándékba.
Ja, és véletlenül rákérdeztem a vendégek előtt, hogy tud-e Natasa (óvónő) nyelvén számolni, majd gyorsan elszámolt oroszul tízig. Hát elképedtem!

Ajándék

Az idei év egyik legszebb ajándéka számunkra az élettől: Edgar. Másfél hónapos, csupa hurka gyönyörűség! Nagyon szeretjük!

Karácsony napja

A rossz emlékek ellenére is nagyon jól sikerült a karácsony. Először ünnepeltünk immáron négyesben, Edgar is becsatlakozott a család életébe november 6-án. S ő volt az idei karácsony legnagyobb ajándéka mindannyiunknak, még akkor is, ha ott abban a pillanatban Léopold leginkább a fa alatt lévő ajándékoknak örült.

Még vasárnap is lázas beszerzésben égtünk, a maradék ajándékokat a gyerekeknek és a menühöz valókat, pontosabban a kacsamellett, amelyet égen földön nem lehetett kapni. Majd csak lett hétfő délelőtt az egyik méregdrága üzletben. Vasárnap este gyúrtam be a beiglit, készítettem elő a tölteléket, valamint a sáfrányos birsalmát a kacsamellhez,este csomagoltam a maradékot. Hétfőn kisült a beigli, elkészült a buche de noel (karácsonyi fatörzstorta) a guacamole az aperohoz és még egy laza ebéd is készült. A gyerekek sziesztája alatt megszusszantam és átbeszéltük Guillaume-al az esti ünneplés forgatókönyvét (és hála ebben az évben tökéletesen kikristályosodott, többünk emlékeiből felépülő, minden országban előadható karácsonyi forgatókönyv). Vagyis Léopold felébred, felöltözünk szép ruhába mindannyian, hogy várjuk a Télapót és a Jézuskát (együtt jöbnnek). Elkészítjük együtt az ünnepi asztalt, majd Léopold és Guillaume lemennek az utcára megnézni jön-e már a Nagyszakállú, van-e valami mozgás. Szegények a mínusz húszban kóringyáltak, lesték az eget, mialatt én sehova nem haladtam, mert Edgar hangos riadót fújt és olyan fülsiketítően és keservesen sírt, hogy nem tudtam lerakni. Már vissza is értek a sétából, mire én még sehol nem tartottam, újból lementek az utcára. Nem volt mit tenni Edgart leraktam és hogy a lentiek meg ne fagyjanak szélsebesen bepakoltam mindent a fa alá és hívtam Guillaume-ot, elkészültem. 

Hatalmas volt az öröme, tépte fel az ajándékok csomagolását, alig bírt levetkőzni, mutogatott a fa alá. A legkedvesebb az volt, hogy először mindannyiunknak széthordta az ajándékot, utána látott neki a sajátjának. Beszéltük Guillaume-al, hogy az előző évek ajándékai nem mindig voltak telitalálatok. Az idén viszont csak olyat kapott, amire vágyott. És először csak viccnek gondoltuk a trombitát, a görkorit,- folyamatosan ezekről beszélt - de ő nem. Azóta is próbálgatja nagyon ügyesen a görkorozást idebennt és próbál trombitálni. Az ajándékok az ő egyéniségét tükrözik: zene és sport. Kapott egy könyvet CD-vel, klasszikus zenei, az Állatok karneválja. Zenés mese CD. Ma délelőtt kétszer végighallgattuk. nagyon jó érzékkel kihallja az egyes hangszerek hangját. Kapott még kosárlabdát a kádba - hogy könnyebb legyen este fürödni csalni, valamint egy plüss kutyát, azóta is ezzel alszik és aki a Boni nevet kapta. A puzzle egyelőre nem nagy siker, de majd ízlelgetjük. S mit mondott Guillaume-nak a fülébe, amikor a kanapén ültek, s én a vacsit készítettem elő: "Léopold örül, nagyon sok ajándékot kapott, a Télapó nagyon kedves!".

Edgar is kapott egy plüssmacit, egy kinnti takarót, mert csak eljön az idő amikor sétálni megyünk, egy babajátékot és egy fényképkeretet amibe a láblenyomatát is bele lehet illeszteni. A vacsora idejére beájult teljesen, de addig volt egy kis kínlódás, mert hol ide hol oda pakoltuk. 

Vacsi előtt felhívtuk a nagyszülőket, Guillaume felinstallálta a skype-ot a TV-re így a nappali élő adásba mennt Európa két végében.

A vacsi nagyon jól sikerült, minden finom volt és ünnepi és annyira klassz volt, hogy Léopold is ott ült velünk az asztalnál, azt mondtuk akkor megy ágyba amikor teljesen elfáradt. Mivel Léopold kellőképp megfáradt este kilencre Guillaume egy szuper karácsonyi mesét rakott be neki. Volt egy kis nyugalom (ugyanis ha fáradt, akkor felpörög és az nem mindig hoz jót), Edgar is beájult, így nekiláttunk a vacsinak. Léopold éjfélkor, mi fél kettőkor kerültünk ágyba. Másnap reggel fél tízig aludtunk, jólesett. Mára pedig Edgar megajándékozott egy egyszer kelős éjszakával, köszönöm mégegyszer kicsi Edgar!

Cirkuszban jártunk

Tavaly is megjártuk a cirkuszt Léopolddal, akkor is volt nagy öröm, mi is nagyon élveztük. Az idén sikerült jegyet venni a Nyikulin cirkuszba speciális karácsonyi előadásra. A karácsony előtti hangolódást készítettük elő ezzel a közös programmal. A Télapó és Sznyegurócska konferálták fel a műsort. Ezen kívül semmi karácsonyi nem volt a műsorban. Sőt mi azt is megállapítottuk, hogy a tavalyi műsor sokkla változatosabb volt. Most sok, talán túl sok volt az artista. Így is szép volt, jó program volt, élveztük a zenét, a helyet magát. Nem is beszélve Léopoldról, aki a hazaúton folyamatosan azt hajtotta, hogy "még akarok cirkuszt" és alig tudtuk beültetni az autóba, még a mínusz 16 ellenére sem.

5 éve

Sajnos ezen a napon is történhetnek rossz dolgok. Nem szoktam megemlékezni erről ezen a napon itt ebben a blogban, pedig kell, mert évfordulón mindenkép illik, mert ez is a miénk,mert öt éve ez a nap méginkább róla is szól, anyukámról. Kimondani is rossz, hogy már soha nem ünnepel velünk, hogy annyi mindenről lemaradt, hogy pont 5 öt éve a mai nap reggelén történt.

Öt éve nagyon szomorú karácsonyunk volt!

Az utolsó körök

Az utolsó köröket futottam délelőttönként ezen a héten. De már a hétvégén kezdtük Guillaume-al, amikor  a gyerekek alvásideje alatt felváltva indultunk neki ajándékok után. Megérte: Léopoldnak az utolsó görkorit sikerült elhozni a boltból, lesz nagy öröm!

Amikor nem mentem épp sehova, és nem az éjszakai alváshiány délutáni bepótlásával voltam elfoglalva, akkor a fejemben terveztem a hátralévőket, az apró meglepetéseket, az asztalt, a karácsonyi menüt és hogy az ehhez valókat mikor és hol szerezzem be. Nagyjából minden megvan. Csomagolni még van mit. A szerencsénk az, hogy az ortodox karácsonyt nem most ünneplik, így minden nyitva lesz, ha valami mégis elfelejtődne. De azért én igyekszem hamar végezni, mert nem szeretem az utolsó napokban a kapkodást. Úgy is mondhatom, már látom a végét, akkor is ha sokminden hiányzik.

S hogy mit várok a legjobban ebben a karácsonyban, az az, hogy három napig együtt leszünk négyesben és Guillaume is velünk lesz. Sokat dolgozott mostanában, hiányzott nekem és mindannyiunknak! 

Léopold minden nap kikukucskál az ablakba, ahol utoljára járt a Télapó, hogy otthagyta-e a görkorit, nagyon várja már! Az oviban is ünnepelnek, jövő héten csütörtökön. Natasa néni azt mondta, hogy feltétélenül vigyem - ugyanis jövő hét elején itthon lesz velünk- , mert  imád énekelni! Nem véletlenül kért trombitát is a megannyi játékhangszere mellé!

Vasárnap sütöm a beiglit, hétfőn a buche de noel-t, tervezek még mézes zserbót is a keddi ünnepi asztalra. Lesz kacsamell és almával dióval töltött sertésszelet, libamáj, füstölt lazac, kaviár blini-vel és Szt. Jakab kagyló!

Minden kedves olvasónak  kapkodástól mentes, hangolódós, nyugodt készülődést kívánok erre a pár napra!

Méretek

Csak nő és nő Edgar, minden irányba. Hetek múlnak és egyre nagyobb, dundibb, hurkásabb. Már a kezeimmel nem érem körbe, és kifejezetten nehéz tartani. Tegnap már gondolkodtam, hogy kevesebbet adok neki, de nem lehet. Sír, enni kér és úgy szivattyúz, mint akinek több napja nem adtak enni. Tíz-tíz perc és megvan az evés, kétóránként. Vannak rajta tartalékok.

Jókedélyű dundimókus. Ha beszélünk hozzá mindig mosolyog teli szájjal, rendkívül mókás. Léopold 2,5 hónaposan volt ekkora, ő pedig még csak öt hetes. Gagyarászik és nevet és egyre jobban szeret a kezünkben. Nagyon keresi az ujját, adja Isten, hogy ujjszopis legyen!

Oviról

Járunk. Mióta Edgar megszületett, reggel Guillaume viszi. Azt mondja nagyon szereti ő vinni Léopoldot, kicsi betekintés a napjaiba. Mindig beszámol nekem, kivel érkeztek egy időben, kinek a kezét fogta Léopold, amikor belépett a terembe. Guillaume későn ér haza, de a fél kilences esti olvasásnál velünk van. Így azt mondhatjuk, hogy együtt indul a napjuk és együtt ér véget.

Én megyek fél egykor Léopoldért. Mindig nagyon boldog. A napokban mondtam Guillaume-nak, hogy annyira keveset mondanak Léopoldról, naygon hiányzik nekem, például, hogy mit szeret szívesen játszani, vagy hogyan játszik, viselkedik. Ha kérdezek, röviden vakkantanak. Legtöbbször Léopold mesél, dehát az még nem annyira megbízhtaó. Zavar. Ha mondanak az óvónők maguktól bármit is, az mindig negatív: ma olyan volt Léopold mint a hurrikán, vagy valakit meglökdösött stb.

Tegnap volt először, hogy hitelesnek tűnő pozitív dologgal vártak. Ugyanis két dologról számol be rendszeresen Léopold: autózott vagy táncolt. Itthon folyamatosan zenét hallgat, énekel és táncol, kész zenekarra való játékhangszer van itthon. Szóval a Gizel azzal fogadott, hogy tegnap zenét hallgattak és Léopold nagyon élvezte, szépen énekelt és ügyes volt. Annyira boldog voltam, mert ez azt jelenti, hogy számos dolgot csinálnak ott, amit szeret, ráadásul a zene itthon is elsőbbséget élvez. S hogy mit kért a Télapótól? Trombitát, pianot, lovagot, görkorcsolyát, tűzoltójelmezt, puzzle-t.

A Natasa  múltkor azt is elmondta, hogy Léopold bandatag. Azaz van négy fiú (akik mind a barátai és kedvesek aranyosa- ahogy ő mondja), akikkel egy bandában játszanak, szoktak verekedni is. Na én ebből is inkább annyit vontam le következtetésképpen, hogy miylen jó dolog, hogy Léopold a nyelvi nehézségek ellenére benne van a bandában.

Beszél oroszul is. A minap mentem érte és hallottam, ahogy Gizel néninek mondta: igruska (játék magyarul), azaz hol a duduja, mert megy haza. Nagyszerű ez is szerintem!

Még mindig nagyon örülök, hogy ovis, hogy ide jár a közelben, hogy vannak barátai ott is, hogy tartozik egy közösséghez és ez egy állandósság az életében!

Télapó ünnepség a Nagykövetségen

Szombaton délután a Moszkvai Magyar Nagykövetségre indultunk négyesben, hogy a Télapót várjuk. Edgar délben elaludt és csak délután ötkor ébredt, mire a Télapó összes ajándékát kiosztotta. 

Léopold szépen kiállt a kórusba és ott énekelt a többi magyar gyerekkel. Aranyosak voltak, ahogy fújták a nótákat, Léopold kiabált egy-két szót, amit elkapott a dalokból. A nagyszakállú betoppant és osztotta ajándékait. A gyerekek kaptak egy jó nagy doboz milka csokit, az OTP felajánlásában marcipán gyümölcsöket és egy pici Sznyegurócska figurát is. Gazdag volt az idei Télapó. 

Léopoldra nagyon büszkék voltunk, mert nagyon szépen viselkedett. A Télapó elé is egyedül indult (na igen a dudu mindig ott lóga  kezében, szóval mégsem teljes egyedül) és állt ki, hallgatta ahogy megdícsérte milyen szépen futbalozik.

Mosolyogva néztem, ahogy a gyerekek falták a sok csokit, minden sarokban ült egy-egy kisebb csapat akik együtt falatoztak, mint egy csoki-pikniken. Azt kell, hogy mondjam, hogy a csokis szekrényünk dugig, egy évre való áll benn. Most csak azt kell kitalálnom, hogyan beszéljem le arról az egy csokiról, amit mindig megveszek neki a boltban , mert már nagyon nem kell több belőle. Itt van még az Adventi Naptár is, amit tavaly a mamie-val készítettünk, abban is minden napra csoki várja Léopoldot.

Az ajándékok kiosztása után a gyerekek együtt játszottak, vagy egymás mellett, mi pedig felnőttek kidiskuráltuk magunkat. Edgart mindenki megcsodálta, sokan terhesen láttak utoljára. Egy fél órát volt fenn, meg is tudtam ott etetni és már aludt is vissza egész hazafelé úton.

Nálunk járt a Mikulás

Este mi is csizmát pucoltunk, vártuk a nagyszakállút. Kiraktuk az ablakba, még Edgar kiscipőjét is a többi közé. Utána leültünk az ablak melletti fotelbe, és elénekeltük azt a két dalt, amit tudunk. 

Reggel pedig volt nagy öröm. Léopold kapott egy télapó dalos francia könyvet CD-vel. És egy varázstávcsövet, amibe még nehezen tud belenézni. Edgar egy altatódalos könyvet CD-vel és egy pici csörgőt. Sok-sok csokit hagyott még a Mikulás az ablakban. Azt kell, hogy mondjam a csokinak volt a legnagyobb sikere. Jövőre nem is töröm magam más egyébbel.

S hogy ne keveredjünk a december 6-i Télapó és a franciáknál december 24-én érkező szintén Télapó vagy Karácsonyi Apó  és Jézuska között, a mesém egészen egyszerű. A Télapó (vagy Mikulás) jön december 6-án, de csak benéz, hogy minden rendben -e , készülünk-e szépen és ha már itt jár, akkor hagy valami apróságot a csizmában. Azután visszajön december végén, amikor a karácsonyfa alá rakja az igazi ajándékot, ehhez csatlakozik a Kis Jézsu, aki szintén pakol a fa alá. Voilá! Nem is annyira bonyolult, mint amennyire tavaly is törtem rajta a fejem!

A Hét Nővér

A minap találtam ezt a cikket a Népszabadságban, korábban én is írtam róluk. Különösen azért érdekesek ezek az épületek számunkra, mert az egyikre pont rálátni a nappalink kanapéjáról. Pazar, ez volt a sok közül az egyik - de nem alegfontosabb -ok, amiért ezt a lakást választottuk otthonunknak Moszkvában.
Az épület a Vörös Kapuk nevet viseli, 15 emelet magas és 300 lakás található benne.

Edgar egy hónapos

Nagyon gyorson eltelt ez az első hónap. Már most mit nem adnék érte, hogy mégegyszer újraélhessem. Nem győzzük mondogatni, hogy micsoda boldogság ez a második gyermek is! 

Egy hónapja indultunk szülni. Végre, megkönnyebbülés volt a kezünkben tartani Edgart annyi várakozás után. Nézegettük, hasonlítgattuk Léopoldhoz és hozzánk. S ezt csináljuk azóta is, csodáljuk hurkás nyakát, puszilgatjuk, simogatjuk mindhárman. A délelőttök az enyémek, szieszta után a Léopoldé, majd este Guillaume-é. Valahogy így van a munkamegosztás. Ő pedig halálos nyugalommal élvezi, fürdik ebben a gondoskodásban. Eszik, alszik, nézgelődik, különösen az ablakban  elhelyezett pelenkázón szeret kinézni a távolba. Szereti Léopold zenélő játékait.

Napközben is nagyokat alszik, de összességében kevesebbet, mint az első hetekben. Rájöttem, hogy hasfájós, mert a késő esti, még cumival is meg nem nyugvás, tekergőzés, sírás, nyöszörgés nem a fáradtság, hanem a hasfájás jelei. Néha ugynis eredményképpen hangos durrogtatás, majd azt követő jóleső megkönnyebbülés és ellazulás következik. De sok nyugodt este is van. Napközben nem hasfájóskodunk.

Este 11 körül alszik el és újabban 3-kor és hatkor kel, ilyenkor még vagy visszaalszik vagy a hétkor ébredő Léopolddal ő is reggelt fúj. Délután mindenki sziesztázik.  

Elkezdett gőgicsélni és ha beszélünk hozzá, hatalmasakat, de hatalmasakat vigyorog. Korábban kezdte, mint Léopold.

Továbbra is gyarapodik erőteljesen, sonkás hurkás lábai vannak, pocakja és dupla nyaka, ahová imádok bepuszilgatni.

Léopold egy hónapos ruháit kinőtte, a három hónaposak között pedig alig találok csecsemő öltözéket, ugyanis Léopold a három hós ruhákat jóval idősebb korában hordta, amikor már kezdtem kicsit fickósan öltöztetni.

Levágtam a körmeit, elég sokáig kesztyűben volt a kis hegyes körmei miatt. Dugdossa a kezét az ujjait a szájához, remélem nagyon, hogy ő is ujjszopizós lesz. 

Megszeretett fürödni, halk koncentrálás közepette még mindig délelőtt zajlik a fürdetés.

Hogy mennyire szeretjük!!

S íme a tagnapi majd egyhós vigyorgós képek!

Hétvége

Ez a hétvége tényleg a gyerekekről szólt. Na főleg Léopoldról, Edgart csak úgy vittük magunkkal, már amikor tehettük. Még olyan pici (nem méretre, korra) csak szunyókál vagy bóbiskol mindenhol. Néha megébred enni, azt is diszkréten és gyorsan letudja.

Szombaton megvolt a munkahelyi karácsony Guillaume cégénél. Ismét színházi előadással kedveskedtek a gyerekeknek, csakúgy, mint tavaly. Előző évben Léopold még pici volt, de mégis a szerelem a színházzal itt indult. Két éves sem volt és annyira élvezte, hogy elkezdtünk bábszínházba járni. Hamar szerelem lett, azóta is folyamatosan menni akar, de próbálom magyarázni, hogy ünnepekre jár csak a színház. A Hamupipőke volt idén előadáson, zenés-táncos darab volt. Léopold még nem ismerte a történetet, nem tudom mennyit értett belőle, de tetszeni biztos nagyon tetszett neki, mert állva tapsolt és hajlongott, amikor vége lett az előadásnak. A Télapó ezt követően kiosztotta az ajándékokat, amit mi szülők csomagoltunk és adtunk oda előre. Léopold zenedobozt kapott, furulyával, csörgődobbal, kasztanyettával, nagyon tetszett neki. A kistesó pedig body-kat és egy csörgőt. Léopold adta át neki, amikor haza érkeztünk. Edgar mosolygott ránk a pihenőszékével, ahogy hazaérve mindhárman fölé hajoltunk. Láthatóan nem viselte meg ez a pár óra nélkülünk. Persze mindannyiunknak nagyon hiányzott.

Vasárnap pedig a karácsonyi gyerekkórus énekpróbájára indultunk a Moszkvai Magyar Kultúrális Intézetbe. Sok ismerős arc, felnőtt és gyerek találkozik ilyenkor. Mindig jó a hangulat bármi is legyen a program. Léopold hangosan kiabálta a dalokat (már amit tudott) és még a gyerekek közé is kiállt énekelni. Utána meleg tea és sok finom csoki, keksz várta a gyerekeket. Jövő héten szombaton délután a nagykövetségi karácsonyi ünnepségen már élesben énekel a kórus! Meglátjuk. Nagyon tetszett a program Léopoldnak, boldog volt, sugárzott és mosolygott. Ide Edgart is magunkkal vittük, akinek a lábát többször megsimogatta Léopold. Érezte, hogy együtt vagyunk itt érte, énekelni...

Szieszta után

S amíg a nagyobb gitározik vagy a lejátszó előtt ül és karácsonyi énekeket hallgatva énekel, addig a kisebb a játszószőnyegen nézgelődik vagy tokát növesztget, azaz alszik és eszik. Így telnek mostanság a szieszta utáni órák egészen vacsi és fürdésig. Néha könnyebben, néha nehezebben.