BÚÉK - BONNE ANNÉE!

Szeretettel kívánunk minden kedves blogolvasónknak:

Sikerekben, Örömökben, Egészségben, Megvalósult Álmokban Gazdag Boldog Új Esztendőt!

Bonne Année, Bonne Santé!

Maratoni Nap

Tegnap hosszú napot zártunk! Már tíz órakor Budapesten voltunk. Laza két órás vásárlást követően Solymárra utaztunk rokonainkhoz! Gyereksereg várta Léopoldot és Léopold is nagyon várta a délutánt. Már egész úton azt hajtotta, hogy "Dubi", azaz Domi, unokatestvérem kisfiát emlegette. Öröm volt látni mennyire élvezte a játékot és főleg a gyerekek társaságát. A délutáni alvást kihagyva sem volt gond vele, autózott, focizott, megállás nélkül játszott. Este tízre értünk Cserkeszőlőre. Gyors fürdést követően hamar ágyba zuhant!!

Képes karácsonyi beszámoló

Non, nem

Léopold személyiségfejlődése a karácsonyi időszak alatt teljesen újat hozott számunkra. Vagyis nem egészen újat, mert ki nem hallott még arról, hogy a két éves kor a legnehezebb időszak, vagy, hogy egyszer beköszöntenek a hisztik, jön a dackorszak. Én ezt sosem vettem komolyan, hiszen minden gyerek más, riogattak engem eddig is sok mindennel, ami nálunk egyáltalán nem úgy történt. Például egy fogunk sem viselt meg igazán, féléves kortól az éjszakák 98 %-ában nem ébred egyszer sem (hiába mondták folyamatosan, hogy "ne ijedj meg, ha megváltozik"), nincs gondunk az evéssel, egy-két rövidebb időszak kivételével, ami pár bosszankodással töltött pillanatot okozott csupán , a szeparációs félelem sem volt igazán jellemző, mert mindig is nagyon kötődött hozzám-hozzánk, s ez változott egy picit folyamatosan, de sosem volt markáns. Nem félünk az orvostól és hamar beszoktuk a bölcsibe annak ellenére, hogy majdnem kétéves koráig Léopold minden napját velem töltötte.
Ez az új korszak viszont sok-sok "nem"-et hozott az életünkbe. S úgy néz ki ez a két éves kor a mi életünkben sem múlik el nyomtalanul és mi is beállunk a sorba. Már reggel ez az első szó, magyarul vagy franciául az attól függ. Édes hangsúllyal és fejrázással ráerősítve, amit csak kérdezünk, arra a válasz "nem". Legtöbbször csak türelmesen várjuk mi sül ki a helyzetből, illetve mikor kapunk használható választ, s mindeközben láthatatlanul mosolygunk azon, hogy milyen természetességgel és határozottan használja ezt a szót, gyűjtjük az erőt a nehezebb esetlegesen toporzékolással kiegészített esetekre. Nem könnyű, s az is előfordul, hogy a türelem elfogy..főleg este nehéz ebből gazdálkodni! De szerencsére hol egyikőnknek, hol másikunknak még van tartalékban, és ilyenkor a gyengébbik fél háttérbe tud vonulni mindaddig, míg a probléma meg nem oldódik.

Pihenünk 100-al

Hogyan is telt a karácsony körüli időszak? Pihentünk, nem strapáltuk magunkat. Itt falun nincs is sok program, ha nagyon akartuk volna sem tudtunk volna zizegni úgy, ahogy azt egyébként tesszük. Kifejezetten jól esett ez a tartalékon működés. Sokszor emlegetjük az előző évi őrületes utazgatásainkat a két ország között. Minden volt, csak nem pihenés.
December 24-re már csak a főétel maradt teendőnek. Állt a fa, amit előző este díszítettünk. A beigli pompásra sikeredett, már csak a recept oldalszéllel történő ellátása várat magára, azaz kevesebb dió és mazsola is elegendő az elkészítéshez. A négy rúdból, mára 4 szelet maradt, pedig még vendégek sem jártak nálunk. A fatörzstorta, szintén büszkeségem. Életem első piskótatekercse, bármiféle repedés nélkül, isteni krémmel, házi dekorációval nagyon finom volt. Készült még azóta aranygaluska, csupa olyan süti, ami vagy nem fogy el nálam, vagy hosszú idő elkészítése. Egyszóval kiéltem magam, jót gyakoroltam és persze finomakat ettünk.
December 24 -én délelőtt együtt utaztunk el a temetőbe, hogy így emlékezzünk arra a szomorú karácsonyra, amire szintén együtt készültünk 4 évvel ezelőtt. Szívembe markol mind többször, hogy Léopoldot nem ismerte, pedig biztos hatalmas örömet okozott volna. Könnyű ebéd után Léopold sziesztázott, én pedig az asztalokat készítettem elő, Pali nagypapa a főétellel bíbelődött. Mivel sok munka nem maradt csendben, nyugodtan készültünk. Végül még a nagyszakállú is beugrott a koccintás során, hogy egy-két ajándékot osszon a már így is telítődött Leopoldunknak. Mi pedig végre kipróbálhattuk a mi idei ajándékunkat, egy icipici videokamerát, amivel megörökíthetjük többek között Léopold útjat a kétnyelvűség felé. Miután a nagyszakállú is beköszönt együtt örültünk az ajándékoknak, Léopold a repülőjének az újonnan kapott hátizsákkal a hátán. A gesztenyével töltött fácánt már hármasban fogyasztottuk, Léopold annyira elfáradt. Összességében elmondhatom, hogy nyugodt, kellemes, kapkodástol és rohanástol mentes karácsonyi időszakot zártunk!
Tegnap még egy igazi könyvesboltba is eljutottam, meg nem mondom hány év után. Bár magától a kínálattól nem voltam elragadtatva, de mégis tudtam jót bogarászni a könyvek között, míg Guillaume Léopoldot kergette, és válogatott az angol nyelvű irodalom között.
Már kétszer voltunk fürdőben, amit Léopold töretlen lelkesedéssel élvezett. Na ez az amit programként nyújt a falu, a pár éve megnyílt gyógyvizes téli fürdő,ami a hidegben igazi téli program, ücsörögni a melegvízű, majdnem forró medencében, s kiúszni néha a hidegbe. Persze mindezt csak mellékesen, hiszen Léopold többnyire a legkisebbek medencéjében csúszdázik, lubickol vagy épp ismerkedik a többi gyerekkel, mi pedig őrizzük, féltjük, csodáljuk vagy épp elkapjuk egy-egy bukás közben. Karúszóval mindennemű félelem nélkül mozog a vízben.
A szilvesztert kettesben töltjük barátainkkal, Léopoldra pedig Pali nagypapa fog vigyázni. Igyekszünk majd haza, reméljük, hogy minden rendben lesz! S már fejben össze is állt a szülinapi torta ötlete, s remélem ez csak koronázni fogja eddigi sikereimet, nem pedig romba dönteni büszkeségem!

Boldog Karácsonyt!

Nemsokára megérkezik Guillaume is, teljes lesz a létszám. Én innentől azt hiszem átadom magam a további készülődésnek és a karácsony hangulatának.
Köszönöm minden kedves olvasómnak, hogy velünk tartott ebben az évben is és ezennel kívánok mindannyiotoknak, családtagoknak, barátoknak, ismerősöknek, rendszeres és rendszertelen olvasóknak

Nagyon Boldog Karácsonyt, sok örömöt és meghitt pillanatot az ünnepekre!
Joyeux Noel!

Mi már vidéken hangolódunk

Kedden délután - most kivételesen nem őrülten megfáradva és letörve - megérkeztünk Pali nagypapához Magyarországra. Egészen kellemes utunk volt. Már a buszállomáson bevásároltam kedvenc, nagyon hiányzó magazinjaimból (Éva, Nők lapja, Stahl), a melegben kucorgáshoz elengedhetetlen olvasmányokból. Léopold maratoni napot nyomott, ugyanis sem a repülőn, sem a buszon nem sikerült elaludnia, Pali papához érkezve pedig annyi újdonság volt, hogy csak este sikerült ágyba kerülni. Mit nekünk három óra időeltolódás, másnap reggel moszkvai idő szerint 11-ig húzta a lóbőrt. Szerdán már pattantunk is az autóba, hogy a karácsonyi nagybevásárlást lebonyolítsuk. Ma délelőtt nagyot sétáltunk a faluban, a ropogós hóban tapostunk, újra felfedeztük a helyi játszóteret. Begyúrva a beigli tésztája, elkészült a töltelék is. Pali papa a vasárnapi menü páclevét készíti elő, én pedig ajándékot csomagolok. S mindeközben nagyokat játszunk, előkerült a padlásról egy-két új könyv, gyerekkori játék, baba. Léopold újra felfedezi azt a sok-sok játékot, amit az unokatestvéreim gyerekei már kinőttek. S mennyire hasznosak ezek, hogy soha nem kell játékot hoznom, s mégis úgy néz ki a nappali, mint egy játszószoba.
Élvezem a vidéki hangulatot, értékelem a csendet a nyugalmat még akkor is, ha minden percünk be van osztva, folyamatos készülésben vagyunk, hogy minden jól sikerüljön. Pedig pont most olvastam és annyira igaz, hogy nem kell hogy minden tökéletes legyen, velünk lesz tökéletes az ünnep úgy ahogy szépen kialakul. Jó lenne, ha esne még egy kis hó, hogy a Télapó szánkója is jobban csússzon. Igen, most megint a Télapóról regélek.
Mert az úgy volt, hogy kölcsönkérték a mi Télapó ruhánkat Moszkvában. S én nagy szeretettel ígértem oda, annak reményében, hogy valahol egy kisgyermek karácsony körüli mesébe, csodába vetett hitét fogja erősíteni. Gondoltam mi úgyis elutazunk, meg nálunk úgyis Jézuska jön.
Azután elutazásunk előtti napon a francai baba-mama klub karácsonyán vettünk részt, ahová szintén a mi ruhánkba öltözött Télapó is beköszönt. Léopold tátott szájjal nézte és mondta "Tépó", én meg szívből sajnálni kezdtem, hogy azt a ruhát odaígértem. Nem szép dolog , de őszintén elmondtam, hogy az ígérettől visszatáncolnék, még hezitálok, hogy odaadom e a ruhát. Azután tegnap megírtam a levelet, hogy otthagyjuk a ruhát, jöjjenek, ha kell nekik. De a ruháért nem jöttek és megörültem, hogy mégis Télapó fogja hozni az ajándékot Pali nagypapa otthonába.
Mert Pali papa éveken keresztül Télapó volt az utca gyerekeinek december 6-án. Mindig nagy sikere volt. Külön csengettyűs botja és piros szikszalaggal betekert cipője, üveg nélküli szemüvege, fehér kesztyűje van. A ruha megmaradt és remélem, hogy hosszú idő után most lesz a legbüszkébb és legboldogabb Télapó, annyi változással, hogy december 24-én.

A mi kiskarácsonyunk

Vasárnap délutánra elcsendesedtünk. Megvolt minden ajándék, az ételek előkészítve. Léopold szundikált miközben mi előkészítettük a terepet. Mécseseket gyújtottunk, megterítettük az asztalt. Az utolsó pillanatban még karácsonyi kártyákat is készítettem személyre szóló üzenettel. Ez már hagyomány, vagy karácsonyi étlapot, vagy kiskártyát készítek. Guillaume elindította azt a zenét, amit esküvőnkre állított össze a koktél idejére. Csupa kellemes szép szám sok emléket felelevenítve.
S olyan jól esett kinézni, ugyanis a ráhangólódást mi segítette volna jobban, mint hogy sűrű pelyhekben hullt a hó, s kinézve hófedte háztetők látványa fogadott bennünket. Először az idei télben megmaradt a lehullott hó.
Léopoldot ünnepi ruhába öltöztettük, s a nappaliba kísértük miután felébredt. Nagyon érdekes és megható volt látni, ahogy zavarban volt, megállt a nappali szélén és duduját szorongatva nézett a karácsonyfa felé, egyedül el sem akart indulni, csak a kezünket fogva merített bátorságot. Nézte a gyertyákat, a fényeket, de ezt követően azért az ajándékoknak is nekiesett. Szépen kibontottuk mindet, volt öröm, mind tetszett neki. A legnagyobb sikere annak a könyvnek volt, ami hangokat utánoz, ha a lap szélén gombokat nyomkodunk. Ehhez a könyvhöz minden egyes ajándék után visszatért.
Öröm volt látni mennyire boldog, hancúrozott, rohangált, nagyon fel volt dobódva. Érezte, hogy ez a pár óra rólunk szól! A végén még hármasban is táncoltunk olyan jó hangulat volt. Imádta, s ha valamelyikünk megállt, szólt, hogy "Apa" vagy "Mamó".
Esti mesének pedig a Tchoupi karácsonya című, frissen kapott francia mesekönyvet olvasta apa!

Cirkuszban jártunk

Gyerekkoromban imádtam a cirkuszt. Akkor évente félévente vándorcirkuszok érkeztek, általában vidámparki kiegészítéssel. A családi annekdoták részévé vált, hogy sem anyukám sem apukám nem szeretett cikuszba járni, de mivel egy szem lányukért mindent megtettek felosztották maguk között a "terhet" és egyik évben apukám, másik évben anyukám vitt el magával. Mindig jókat viccelődtünk ezen, na meg nevettünk azon, hogy egy zsonglőr apukámat választotta ki, hogy oldalt álljon a két zsonglőr közé, akik dobálóznak, viszont apukámnak túl nagy volt a hasa és mást kellett helyette választani:-)
A szép emlékek miatt alig vártam hogy Léopoldot is elvihessük a cirkuszba.
Moszkvában két cirkusz is van: a Moszkvai Nagycirkusz és a Jurij Nyikulinról (orosz színész, cirkuszigazgató) elnevezett cirkusz nem ismessze tőlünk. Ez is a karácsonyi ajándék része lett, hogy az utolsó Moszkvában töltött közös hétvégére ezt a programot választottuk. S a múlt heti nagyszerű színházi élményen felbuzdulva tényleg alig vártuk, még Guillaume is, aki állítása szerint soha nem volt még cirkuszban (anyukája szerint igen, csak nem emlékszik rá).
Mint múlt héten szombaton, amikor a szìnházba mentünk, már a cirkuszba lépve rögtön ráhangolódtunk a történésekre. Rengeteg gyerek volt, mindenféle állatokkal fényképezkedtek. Hát ebböl mi sem maradhatunk ki,azonnal kerestünk egy tigrist. Majd a tigrisröl lemaradva, mert a kabát még a kezünkben lògott, beleakadtunk egy nadragos pulóveres orangutànba. Ekkor már Guillaume is meg vol gyözve, hogy kell egy majmos fotó, mert tudja, hogy rajongok értük. Elöször le sem tudtak fenykepezni annyira döltem a nevetéstöl, a majom ölében ült Léopold, a majom pedig, mint két havert àtkarolt bennünket. Léopold cseppet sem félt, békésen ült a majommal a szemét le sem vette róla.
Nagyon jó helyen ültünk, szerencsére Léopoldnak nem kellett jegyet venni. Nagyon élveztük mindhárman a majdnem három órás elöadást. Volt bohóc, elefántos, lovas, papagájos, kutyás szám, kötéltáncos, akrobaták. Mivel ez egy esti elöadás volt, a végén kezdett fáradni Leopold, de mindvégig kitartott. Nagyon szép maga a cirkusz belseje is, élözene volt szinte végig, a háttér változott a műsorszámoknak megfelelően. Teltház volt, sok-sok gyerek nézővel! Egy nagy élmény volt számunkra, én újból gyereknek éreztem magam, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy felnött fejjel sajnáltam a beidomìtott állatokat!

Karácsonyi sütik

Tegnap hozzáláttam, hogy valami új karácsonyit próbáljak ki. Egyre jobban szeretem a kekszeket, linzereket, mert elállnak. Nálunk ugyanis a probléma az, hogy a család (egyelőre kis) mérete miatt semmi nem fogy el és nem utálok semmit jobban, mint ételt kidobálni. A kekszből pedig több napon keresztül még Léopoldnak is jut tízóraira. Gondoltam, ha ez most nem fogyna el, akkor szétosztom a házban az ismerősöknek, szomszédoknak és adok ajándékba az orosz tanárnőmnek is.

A narancsos mini isler receptjét ITT találtam. Nagyon finom, mutatós és nem bonyolult, viszont egy kicsit hosszadalmas elkészíteni. Mivel a vacsi után láttam hozzá kb. négy órát álltam a konyhában, mire a végeredmény összeállt. Kiszaggattam a linzert, kisütöttem, összeragasztgattam, bevontam csokival és végül megszórtam dióval. Szerintem jól mutat ajándékba is, hosszan eláll, ha marad belőle!
A beijglinek, ami tavaly nagyon jól sikerült csak jövő héten állok neki és már Magyarországon a narancsos diós szaloncukrot is ki fogom próbálni! Ezen kívül karácsony másnapján még egy fatörzstortát is elkészítek, hogy Guillaume-nak is teljes legyen a karácsonyi hangulat!

Büfé á la russe

Múlt hét pénteken vendégségben jártunk francia barátainknál, akiknek az a nagyszerű ötlete támadt, hogy a svédasztalos büfé jellegű vacsorához mindenki járuljon hozzá valami orosz étellel. Felosztva egymás között egy hatalmas asztalnyi orosz specialitást hoztunk össze. Én a meghívásra azonnal válaszoltam, hogy részemről kettőt tudok elkészíteni: sztroganoff bélszín és blini. (Szinte mindenki vásárolta, amit hozott, nekem ez eszembe sem jutott, kihívásnak vettem a meghívást, nagyobb fantáziát láttam az elkészítésben.) A sztroganoff bélszínt bográcsosan nem vállalom be, a blini, ami tavaly a karácsonyi vacsink alkalmával nagyszerűen sikerült, viszont vállalom. Ezt az előételt kaviárral fogyasztják az oroszok, kicsi korong alakú, palacsintatésztához hasonló, élesztős tésztából készült falatkák. Hatalmas sikere volt. A tavalyi receptet nem találtam meg, de egy hasonló jóra leltem az interneten. Annyi baj volt csak vele, hogy olyan kicsi volt az adag, hogy 3 nekifutásra tudtam csak elegendő mennyiséget gyártani.
Az orosz konyha nagyon ízletes és szerintem sok finomságot lehet benne felfedezni. Én már régóta készítem itthon a sztroganoff bélszínt, amit nagyon könnyű elkészíteni, a titka csak annyi, hogy nagyon finom és friss marhahús kell hozzá. A 3 cm-es csíkokra vágott marhahúst pár perc alatt átsütöm. Lényeg, hogy ne sokáig, mert bocskortalp keménységű lesz. Kiveszem a húst a serpenyőből és kevés olajon a hagymát üvegesre átsütöm, majd hozzáadom a szeletelt gombát. Együtt sütöm egy darabig, majd visszarakom a húst, megkeverem és felöntöm tejszínnel, összerottyantom és már kész is. Tetejét megszórhatom friss petrezselyemzöldjével. Érdemes kipróbálni, mert egyszerű, finom, de laktató, mutatós, nagy mennyiségben (na nem egy bográcsnyi) is elkészíthető.
A blini már kicsit pepecselősebb és szerintem csak kaviárhoz vagy füstöltlazac szeletekhez érdemes készíteni. Ha valakit érdekelne a receptet ITT találja meg franciául, ha valaki pedig tényleg el akarja készíteni, akkor egy szavába kerül és lefordítom.
Az orosz konyha gazdag még levesekben, amik a magyar levesekhez jobban hasonlítanak, a franciák inkább krémleveseket készítenek, a gyümölcslevestől az én férjem pedig egyenesen rosszul van. Két orosz levest ismerünk, a borcsot és a szoljankát. A borcs cékla és káposzta alapú húsleves, a szoljanka pedig háromféle húsból készül. Sajnos receptet egyelőre nem tudok, de azon vagyok, hogy ezt a kettőt még elköltözésünk előtt megtanuljam.
Imádják a szárított halakat, amiktől én vagyok rosszul, főleg amikor az üzletben egy osztálynyit látok. Laposra száradt füstölt halak...huhh, azért a kiváncsiságom rávett és azt mondtam, hogy most vagy soha és megkóstoltam a szárított rákot és tintahalat múlt pénteken. Végül nem undorodtam, de magunknak biztosan nem veszek.
Igazi orosz specialitás még a pirog. Ez kelttészta, amit különféle töltelékkel töltenek, mint például: hallal, pulykahússal, spenóttal, póréhagymával. Ezt nagyon szeretjük, van a közelünkben egy bár, ahol lehet vásárolni és házhoz is szállítanak. Három hetente egyszer ez a vacsoránk. A kelttésztát édesen is lehet venni: erdei gyümölccsel, citrommal, almával, meggyel és ribizlivel töltve. A mi buktánkhoz hasonlítanám.
Hogy mit ittunk mindehhez a sok orosz finomsághoz? Még véletlenül sem vodkát, hanem magyar pálinkát, aminek hatalmas sikere volt. Először mindenki ájuldozott, hogy 50 százalékos, majd megkóstolta másodjára is, a harmadik kör pedig már adta magát. Ezt az üveg pálinkát még mi hoztuk a francia ismerősnek, de azt hiszem pótlásra kényszerül! Mindenesetre jól esett a pálinka sikere!

Munkahelyi karácsonyi parti

Ahogy azt már korábban is írtam az oroszok nagyon értik a gyerekek nyelvét. Most sem csalódtunk bennük szombaton délután, amikor a Guillaume munkahelye által szervezett céges karácsonyi partin vettünk részt Léopolddal. Tavaly is ott voltunk, de még kora miatt nem tudtuk maximálisan kihasználni a programok adta lehetőségeket. Ugyanis tavaly és most is színházban került megrendezésre és a gyerekeknek egy mesedarabbal kedveskedtek. Ami még ugye nem egészen egy évesen korai volt, így tavaly a svédasztalos büfét és az ajándékosztást asszisztáltuk végig.
Már belépéskor indult a bulihangulat: Léopold egy óriási nyakkendőt kapott a nyakába, egy sipkát a fejére és egy dudát a szájába, a lányok színes parókát kaptak. Mindezt nyuszinak, bohócnak stb. öltözött felnőttektól, csak úgy kapkodta a fejét...
Azt itt jegyezném meg érdekesség képpen, hogy az orosz kislányok már az óvodában is nagyon szépen vannak öltöztetve, alkalomra meg úgy, hogy csak ámulunk. Slamposan nagyon kinéznek. De volt olyan francia anyuka, akinek szóltak, hogy az óviban lehetőleg szoknyát adjon a gyerekre. Szóval itt is ruhaköltemények voltak, látszott, hogy nagy verseny megy azzal kapcsolatban, hogy kinek a kislánya a legszebb, legkirálylányosabb. Léopold neme miatt mi ebben a versenyben nem vettünk részt!
A mesedarabot megpróbáltuk, nagyon nagy sikere volt. Egy órát végigült töretlen figyelemmel, látványosan élvezve, énekelve, hol táncolva, ringatva magát, néha kiabált és gyakran csak úgy magától tapsolt. SZóval úgy láttuk eljött az idő, hogy kihasználjuk azt a lehetőséget amit gyermekszínházak terén Moszkva nyújtani tud számunkra. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy jövő héten szombaton este a moszkvai nagycirkuszba megyünk hármasban, ami szerintem nem is olyan rossz választás volt!! A darab második felét már nem bírta, ki kellett jönnünk. Közben a büféből profitáltunk és Léopold után rohangáltunk! A darab után Gyed Maróz és Sznyegurocska kiosztotta az ajándékokat, amit Léopold büszkén vett át apukájával. Az előadás előtt pedig Télapó és Sznyegurócska énekelt táncolt a gyerekekkel. S olyan jó volt látni, ahogy Léopold bekapcsolódott ő is táncolt, tapsolt a gyerekekkel! Nem akarom a bölcsödére fogni, de talán ennek a hatása is, hogy bátorsággal közeledett a gyerekek felé, vett részt a buliban!! Nagyon jól éreztük magunkat mind a hárman! A képek magukért beszélnek!

Tépó itt van, hó a subája

Így hívja Léopold, hogy "Tépó", csudi aranyos. Tegnap este lefekvés előtt elmagyaráztam, hogy kirakjuk a csizmát, amit együtt meg is takarítottunk, majd másnap reggelre a Tépó telerakja ajándékkal. Vitte a csizmát az ablakhoz, felállt a kisszékre, majd aludni vittük.
Ezután jött a mi körünk, ugyanis felállítottuk a fenyőt, kidíszítettük, világítottuk a lakást.
Reggel együtt ébresztettük, az Adventi naptárra most nem is jutott idő, mi izgatottabbak voltunk, mint ő.
Tudtam, hogy ez a legdrágább és leghaszontalanabb ajándék lesz a legnyerőbb. Az Auchanban dobtam gyors a kosárba, nem is hezitáltam, mondván sose veszek neki hülyeségeket, most az első igazi Télapó alkalmával megérdemli ezt a zenélő, táncoló Tépót. Nevettünk is Guillaume-al, hogy micsoda pénzkidobás, de éreztem, hogy ez lesz a befutó. Végül kapott egy fémdobozos autót, amiben mézeskalács szerű incsi-fincsi (nem ízelett, így mi esszük meg) süti volt. De a doboz zenél, felhúzható és autó alakja van, amit a Tépó vezet. Kapott egy orosz mesekönyvet, amiből egy kicsit a karácsonyra tudunk készülni. Két icipici felhúzható játékot, amik nem fértek be az adventi naptár gurigáiba. Ezekkel mentünk ma bölcsibe, de az úton kicseleztem, hogy fogja inkább a dudut, majd egy laza mozdulattal a két kis játékot a táskába dobtam és már el is feledtük, mert annyi érdekesség volt az utcan. Viszont a táncoló Tépó ott állt az ajtóban, amikor elmentünk és még búcsút is intett neki:" Pápá Tépó" - mondta. És milyen boldog volt, ahogy hazaérve ott várt minket, szaladt hozzá, "Ohh Tépó"-mondta. Reggel még táncolt is vele, alig bírtuk ki nevetés nélkül, mert a kezét e feje fölé emelte és mint egy hastáncos rázta magát. Szóval nagy sláger azóta is, mindenhova visszük, simogatjuk, ölelgetjük, de érdekes módon a lakásból nem akarja kivinni. A sziesztához viszont a Tépóval készült, de ekkor is valahogy kicseleztem és csak a dudu volt már nála az ágyban. Ebédelni is velünk tartott.
Hát azt hisszük boldog volt ez az első várva várt Mikulás!!

Az idei első Mikulás

Szombaton délután a magyar nagykövetségen megvolt az idei első mikulás ünnepség. Léopold fel volt spanolva, alvás után végig azt hajtotta, hogy "Tépó". Meg is érkezett gyönyörű ruhájában és kiosztotta a gyerekeknek a csomagokat. Kinder csoki, amiből rögtön kettő el is fogyott, a többit pedig úgy menekítettük meg, hogy sikerült eldugnunk. Mielőtt a Mukilás megérkezett volna Lackfi János költő, műfordító mesélt a gyerekeknek verses köteteiből. Annyira jó volt hallgani, hogy én is szívesen elhallgatnám néha egy-egy órát. Néha csak azon vettem észre magam, hogy a gyerekekkel együtt nevetek az első sorban ülve. Még zavarba is jöttem, mit szólnak a hátam mögött ülők, de mit tegyek évek óta színházba sem jutottam el és ilyenkor veszem észre, hogy hiányzik! Lackfi János december 6.-án a moszkvai magyar kulturális intézetben szintén felolvasóestet tart, ami egyben a magyar könyvtár gyerekkuckójának avatása is lesz.
Volt még finom forralt bor, körözöttes és pick szalámis kenyér.
Léopoldot pedig öröm volt látni, egész végig a nagy gyerekekkel rohangált fel és alá, nagyon jól érezte magát!!

Esti mese

Bevezettük nemrég, hogy közvetlenül lefekvés előtt meseolvasás van méghozzá franciául. Nálunk az esti elalvás annyira könnyen megy, hogy eredetileg nem akartam ezt az esti rituálét (vacsora, fürdés, kis tej, tea, majd ágy) megzavarni mese bevezetésével, mondván csak a konfiktusok sorozata fog származni belőle, hogy még egyet és még egyet, meg rájön, hogy nem is mese kell, hanem még egy kis játék. De. Guillaume csak fürdetésre ér haza, ez eddig, míg baba volt, jó kis közös program volt, most hogy növöget nem elég neki, több, tartalmasabb kell. És mivel egész nap én olvasok neki mesét, biztos, hogy a szókincse bővítésének sem fog ártani az esti francia mese. Persze van egy kis konfliktus, mert hamar azon töri a fejét mi legyen a következő, de azután csak rávesszük, hogy aludni kell menni. Látom rajta, hogy élvezi ezeket a pillanatokat, néha fel-felpillant Guillaume-ra, s szemében a boldogság csillog. Mégis, amikor csak tudunk lesz esti mese és remélem leginkább franciául!

Lebeszéltem róla

A múlt héten egyik nap sikerült lebeszélnem róla, hogy így induljunk el sétálni. Hozni szerette volna a hófehér plüss fókát (saras, esős, szürke idő van), a beszélő kutyát és persze az elmaradhatatlant: dudut. Végül belátta, hogy elég lesz a dudu is, de még mielőtt lerakta volna tett pár kört így a lakásban.

Adventi naptár

Szerintem szülőként alig várjuk, hogy az első olyan ünnepekhez érjünk gyermekeinkkel, amit már ért és fel tud fogni. Szerintem a jövő évi lesz az, amikor már tényleg összeáll a fejében a karácsony, télapó és az adventi készülődés lényege. Kíváncsian várom ezt a második, majdnemkétévesként eltöltendő ünnepet. Szeretném, ha Léopoldnak is hasonlóan szép emlékei lennének, mint nekem vannak.
A karácsonyfát már ismeri, mutogat mindenfele a városban, amikor feldíszített fát látunk. Ismeri a télapót és tudja mi az az ajándék. A részletek kikristályosodása még azonban várat magára.
A teljes karácsonyi sztori még az én fejemben sem állt össze és a tavalyi dilemmám csak erősödik,ahogy érzem, hogy Léopoldnak valamiféle történettel és szereplőkkel elő kell állnom. Mert ugye nekem szép emlék a télapó december 6.-án, de Franciaországban a Télapó hozza a karácsonyi ajándékot, nálunk pedig a Jézuska. Franciaországban 25-én reggelre érkezik, Magyarországon 24-én. Nálunk a fa alá érkezik, Franciaországban pedig a fa mellé tett cipőkhöz. Mi a cipőt dec. 5-én rakjuk az ablakba. Ráadásul az isbonyolítja a helyzetet, hogy minden évben máshol fogjuk tölteni a karácsonyt és mindig más lesz a forgatókönyv is. Azzal még nem kezdtem és nem is akarom tovább bonyolítani a helyzetet, hogy itt Oroszországban Gyed Maróz és Sznyegurocska van. Bár jobb híján itt vettem azt a mesekönyvet, amiből a karácsonyra akarom egy kicsit felkészíteni és abban Sznyegurócska segédkezik a Gyed Maróznak előkészíteni az ajándékokat. Na de nem is akarok jobban belebonyolodni, lényeg, hogy valami történetnek össze kell állni hamarosan a fejemben, hogy ne minden évben másik történettel álljak elő. Az még egészen elfogadható lenne számomra, hogy a Jézuska születése alkalmából a Télapó hozza az ajándékot, de akkor december 6-val kapcsolatban milyen történettel álljak elő?
A lényeg, hogy a mamival elkészítettük az adventi kalendáriumot, amihez az egész évben szorgalmasam gyűjtött vécépapír gurigákat használtam vele. A karácsonyfa az a maminak a műve, ezenkívül kellett még kimaradt csomagolópapír, egy-két csoki, apró ajándék. Képet csak azért nem raktam eddig mert a falra akasztása még nem történt meg azon okból kifolyólag, hogy családfőnk nagyon elfoglalt volt munka terén.
De ma reggel azért előhúztuk közösen az ágy alól és megmutatuk Léopoldnak. Megmutattuk rajta a Télapót, a karácsonyfát, és magyaráztuk közben, hogy ez egy adventi naptár, minden napra van egy kis ajándék benne. Na erre fel is kapta fejét ésmár nyúlt is az első csomagért, amiben egy kis fekete autó lapult. Kíváncsi vagyok hogy fog ez működni élesben, azaz amikor egész nap ott lóg majd a falon a kísértés, most azonban gyorsan vissza is dugtuk az ágy alá, mert nyúlt is már a második csomagért!

Második hajvágás

Egy szuper fodrászra leltünk ismerős által. Házhoz jön, ami ugye nagyon kényelmes az örökké dugós Moszkvában, és ami szintén nem elhanyagolható, hogy nagyon kedvező áron dolgozik. Egyszer már kipróbáltuk, akkor csak kettőnket nyírt meg, most viszont már Léopoldra is ráfért egy kis igazítás. Ez volt a második hajvágása. Elolvadok, olyan jófésült lette ahhoz képest amilyen vadócosra lenőtt a nyári vágás eredménye.
Azt pedig képekkel sem lehetett volna megörökíteni, amilyen felnőttes türelemmel ült a székben és tűrte a hajvágást, pont úgy szótlanul, mint a felnőttek. Ha kellett még a fejét is megdöntötte, hogy a füle mögé is hozzáférjenek! Holnap ígérem képekkel is illusztrálom a bejegyzést!

Teszt

Ezt a tesztet épp az előbb csináltatta meg velem Guillaume. Próbáljátok ki, nagyon vicces! Akármennyire is koncentráltam és azóta is próbálok nem megy... Ja és közben arra is rájöttem, hogy ez nem is egy teszt, hiszen nem tesztelsz vele semmit, csupán egy kis vicces pár perces kikapcsólódás. Íme: Mozgasd a nagylábadujját az óramutató járásával megegyező irányba, míg ugyanebben az időben egy hatost próbálsz írni a levegőben a kezeddel! Jó mulatást!

Micsoda ötlet!!

Hetvégenként van hogy az egyik déli ebédet kiváltjuk egy gyors éttermivel, főleg akkor ha későn kelünk, a forgalom és a távolság miatt már nem érünk úgy vissza, hogy még ebéd is készüljön. Halottam az egyik négygyermekes francia anyukától, hogy a Hard Rock Café tökéletes az ezen alkalmakra, ugyanis kész szórakoztató brigád vonul fel arra az alkalomra, amikor a gyerek öt perc alatt végez az ebéddel és már csak az ide oda futkosás anya apa húzogatása játékba invitálása maradt mint elfoglaltság. Gondolom ez négy gyereknél még hatványozottabb.
Szóval igy indultunk vasarnap delben barátainkkal ebbe az étterembe. Megérkezésemkor elnézést is kértem Guillaume-tól, mert mi voltunk a hatalmas étterem egyedüli vendégei, a beígért felfújható várnak, gyereksaroknak pedig csak hűlt helyét láttuk.
Alig vettük le a kabátunkat, amikor már Léopold úton volt. Érkezett egy nagyon kedves fiatal lány, akinek Léopold egyből megmutatta a kisautóit és mire feleszméltünk már az étterem kellős közepén állt egy felfújt vár a gyerekek szórakoztatására. Ki voltak pakolva a színesceruzák, Léopold csak nagyon ritkán jelent meg asztalunknál. Egész délután a gyerekekkel ugrált, autózott, ő is szórakozott és ezt nagyon jó volt látni! Nem először állapítjuk meg Guillaume-al, hogy az oroszok értenek a gyerekek nyelvén és értik mi várható el tőlük. Sok a játszótér, játszóház, és majdnem a legtöbb étteremben játszósarok ahol felügyelet mellett játszhatnak a gyerekek!

Sokmindenről

Elutaztak a mamiék. Vasárnap délelőtt búcsúztunk el tőlük, azzal,hogy csak valamikor jövő év közepe felé találkozunk. Nagyon kellemesen telt az elmúlt hét, sokat voltunk bennt, a mamiék sokat játszottak Léopolddal. Mivel ez volt a harmadik látogatásuk, így sokszor inkább úgy döntöttünk, hogy sétálunk egyet a környéken és nem ülünk autóba késő délután a dugótól tartva. Már elég sok mindent sikerült megmutatnunk az előző látogatások alkalmával.

Majdnem kész stádiumba hoztuk az adventi naptárat, amit együtt készítgettünk esténként és a szieszták alatt.

Léopold egyre ügyesebb a szobatisztaság terén - amiben sokat segített a bölcsöde is. Nagy ováció közepette termel a bilibe, majd boldogan felpattanva mindenkit, aki jelen van egyenként szólít fel a tapsolásra. Aki lusta és nem tapsol azt többször is felszólítja (Még nem kérdeztem rá, hogy ezt ugyan a bölcsiben is így csinálja?)
És talán azt sem túlzás állítanom, hogy beszoktunk a bölcsibe. Csütörtökön reggel boldogan búcsút intett a mamiéknak, majd együtt elindultunk a bölcsibe. Guillaume is elkísért bennünket egy darabon, Léopold büszkén nézett fel rá. Mikor vetkőztettem le, magyaráztam neki, hogy elmegyek, ő itt marad Tatjana nénivel és a babákkal. Majd elkísértem a teremig és egyes egyedül sétált be bármiféle ellenkezés vagy sírás nélkül. Közben mondogatta nekem, hogy "mama pápá", ami nála azt jelenti, hogy elmegyek. Mondtam, hogy elmegyek, de mindig vissza is jövök. Szóval ez volt a második hete, azt hiszem simán ment ez nekünk, bár ehhez biztos kellett az én meggyőződésem, hogy ez működni fog és persze Léopold közreműködése. Egyszersem volt nagy ordítás, földhözvágás, mindig simán sétáltunk be a kapun, vetkőztünk le, miközben másokat még az udvarba is alig lehetett becipelni. Úgy érzem szeret ott és jó neki az ott töltött idő gyerektársaságban. Az egyik anyuka mondta nekem, hogy a kisfia Léopoldról beszélt otthon és Léopold is mesélte nekem, hogy a kisfiúval autóztak. S ami talán a legfontosabb, hogy otthon is ugyanolyan kedves és jó kisfiú, mint amilyen eddig volt és talán ez jel arra vonatkozóan is, hogy a bölcsi nem egy törés az életében, hanem egy pozitív plusz.

Ami a legjobban hiányzik

Immáron ez a harmadik év, hogy nem élek Magyarországon és ez sejtelmeim szerint még egy darabig biztos el fog tartani. Ami a legjobban hiányzik az a magyar nyelvű olvasmány, ezek közül is a könyvek és a könyvesbolt. Imádtam régen a könyvesboltban bóklászni, órákat lehet ott eltölteni, nézegetni a különböző témájú könyveket, beszerezni egy egy újdonságot, majd kényelmesen nekilátni az olvasásnak.

Eddig egészen jól működött, hogy félévente rendeltem több regényt a bookline-on ahol 10000 forint feletti vásárlás esetén már a mi kis falunkba is ingyen házhozszállítanak. Mióta azonban Léopold is itt van velünk utazáskor a bőrönd egyre súlyosabb, így a 4-5 könyv cipelése a megannyi otthon beszerzett hasznos, finom, érdekes dolog mellett egyre kevésbé működik. De még ha működne, akkor sem ugyanaz az interneten bóklászni, mint a könyvesboltban andalogni. Sokkal nehezebb így a választás, kevésbé érdekes a válogatás. Nagyobb könyvesbolt pedig 50 km-re van csak Cserkeszőlőtől, amit nem teszek meg az egy hét tíz napos látogatás alatt, mert még emelett ott vannak a kötelező körök, amik elveszik az időt és akkor mi marad arra, hogy élvezzük az ottani otthonlét nyugalmát, kibeszéljük magunkból amit nem tudtunk.
Most még jobban fáj a szívem, mert már Léopoldnak is szívesen válogatnék.De ezt is csak az interneten tehetem. Néha betérek egy orosz könyvesboltba, ahol szintén hosszasan tudok nézgelődni, de amit megveszek abban sosem csalódok, Léopold imádja az összes orosz könyvét. Ezzel is csak most kezdek bajban lenni, mert elkezdték a rövidebb történetek, apró mesék érdekelni és ez már nem megy oroszul.
Hála a mami segít egy kicsit, mert önkéntesként felolvasni jár óvodás korú gyerekeknek, így ismeri az értékes, érdekes francia mesekönyveket és mivel tudja, hogy nem csak én, Guillaume, hanem Léopold is rajong a könyvekért, mindig kapunk számos szép darabot belőlük. Most is kaptunk hasznosat, aminek a témája a bili, humorosat egy farkasról, aki nem volt elégedett magával és minden színű bundát kipróbált, mire rájött, hogy mégis úgy tetszikmagának, ahogy van. Vagy Popiról, akinek van egy duduja és elkíséri őt a mindennapok kalandjaiban.
S mivel magyar mesekönyveket az interneten keresgetek, rátalááltam egy-két olyan oldalra, ahol tényleg értékes gyerekirodalmat ajánlanak. A Pagony kiadó például nem csak a magyar, hanem a külföldi irodalom közül is ajánl, modern, új, szépen illusztrált könyveket.
Hát nekem maradt ez, az internetes könyvesbolt, hiába van IPad-unk, valahogy mégis más egy könyvet vagy egy újságot a kezünkbe venni, addig is míg ehhez újra hozzá nem tudok jutni, köszönet az internetes oldalaknak, akik hasznos munkájukkal segítenek választani a könyvrengetegben, ha már belenézni, belelapozni nem tudok!

Hideg van

A napokban megint hidegebb lett, s már nem a különleges időjárási viszonyok közé tartozik, ha esik a hó, mínusz 6-7-8 fok van. Jól be vagyunk öltözve, főleg a sétákhoz, az egy órás kinntlétet már rendesen megérzi ebben a hidegben az ember. Léopold ahogy írtam már küzd a kesztyűvel. Az egyezség úgy néz ki működik: beül a kocsiba és leveszem a kesztyűt. De ő is rájött valamire, mert ki se húzza a bundazsákból a kezeit, ott melengeti alatta, nem esik jól neki a fagyos hüvelykujj!
Ma délelőtt hosszabb sétára indultunk a Guillaume irodája melletti parkba, ahol is a tó már kezd befagyni, nemsokára korizni lehet rajta. Már nagyon várom mit szól hozzá Léopold, ha lát korcsolyázni! Felfedeztük a jeget, hogy csúszik, galambokat kergettünk, összeismerkedtünk egy kislánnyal, akinek pont Léopold volt az esete, mert folyamatosan rajta "lógott", de Léopold még nem annyira értékelte közeledését, inkább lökdöste el magától, meg kiabált, csak a vezényszóra volt hajlandó megsimogatni.
Délután pedig nekiláttunk az adventi naptár közös elkészítéséhez mamival! Léopold is időnként bekapcsolódott, vagy ha nem akkor a papi foglalta le.
Holnap folytatjuk a bölcsit, mivel még bőven a beszoktatás alatt áll Léopold nem akartam megszakítani a folyamatot! A múlt héten már alább hagyott lelkesedése, pláne hogy már 3 órára egyedül is hagytam ott, s talán kezdi realizálni, hogy nem egy alkalommal mentünk oda, hanem ebből rendszer lesz és nélkülem kell helytállnia! Mert bizony helyt kell, szabályok vannak, nincs ott mama, helyette van Tatjana néni, aki bizony rászól, ha valamit nem úgy csinál ahogy kell! Még mindig hiszek benne, hogy ez így jó lesz, az otthon az otthon, de szokni kell, hogy ennél szigorúbb helyek is léteznek, alkalmazkodni kell, megtanulni együtt játszani.

Megérkeztek mamiék

Múlt héten volt bölcsi folytatás, francia baba-mama találkozó (ami a résztvevők alacsonyabb száma miatt sokkal békésebben telik) és várakozás, hiszen mami és papi pénteken este érkeztek meg Moszkvába, immáron harmadik látogatásukra. Léopold már aludt, így csak tegnap reggel került sor az első találkozásra. Léopold hihetetlenül boldog, s nincs nekünk ennél nagyobb öröm, mint ezt látni. Mami és Pipa (Papi helyett), így szólítja őket, fogja a kezüket, boldogan játszik velük. Megkapta a sok karácsonyi ajándékot is előzetesen, hiszen az idei karácsonyt végig Magyarországon fogjuk tölteni. Kapott parkolót, könyveket, és sok kis apró, de nagyon klassz és igazán használható szép játékot. Olyan boldogan, várakozással tépte le a csomagolót és szorongatta boldogan a játékait. Nagyon aranyos volt.
A szombatunk szürke volt, egész nap hol havas eső, hol hó esett, ami el is olvadt. Ma reggel már sokkal hidegebb volt és az ehhez tartozó verőfényes napsütésnek örvendhettünk, így a Moszkva folyó melletti szoborparkban sétáltunk szieszta után. Léopold a kesztyűjével küzdött, mert csak nem akarta megérteni, hogy le fog fagyni a keze kesztyű nélkül. Majd hosszabb elégedetlenkedést követően egyezséget kötöttünk: beül a babakocsiba és én leveszem a kesztyűt. Így is volt, pár perc ujjszopi után (tudtam, hogy erre megy ki a játék) bedugta kezeit a bundazsákba.

Éttermi ajánló

Szombat estére abszolút tervbe volt véve, hogy mi kettesben kiruccanunk egy kulináris látogatásra. Azt nem is kell mondanom, hogy itt Moszkvában a kínálat akkora, hogy választani csak emiatt nehéz. Az emberek járnak, költenek - nem keveset- étteremben is úgy, mint máshol, ruhára, fodrászra kozmetikusra, kiegészítőkre (kizárólag a legmárkásabbra), szórakozásra, mert a külső az ami számít ettől vagy valaki. Ezért is olyan élénk ez a piac és fejlődik olyan dinamikusan. Napról napra nyílnak az új éttermek, több nagyobb étteremcsoport bővíti a repertoárt, amik közül egyelőre kettőt ismerünk: Novikov Group és Ginzaproject. A Novikov Group 1992 óta működik, azóta legalább 50 éttermet, szórakozóhelyet nyitottak, amik közül mind felsőbb kategóriába sorolható. A két csoport közül a Ginzaprojekt a fiatalabb. 2003 óta több, mint 106 szórakozóhelyet, éttermet nyitottak meg a legkülönfélébb árkategóriában.
Jelen alkalommal a Ginzaprojekthez tartozó The Cад étteremet választottuk teljesen véletlenül, az utolsó pillanatban, amikor már majdnem lefoglaltunk egy asztalt a Radisson Royal Hotel 29 emeletén lévő Buono étteremben, ahova a Moszkvára nyíló különleges kilátás miatt mentünk volna. Itt azonban nem tudtak már ablak melletti asztalt kínálni, így letettünk róla. S már majdnem visszakanyarodtunk ehhez az eredeti ötlethez, amikor Guillaume megszólalt teljesen meggyőzve, hogy talált valami nagyon jót. Így kötöttünk ki ma este a Cад-ban, amelynek belső enteriőrje úgy lett kialakítva, hogy madaraktól csicsergő zöld kertben érezze magát az ember. És valóban, rengeteg zöld növény, legyen trópusi, vagy pozsgáslevelű, vagy pálma, amely körülvesz a vacsora során. Az étterem elegáns, de mégis nagyon hangulatos, nem érzi feszélyezve magát az ember. Szóval a belsőre is tízest adnék és az ennivalóra is! Guillaume és én is mindegyik falat után megnyaltuk a szánkat, mégha egy kicsit későn is érkezett a főétel. A házi limonádé, amit Guillaume ivott (és ami egyébként itt Moszkvában nagyon divatos és istenien készítik, gyömbérrel, gránátalmával, vagy egyszerűen eperrel, citrommal) fenséges volt az én pina coladamból (egyelőre nem vagyok meggyőzve, hogy ennél fionomabb koktél létezik, így mindenhol ezt rendelem) pedig nem sajnálták az alkoholt, nem sziruposan ragadós édes lötty, hanem olyan igazán jól sikerült, mindenből elégséges van benne innivaló született! Desszertnek ugyanazt választottunk csokikülönlegesség sáfránnyal, soha nem ízlelt tökéletes párosítás volt. Talán a zene egy kicsit túl hangos volt, de mi így is jót beszélgettünk, aki meg táncolni indult utána, annak legalább bugi állt a lábába! Jól lakottan, de nem dugig telten, egy nagyon jó éttermi élménnyel a hátunk mögött sétáltunk bele a Moszkvai éjszakába....hogy otthonunk felé vegyük az irányt! Teljes szívvel tudom ajánlani!!

Négy lány vendégségben

Ma délelőtt négy lány érkezett hozzánk vendégségbe.Léopold egy kis elégedetlenkedést követően hamar feloldódott. Boldogan szaladgált föl és le, tanulgatta a lányok nevét. Különösen Adélaiddel barátkozott össze nagyon, akit már jobban ismert. Láthatóan élvezte a helyzetet és még beszélgetni is tudtam az anyukákkal.
Amikor a vebdégek elmentek, hozzá fordultam és megköszöntem, hogy ilyen jól viselkedett, hogy szépen játszott a lányokkal és nem is sírt. A szemembe nézve hallgatta, majd átölelte mosolyogva a nyakamat! Szerintem pontosan tudta, miről beszéltem!

3. nap Péterváron

Az eddigieknél sokkal hidegebb napra ébredtünk. Kilépve a hotel ajtaján mindketten láttuk, aznap nem lesz sok séta, de legalábbis nem annyi, mint az előző napokban. Gyorsan a Vérző megváltó templomához mentünk, aminek a közvetlen közelében is laktunk. A templomot nemrégiben teljesen felújították, különlegessége, hogy belsejét mozaikokból rakták ki, megannyi bibliai jelenetet , amely teljesen befedi belső falait. Nevét onnan kapta, hogy II. Sándor orosz cár meggyilkolásának emlékére emelték.
Ezt követően a Kazán székesegyházhoz mentünk, bőszen keresve a benti programokat. Még ebéd előtt jártuk be, sokkal rövidebben, nehezebben, mint az Ermitázst, az Orosz Állami Múzeumot, ami az orosz művészek leggazdagabb tárháza. Léopold ezt a programot már közel sem preferálta olyan jókedvűen, de az időjárásra tekintettel kénytelenek voltunk ilyen programot szervezni. Egy pihentető ebédet követően igyekeztünk is vissza a hotelbe, hogy taxinkra várjunk. Dugó nélkül hamar a repülőtéren voltunk, gond nélkül érkeztünk repülővel (1,5 óra) Moszkvába.
Szerencsések voltunk több szempontból, nagyon sokat láttunk ahhoz képest, hogy Léopolddal voltunk és csak három napot. Sok minden ki is maradt, de biztos, hogy még visszatérünk tavasszal, vagy nyáron, amikor terveink szerint Szentpétervár gyünyörű környékét, mint például Péterhofot is megmézzük!