Ma 22 hónapos Léopold. A mai napon Pali nagypapát kikísértük a repülőtérre, elutazott. Léopold a reptérre vivő vonaton a kezét fogta. Érzett valamit, tudta, hogy elmegy Pali nagypapa. Legközelebb karácsonykor találkozunk!!
Annyi mindent írhatnék róla, csak vázlatosan említek pár dolgot. A fő szerep most a beszédfejlődésé, egyre több szót mond, meglehetősen bátran és gyakran felismerhetetlenül! Remélem csak idő kell és tisztulnak majd a szavak.
Még mindig hatalmas alvó, este nyolc-kilenctől reggel kilencig. S majd délután 2-3 órát sziesztaként. Ha úgy alakul, hogy kevesebbet tudott aludni, másnap behozza :-)
Egyre jobban eszik, mindent. Tízórait nem mindig kap, fél egykor eszünk. Ebédre zöldség és hús, vegyesen, nagy kedvenc a pipihusi, azaz a sült csirkecomb. Egyre többször eszik a mi ebédünkből. Uzsonnára gyümölcs jár, imádja a banánt, kiwit és narancsot a banánfalatokkal küldjük le. Vacsorára változó mit kap, tejbegríz, rántotta, virsli, sonka, tészta. A fejemben nagyjából átgondolom, hogy aznapra jusson mindenből: gyümölcs, zöldség, gabona, tejtermék. Nem édesszájú, inkább a sós dolgokból szeret nassolni. Ha elölmarad egy chipses doboz, akkor kikönyörgi magának. Én pedig csak akkor nem adok neki, ha főétkezés előtt vagyunk, ha azon túl, akkor adok neki és főleg azért nem sajnálom tőle, mert nem hétpofára tömi, egy darabot elmajszol,- annak pedig annyira örül, mint a sok ajándéknak karácsonykor - majd el is van felejtve az egész.
Azt iszik, amit adok, nincs olyan, hogy csak gyümölcslé, a víz éppúgy csúszik. Reggel és este cumisüvegből tápszert iszik, az utolsó dobozzal fogyasztja, áttérünk a tejre lassan.
Nincsenek nagy hisztik, vagyis még nem volt igazi hiszti. S csak titkon reménykedem, hogy ez nem fog változni. Eddig mindent sikerült letárgyalnunk, ha valami nem tetszik egy rövid elégedetlenkedést követően, megbeszéljük és rendbejönnek a dolgok. Földhöz még soha nem vágta magát. De látom, ha nagyon elégedetlenkedik és ráhördülünk, elszégyelli magát. Ha én mérges vagyok, akkor addig udvarol nekem, míg azt nem látja megbékültem, s épp az udvarlás miatt ez szinte semeddig sem tart :-) Egyre többet hízeleg, ölelget, simogat bennünket.
Sokat sétálunk gyalogosan, és egy-két tőlem távolabb történt nagyobb esés után megtanulta, hogy fogja a kezemet, valamint petite ours brun - a meséből - is így sétál az anyukájával.
Az orvosnál példásan viselkedik, mondja, hogy "ááá", nyitja a száját, egy védőoltást sírás nélkül kapott, de a minap a BCG próbaszurit is sírás nélkül kibírta. Tűrte, ahogy lefogom a kezét, majd megszúrják a tűvel. De az ujjból vérvételt is csak érdeklődően szemlélte. Számomra ez hihetetlen. Peddig ahogy beléptünk az ajtón, már mutogatott, hogy "pukk-pukk", azaz itt szokott szurit kapni. Szóval nagyon is tisztában volt, hova és miért jöttünk!
Sajnos tévézik is, Petit ours brun a kedvence, tényleg aranyos francia mese. Próbálom limitálni, csak reggel, míg én elkészülök és este, míg én vacsorát készítek kapcsolom be, ha napközben kéri, próbálunk inkánbb mással foglalkozni. Még mindig nagyon szereti a könyveket, kezdünk kifogyni, a karácsonyi ajándékok között lesz pár belőle. Van két verses kötet és egy mondókás könyv, amire allergiás: "mamma, no, no" kiabálja, ha kezembe veszem, de főbűn belőle olvasni.
A játszón focizik, csúszdázik és ismerkedik is, már nem a legkisebbek közé tartozik, mint tavasszal, így néha kakaskodik is. Azt végképp nem érti, amikor az ő labdájával játszanak!
Terveim szerint jövő héten ovit kezdünk!!
Csillapíthatatlanul imádjuk!
Annyi mindent írhatnék róla, csak vázlatosan említek pár dolgot. A fő szerep most a beszédfejlődésé, egyre több szót mond, meglehetősen bátran és gyakran felismerhetetlenül! Remélem csak idő kell és tisztulnak majd a szavak.
Még mindig hatalmas alvó, este nyolc-kilenctől reggel kilencig. S majd délután 2-3 órát sziesztaként. Ha úgy alakul, hogy kevesebbet tudott aludni, másnap behozza :-)
Egyre jobban eszik, mindent. Tízórait nem mindig kap, fél egykor eszünk. Ebédre zöldség és hús, vegyesen, nagy kedvenc a pipihusi, azaz a sült csirkecomb. Egyre többször eszik a mi ebédünkből. Uzsonnára gyümölcs jár, imádja a banánt, kiwit és narancsot a banánfalatokkal küldjük le. Vacsorára változó mit kap, tejbegríz, rántotta, virsli, sonka, tészta. A fejemben nagyjából átgondolom, hogy aznapra jusson mindenből: gyümölcs, zöldség, gabona, tejtermék. Nem édesszájú, inkább a sós dolgokból szeret nassolni. Ha elölmarad egy chipses doboz, akkor kikönyörgi magának. Én pedig csak akkor nem adok neki, ha főétkezés előtt vagyunk, ha azon túl, akkor adok neki és főleg azért nem sajnálom tőle, mert nem hétpofára tömi, egy darabot elmajszol,- annak pedig annyira örül, mint a sok ajándéknak karácsonykor - majd el is van felejtve az egész.
Azt iszik, amit adok, nincs olyan, hogy csak gyümölcslé, a víz éppúgy csúszik. Reggel és este cumisüvegből tápszert iszik, az utolsó dobozzal fogyasztja, áttérünk a tejre lassan.
Nincsenek nagy hisztik, vagyis még nem volt igazi hiszti. S csak titkon reménykedem, hogy ez nem fog változni. Eddig mindent sikerült letárgyalnunk, ha valami nem tetszik egy rövid elégedetlenkedést követően, megbeszéljük és rendbejönnek a dolgok. Földhöz még soha nem vágta magát. De látom, ha nagyon elégedetlenkedik és ráhördülünk, elszégyelli magát. Ha én mérges vagyok, akkor addig udvarol nekem, míg azt nem látja megbékültem, s épp az udvarlás miatt ez szinte semeddig sem tart :-) Egyre többet hízeleg, ölelget, simogat bennünket.
Sokat sétálunk gyalogosan, és egy-két tőlem távolabb történt nagyobb esés után megtanulta, hogy fogja a kezemet, valamint petite ours brun - a meséből - is így sétál az anyukájával.
Az orvosnál példásan viselkedik, mondja, hogy "ááá", nyitja a száját, egy védőoltást sírás nélkül kapott, de a minap a BCG próbaszurit is sírás nélkül kibírta. Tűrte, ahogy lefogom a kezét, majd megszúrják a tűvel. De az ujjból vérvételt is csak érdeklődően szemlélte. Számomra ez hihetetlen. Peddig ahogy beléptünk az ajtón, már mutogatott, hogy "pukk-pukk", azaz itt szokott szurit kapni. Szóval nagyon is tisztában volt, hova és miért jöttünk!
Sajnos tévézik is, Petit ours brun a kedvence, tényleg aranyos francia mese. Próbálom limitálni, csak reggel, míg én elkészülök és este, míg én vacsorát készítek kapcsolom be, ha napközben kéri, próbálunk inkánbb mással foglalkozni. Még mindig nagyon szereti a könyveket, kezdünk kifogyni, a karácsonyi ajándékok között lesz pár belőle. Van két verses kötet és egy mondókás könyv, amire allergiás: "mamma, no, no" kiabálja, ha kezembe veszem, de főbűn belőle olvasni.
A játszón focizik, csúszdázik és ismerkedik is, már nem a legkisebbek közé tartozik, mint tavasszal, így néha kakaskodik is. Azt végképp nem érti, amikor az ő labdájával játszanak!
Terveim szerint jövő héten ovit kezdünk!!
Csillapíthatatlanul imádjuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése