Hosszú hétvége Szentpéterváron

Amint már említett végre egy év után elérkezett az idő, hogy Szentpétervárra látogassunk. Már nagyon kíváncsiak voltunk Oroszország második legnagyobb, négymilliós városára, amelynek a központja az UNESCO világörökségi listáján is szerepel. Mindenki tanácsa ellenére mi repülővel utaztunk péntek reggel és négy óra múlva már a hotelben le is adtuk csomagjainkat hogy elinduljunk megcsodálni a várost. A képek nem fogják tükrözni mennyire szép a város, hiszen ködös sötét idő volt, de szerencsére nem olyan fagyos hideg, mint ami minket várt Moszkvába visszaérkezésünkkor.
A hotelünk a legjobb helyen volt, pár percre az Ermitázstól, a Mojka partján. Rögtön egy kiadós sétára indultunk, hogy a Néva folyón átkelve megtekintsük a Péter-Pál erődöt és csodaszép barokk temlomát. Útbaejtettük még I. Péter palotáját vagy inkább házacskáját, ami a város alapításakor 1703-ban épült. A város telis tele van látnivalókkal, bármerre indulunk a városközpontban paloták, különleges épületek tűnnek fel, amelyekben múzeumok találhatók.
Kiadós sétánk után egy kávézóban melegedtünk, majd visszatértünk ejtőzni szállodánkba. Most először éreztük azt Guillaume-al, hogy az ejtőzés működött Léopolddal. Egyre jobban lefoglalja magát, szórakoztat bennünket és részt vesz a programjainkban, már egy kávét is nyugodtabban lehet mellette meginni. Egyre több minden érdekli, amiról be is számol, folyamatosan mondja és mutogatja, amit lát. Még a múzeumokban is talált magának érdekességet, mutogatta mit lát a képeken, szaladgált föl és alá, majd a babakocsiban pihengetett.
Első napunkat egy indiai étteremben zártuk, ahol korai érkezésünk miatt még nem volt telt ház. Emiatt nem volt zavaró sem a pincérek sem a vendégek számára, ha Léopold elkószált asztalunktól, vagy az étterem másik sarkából kiabált hogy mondani szeretne valamit.Még az indiai menü sem volt ellenére!