2. nap Péterváron

Fő programunk az Ermitázs volt. Belevágtunk, még akkor is, ha nem igen tudtuk mit hozhat Léopolddal. Azért Szentpéterváron az Ermitázst kihagyni hiba lenne. Kicsit ijeszetett bennünket a hatalmas kígyózó sor, amit előző nap láttunk a bejáratnál, de a szállodában azt a jó tanácsot adták, hogy reggel induljunk, menjünk nyitásra jegyet venni a hosszú sor pedig általában rendesen halad, 20 percet kell maximum állnunk. És még fagy sem volt, hogy nehezítse a dolgunkat.
Az épületegyüttes (Kis Ermitázs, Nagy Ermitázs, Téli Palota) a Néva partján fekszik több mint 1000 termével a világ legnagyobb múzeuma. Szerintem, ha valaki nem is akarja a kiállításokat végignézni, akkor is érdemes végigjárni, hiszen a termei gyönyörűek hihetetlen gazdagságról árulkodnak.
Egy hatalmas alvást követően reggel rögtön a pénztárhoz siettünk, vagyis beálltunk a sorba jegyet venni. Elég gyorsan haladtunk, hamar a múzeumban voltunk és nekikezdtünk megtekintéséhez. Természetesen nem jártuk be teljesen (22 km-t kell gyalogolni az összes műtárgy megtekintéséhez) de a fontosabb termekben jártunk (trónterem, Napóleoni háború arcképcsarnoka),számos világhírű műtárgyat láttunk.
Minden szintet végigjártunk, az ókor és antikvitás (földszint) időszakának a legkevesebb figyelmet szentelve ( nem úgy Léopold, aki bőszen mutogatott az görög férfiszobrok lábai közé, szerencsére franciául nevén nevezve az ott elhelyezkedő testrészt :-). Az első emeleten El Greco, Rembrandt, Rubens, Goya, Velazquez képeit láttuk, a második emeleten főleg a francia festőkre koncentráltunk, köztük Monet, Manet, Gauguin, Renoir, Matisse, Cézanne francia festőktől rengeteg kép van a múzeumban. Szintén a második emeleten csodálhattuk Pablo Picasso több mint 30 képétt.
S mit csinált ezalatt Léopold? Rohangált fel és le, néha kiabálva, eszegetett a babakocsiban, vagy néha egészen rendesen menetelt velünk és mutogatta a képeket: tűz, templom, brrr, labda, baba stb. Igen, vicces is látni, mit jelentenek egy ilyen picike emberkének a világ leghíresebb festményei és a világ egyik legnagyobb múzeuma!
Délután kettőre jól elcsigázódtunk, fáradtakés éhesek voltunk. Itt fejeztük be az Ermitázs látogatását, Léopoldot a kávézóban megetettük, megpihetünk és útrakeltünk, hogy mi is megebédeljünk. Ezalatt Léopold egy nagyot sziesztázott a babakocsiban, így nyugodtan ebédeltünk.
Ezt követően az Izsák székesegyházat látogattuk, ami Európa egyik legnagyobb katedrálisa. Belső díszítése is nagyon gazdag, gránit, 14 fajta színű márvány díszíti falait. Kihasználtuk a melegedés lehetőségét és míg Léopold el nem kezdett kiabálni csendben körbejártuk.
Teljesen véletlenül fedezte fel Guillaume a telefonjára letöltött Tripadvisor szoftverrel azt a hangulatos orosz éttermet, ahol házi limonádét és finom orosz levest, borcsot és szoljankát fogyasztottunk vacsorára. Azt hiszem tartalmas nap után zuhantunk holtfáradtan ágyba.

Hosszú hétvége Szentpéterváron

Amint már említett végre egy év után elérkezett az idő, hogy Szentpétervárra látogassunk. Már nagyon kíváncsiak voltunk Oroszország második legnagyobb, négymilliós városára, amelynek a központja az UNESCO világörökségi listáján is szerepel. Mindenki tanácsa ellenére mi repülővel utaztunk péntek reggel és négy óra múlva már a hotelben le is adtuk csomagjainkat hogy elinduljunk megcsodálni a várost. A képek nem fogják tükrözni mennyire szép a város, hiszen ködös sötét idő volt, de szerencsére nem olyan fagyos hideg, mint ami minket várt Moszkvába visszaérkezésünkkor.
A hotelünk a legjobb helyen volt, pár percre az Ermitázstól, a Mojka partján. Rögtön egy kiadós sétára indultunk, hogy a Néva folyón átkelve megtekintsük a Péter-Pál erődöt és csodaszép barokk temlomát. Útbaejtettük még I. Péter palotáját vagy inkább házacskáját, ami a város alapításakor 1703-ban épült. A város telis tele van látnivalókkal, bármerre indulunk a városközpontban paloták, különleges épületek tűnnek fel, amelyekben múzeumok találhatók.
Kiadós sétánk után egy kávézóban melegedtünk, majd visszatértünk ejtőzni szállodánkba. Most először éreztük azt Guillaume-al, hogy az ejtőzés működött Léopolddal. Egyre jobban lefoglalja magát, szórakoztat bennünket és részt vesz a programjainkban, már egy kávét is nyugodtabban lehet mellette meginni. Egyre több minden érdekli, amiról be is számol, folyamatosan mondja és mutogatja, amit lát. Még a múzeumokban is talált magának érdekességet, mutogatta mit lát a képeken, szaladgált föl és alá, majd a babakocsiban pihengetett.
Első napunkat egy indiai étteremben zártuk, ahol korai érkezésünk miatt még nem volt telt ház. Emiatt nem volt zavaró sem a pincérek sem a vendégek számára, ha Léopold elkószált asztalunktól, vagy az étterem másik sarkából kiabált hogy mondani szeretne valamit.Még az indiai menü sem volt ellenére!

A bölcsiben

Ma délelőtt megkezdtük a bölcsit. Ez volt az első napunk, együtt voltunk egy órát. Milyen hálás vagyok, hogy ott lehetek, még Guillaume is elkísért bennünket, látni szerette volna, hova is fog járni Léopold, márha az egész működni fog és szereti. Az első öt perc sírós volt, az új hely, környezet miatt. Néha a többiek is rázendítettek Léopolddal. Tíz perc után oldódott az ölemben, majd elindult játszani. Kb. 10-en vannak, mind vele egykorúak. Tulajdonképpen ez egy adaptációs csoport, ahol csak játszanak, tanulnak játszani együtt. 3 nap jönnek 3 órahosszára, nem is szeretnék ennél többet. Mindenkinek saját bilije van, rendszeresen ráültetik őket. Beviheti a duduját, ami külön megnyugtató a mi helyzetünkben. A bölcsi csupán két percre van tőülnk, ami ideális a későnkelő drágaságunknak. Ma például elég volt csak fél kilenckor ébreszteni.
Léopold a többieket is figyelte, de úgy láttam nagyon tetszett neki a rengeteg játék, mindent ki akart próbálni. Főleg a kisautókat preferálta. Egyre többet játszott tőlem távolabb a dudujáról egyre jobban elfeledkezve. Egy pszichológus is látogatja ezt a csoportot, sokat beszélgettünk Léopoldról, hogyan látom a bölcsi kérdést, miért is akarom, hogy járjon. Bármikor bármi kérdésem van készséggel áll rendelkezésemre. Egy idő után azt tanácsolta, hogy üljek kicsit távolabb, félre. Léopold tőle szokatlan módon egyszer sem kritizálta, hogy én miért beszélgetek (ugye, mint korábban a játszón rendszeresen megjegyezte, hogy sokat beszélek), néha odajött, valamit megmutatott és ment is játszani. Úgy láttam nagyon jól érezte magát, el sem akart jönni az egy óra után ami hipp-hopp elrepült! Meglátjuk a folytatást, egyelőre nagyon biztató!

Sűrű pelyhekben havazik

Már októberben volt egy icipici havaseső, de igaziból ma délután kezdett téliesen havazni. Sűrű pelyhekben esik a hó, ahogy orosz órám befejezvén kinézek az ablakon. Ez már tényleg az igazi tél! Szeretjük a havat Moszkvában, talán mindkettőnknek szebb Moszkva télen, a vastag hópaplanban, hangulatos a benti melegből bámulni a kinnti szép hóesést. És végre Léopolddal igazán élvezni is tudjuk, lehet szánkózni, hóembert építeni, korcsolyázni!!

Itt a téli hideg

Egészen eddig egészen kellemes őszi időjárás volt 4-10 fok között változott a hőmérséklet. Egészen jól bírtuk nagykabátban, néha már sapkában és kesztyűben bármilyen ezt kiegészítő óvintézkedések nélkül. Lehetett még hosszabbakat sétálni, másfél órát is kinnt tölthettünk. Léopold jól bírta sínadrág nélkül, csupán egy plusz nadrágot adtam rá, hogy ne fázzon a lába. Ez a fajta moszkvai időjárás azonban igen felhős eget vonz magával, így már sokszor napközben égtek a villanyok, állandóan kókadoztunk az álmosságtól, napfény alig volt.
Tavaly ilyenkor már mínuszok voltak, ilyenkor törtük a fejünket a téli ruházatunkon, csak Léopold volt rendben, akinek a mamiék októberben leszállították a bundazsákot Franciaországból(amit azóta már tudunk, hogy itt is be lehet szerezni). Az egy évvel ezelőtti hosszú hétvégén Szergej Poszad városába utaztunk, ami Moszkvától kb. 60 km-re van. Nagyon fáztunk az egy órás kinnti program során, amikor a kolostort körbejártuk és hogy féltünk, hogy az alvó Léopold meg ne fázzon.
Ez évben úgy döntöttünk, hogy végre elutazunk Szentpétervárra. S az időjárással isteni nagy szerencsénk volt, mert pont hazaérkezésünkre érkezett meg az igazi hideg. Mind pénteken és szombaton 5-6 fok volt, ami pont jó volt arra, hogy ne nagyon fagyjunk át és akár hosszabb sétáknak nekivágjunk. Vasárnapra viszont kénytelenek voltunk bennti programokat is beiktatni.
Itt a hideg mínusz 5 fokkal, felkerült Léopoldra a reggeli séta alkalmával a sínadrág, téliesítettem a járgányt, azaz felszereltem a bundazsákot ababakocsira, előkerült Guillaume meleg téli kabátja és előszedtem a szőrmesapkámat. Léopold a reggeli sétánál kesztyűért reklamált, annak ellenére, hogy a hétvégén rábeszélhetetlen volt. És hétágra süt a nap. Ezt nagyon szeretem a száraz hidegben, hogy verőfényes napsütés van, ami fényt ad, de meleget nem.
S már reggel induláskor éreztük azt az egyetlen utálatos és nem vágyott dolgot, mire felöltözünk indulás közeli állapotba és Léopold is késznek nevezhető, ötször beizzadunk a téli meleg ruhánkba!