Edgárunk két évesen

Kell, hogy Edgárról is írjak egy összefoglalót, nagyon jó volt visszaolvasni, hol tartott ilyenkor Léopold, milyen kisfiú lett belőle. Mert Edgár is kisfiúvá cseperedett, még akkor is, ha bizonyos helyzetekben még nagyon is baba. 

Ismét jó étvággyal eszik, jobban, mint a nyáron, de sokkal válogatósabb lett, megnézi,  mit eszik meg. Persze nála is bejön a tészta, a virsli, de van, hogy az sem kell. És a keksz sem mindig csúszik, de szereti a banánt, a szőlőt, az almát és újabban a nyers uborkát, így abból mindig tartok itthon, mert Léopold is rajongó. És persze csoki és bonbon, mint minden gyereknél és a hosszúkás babasajt, amit "fufi"-nak hívunk. reggelre kakót és narancslét kap, néha nutellás klenyeret és a lunch box tartalmát is általában elpusztítja.

Sokat és szépen beszél, megérteti magát franciául és magyarul is. E téren nem lesz gond. Sőt. Tegnap reggel, az oviról beszéltünk, meg arról, hogy Miss Deborah (aki rajong Edgárért) "honey"-nak hívja. Ekkor ránézett Guillaume-ra és huncutul azt mondta: "come",majd nevetve elszaladt. Így szivárog lassan az angol nyelv is a kis agyába. Mondatokat is mond "Il est ou?"- széttárja a kezét és még meg is hajol úgy hangsúlyoz, majd mondja: "Il est lá.", vagy "Béé." azaz Tombé (valami leesett. De szépen mondja, hogy meleg, szőlő, banán, chips :-)

Szerintem szeret az oviban, mert reggel lelkes és nincs probléma az indulással és még amikor az oviba érünk akkor is nagyon vidám. Csak az elválás pillanatában égnek kiáltja fájdalmát. Hamar megnyugszik és egész délelőtt szépen játszik. Reggel Guillaume viszi, és amikor én délben megyek érte nagyon fel van dobva, olyan magabiztosan és otthonosan jön-megy abban a nagy suliban, hogy csak nézek csodálkozva. De így van ez jól. Sütit sütnek és sokat kézműveskednek (ami itthon kimarad, hiszen egyik fiú sem szereti a rajzolást és sokat tornáznak is. Tanulják a testrészeket és a színeket.

Nagyon nehéz fényképezni, így sokkal kevesebb kép készül róla. Léopold pózolt ilyenkor és azóta is.

Autómániás, pont a Papy-ra ütött. Ez az élete, se könyv, se rajz egyelőre az autók. Két éves szülinapjára így egy autóversenypályát kapott. És szerintem karácsonyra is tűzoltóautó, traktor, vagy valami hasonló lesz az ajándék. Mindig van egy autó a kezében, kicsi, nagy bármilyen jöhet.

Jól alszik, bár az ovikezdéssel egyidőben rászokott arra, hogy míg el nem alszik a szobájában kell ülnünk. Most vagyunk leszokóban erről, egyelőre az ajtóban ülök, de hamarabb el tudok menni, mint ki a szobából. Délután is alszik, kivéve hétvégén, akkor az autóban szusszant egyet. És van, hogy hét előtt kel hétvégén, ezt nagyon nehezen vesszük, dehát a gyerekek már csak ilyenek.

Nem annyira sportos, mint Léopold volt anno, de ő is jót szaladgál Léopolddal, ha arról van szó. 

Vicces, huncut és mosolygós, nagyon eredeti figura, aki simán beleköt Léopoldra, sőt nagyon meg is tudja verni és akit nem kell félteni, mert védekezni is tud.

A szobatisztasággal ugyanott tartunk, mint Léopolddal. Az én lustaságom szab határt. ha figyelünk nincs baleset, de még nem szól, hogy pisilni kell és simán be is kakil. De emiatt sem aggódom. Beérik, mint mindenkinél, nem kell erőltetni.
Ügyes a kezével, mindent megold, kinyit, próbálkozik. A kis műynagkéssel ("picikés", mondja) próbálja szétvágni a falatkákat. Amikor a szülinapján meglátta a tortát, felpattant, mondta "attend", azaz várj és még "picikés" és szaladt is akonyhába a kis műanyag késért. A puzzle-kkel is jól boldogul. Mesehallgatás még nem megy. Egy-két lapot megnézünk és már pattan is fel, szalad a polchoz, hogy újabbat válasszon.
Mindenki megjegyzi, hogy miylen nyugodt. És tényleg, egyfajta tekintetből más mint Léopold. Léopold ilyen idősen, ha nagyobb tér volt előtte, szaladt amerre látott. Edgár soha nem távolodik el tőlünk és étteremben, bárhol vagyunk mindketten nagyon szépen és türelmesen tudnak várakozni.

Ilyen a mi kétéves imádnivaló kisfiúnk!