Ma született meg a harmadik gyerekem. Senki ne ijedjen meg, csak én hívom így. Mától újból tanulok, francia üzleti jogot. A mai napon elektromos postámba megérkezett a diákkártyám és a jelszavam, amivel elérhetővé váltak számomra az előadások az egyetem internetes portálján. 6.éve vagyok itthon és elkezdtem gondolkodni a jövőn. Nagyon hálás vagyok ezért, hiszen itthon vagyok a gyerekekkel, követem lépéseiket, van időnk beszélgetni, játszani és legtöbbször nem rohanunk sehova.Sok-sok pillanatban mellettük voltam/vagyok, melyek csak egyszer vannak az életben. Persze így, hogy a gyerekek óvodában vannak és nem dolgozok, magamra is jut idő (eljutok futni, találkozom emberekkel, építem a szociális hálót, minden országban újra és újra). Mindent próbálok beszerezni, megszervezni, lebonyolítani a nagybevásárlást, hogy a hétvége a családé, a közös programoké legyen. De szükségem van valami másra a gyerekek mellett. A munka is megoldás lenne, ha az óvoda nem fél kettőig tartana és ha olyan anya lennék, aki nyugodt szívvel babyszitterre bízza estig a gyerekeket. A terv egy éve megszületett, tavaly megcsináltam az egyetemhez a francia nyelvvizsgát, elkészült a dossziém, jelentkeztem, felvettek. És íme, itt tartunk most! Izgatottan vártam és nagyon remélem, hogy minden nehézség, vizsgaidőszaki idegeskedések ellenére nagy örömem lesz benne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése