Készülünk a holnapra. Léopold első napjára az oviban. A prejunior osztályt kezdi, ami nagyjából a nagycsoport és az első osztály keveréke. A tanév első felében a helyes ceruzatartást tanulják, majd a második felében kezdenek ismerkedni a betűkkel játékos formában, a Jolly Phonics programmal. Sokminden máson kívül a matematika alapjaival is majd ismerkedni kezdenek. Az év második felében már házifeladat is lesz. (Nem mindig látom még ehhez felnőve Léopoldot.) Lesznek tankönyvei és vettünk iskolatáskát is. Nagyon nagy izgalommal várja.
Az első napot orientation day-nek hívják. Én kísérem el, míg Guillaume marad Edgárral. Ez egy rövidített nap, amikor megnézheti a szülő hogyan telik az iskolanap és egy buli is lesz. Egykor lesz vége. Még én is izgalomban vagyok és nagyon sokat gondolok rá, Léopoldra, hogy jól érezze magát és le tudja győzni azt a hatalmas nyelvi akadályt, ami az elején nehezíteni fogja a beilleszkedést. Sokat beszéltünk neki erről, hogy milyen fontos nyelv ez, amit ő majd játszva megtanul és hogy mások milyen sokan küzdenek azért, hogy jól beszéljenek angolul. Azt mondta, hogy majd megtanítja Pali papát is angolul :-) Hajrá Pali Papa! Az utóbbi időben nagyon sokat gyakorolta azt a pár mondatot, amit tanítottunk neki és sokat kérdezgette, hogy melyik szót hogyan mondják angolul.
Volt egy utolsó nyári hétvégénk. Pénteken megérkezett az új kerti bútorunk, ami remélhetőleg jó szolgálatot fog tenni hosszú meleg máltai hónapokon keresztül. Nagyon szép, örömmel vettük birtokba, Guillaume megépítette, koccintottunk rá. Voltam a fiúkkal fodrásznál, szegények, főleg Léopold, rég láttam ilyen amatőr fodrászt. De amelyiket én teszteltem múlt héten az sem volt semmi. Fodrászügyileg még nem látom a jövőnket. Optimista vagyok, megnől az a haj, egy-két nyisszantás igazítás ráférne, de Léopold annyira büszke az új hajára, hogy hozzá sem nyúlhatok, nemhogy levágjam.
Szombat este Sliema tengerpartja mellé mentünk a Malte Accueil szervezésében történt piknikre, hogy megismerjük jobban a francia közösséget. Léopold nagyon boldog volt, egész este alig láttuk, kilómétereket futott a köves parton. Rengeteg gyerek volt. Edgár pedig ott őrzött bennünket, el nem mozdult volna mellőlünk (jut eszembe ilyenkor, hogy mennyire különböznek...Léopold ilyen idősen szaladt, amerre látott). Csendesen, boldogan mosolygott.
Ma pedig korai ebéd után a Valettával szemben lévő Three Cities felé vettük az irányt. Birgu kikötőjében csodáltunk meg gyönyörű és hatalmas magán jachtokat, majd a város szűk, hűvös utcácskáin sétáltunk, még Edgárt is vitte a kis lába. Nagyon jót szórakoztak a gyerekek, hangosan berregve rohangáltak mindenfele.
A séta után úgy döntöttünk, hogy megnézzük az Airshow-t, de olyan meleg volt és tűzött a nap, hogy nem volt kedvünk kiszállni az autóból. Döntöttünk, elmegyünk arra a sziklás partra, ahol egyik délutánunkat töltöttük a fiúkkal. A tenger azonban annyira háborgott, hogy rá sem ismertem. Fürödni életveszély lett volna, akkora hatalmas hullámok voltak. Félelmetes volt a tenger, ahogy megmutatta erejét. Így lementünk a mi partunkra a Szent-György partra. Persze Léopold fürdött, senki más nem kívánkozott be a vízbe, fel volt kavarodva és késő délután már hűvös is volt.
Így telt a nyárzáró hétvégénk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése