Unokatestvéremékkel nagyjából évente találkozunk. Ők apai ágon legközelebbi magyarországi rokonaim. Hihetetlen, hogy ezalatt csak a gyerekek változnak, mi nem. Mindig megpróbálok eljutni hozzájuk, amikor otthon vagyok. De például ez tavaly sem sikerült és ha őszinte szeretnék lenni, tudtam, hogy idén sem fog beleférni. Nagyon örültem, hogy úgy gondolták, ők meglátogatnak bennünket. Évekig elvoltunk apukám kis Fiat Pandájával, de az idők során rá kellett jönnöm, hogy öten, légkondi nélkül már nem tudunk csak max egy órás utakat megtenni vele.
Míg a gyerekek picik voltak, hamar összekapcsolódtak, egy labdával, egy jó társassal. Mivel a nagyobbak kamaszodnak, mára ez nem lett olyan könnyű. Majd lesz talán újból olyan idő, hogy ismét összekapcsolódnak könnyen, talán nem egy labdával, hanem egy jó pohár sörrel, vagy koktéllal a kezükben. Ehhez még évek kellenek.
Mindig igyekszem megörökíteni őket egy közös képpel, ahogy nőnek és változnak hihetetlen.
Az első kép 2013-ban készült, amikor a kislányok még meg sem születtek és Edgár sincs rajta, őt Pali papa tartja a medencében.
A második kép négy éve készült és mindenki rajta van, a 3 kislány is, akik azóta megszülettek.
A harmadik kép pedig ezen a nyáron készült, amikor a két nagy kamasz fiú már nincs rajta és Daphné sincs rajta (csak egy unikornis formájában), aki egy nagy hisztit vágott le, mert a fényképezés pont a rajzfilm nézést szakította meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése