Miután csütörtökön elutaztak vendégeink, egy nyugis délutánt töltöttünk együtt. Kezdett viszont a forróság bennünket is felőrölni. Így nagyjából csak hol itt, hol ott lihegtünk. Majd késő délután még egyet a faluban sétáltunk, Daphné pedig a kislányokkal játszott a szomszédban.
Péntek volt az utolsó napunk Cserkében. Délelőtt mentünk át Csongrádra a temetőbe. Próbáltuk a nagy forróságot kicselezni. Jól tettük, hogy Pali papa tanácsára reggel (ááá, mit reggel, mire elindultunk már délelőtt volt) indultunk. A gyerekeket elvittem édesanyám szülői házához is, ahol én is nagyjából a nagyszüleim halála óta nem jártam. Megismertem a kaput, biztos, ami biztos bekukucskáltam a kulcslyukon és megörökítettem őket a kapu előtt. Utána a temetőbe mentünk. Mindig viszek mindkét sírra (nagybátyám és Fülöp dédszüleim) virágot, a gyerekek már tudják, hogy anyukáméra ciklámen vagy lila virág kerül, hiszen ezek voltak a kedvenc színei. Bár forróság volt és nem is időztünk sokáig, mégis elérzékenyülök, ahogy a gyerekek a virágokat rendezik. Ráadásul temetés is volt éppen, szép zene szólt a háttérben.
Nyáron Csongrádra mindig a pontonhídon keresztül megyek Csépán keresztül. Igazi vidéki kátyús rossz utakon autókázunk keresztül, ahol csak lassan lehet menni, kb 50-el, de tényleg. De mindig nagy élmény a gyerekeknek is. Mindig látunk sasokat, most is láttunk őzeket legelészni Csépa határánál és mezei nyulat még Tiszakürt magasságában, visszafele pedig egészen közelről egy vadászó gólyát. Elénk tárul az igazi Alföld. Forróság van, a kis autóban megsülünk még a nyitott ablaknál is, de van egy különös hangulata. Nem bántuk, hogy Pali papa otthon maradt, egy kicsit szellősebb volt az autóban.
Délután pedig még utoljára kimentünk egyet fürödni a cserkeszőlői fürdőbe. Itt egészen elviselhető volt a meleg. Este még pakolásztam, és tervezgettem a másnapot. Észen kell lennem a 3 gyerekkel. Mondom még mindig, hogy 3 gyerekkel, közben Léopold már hatalmas segítség nekem, mindenben számíthatok rá, fegyelmezett (a többiek is). Két óra út Budapestre, metrópótló, majd 200E Kőbányától a repülőtérre. Minden rendben ment, csak fél órát késett a gép, Guillaume várt bennünket Barcelonában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése