Cserkeszőlő 70 éve község. Pont úgy alakult, hogy erre a hétvégére esett a Vitéz Napok nevű rendezvény. Meglepően színvonalas volt, a vártnál sokkal jobban szórakoztunk. Pénteken és szombaton este koncertek voltak, és vásári hangulat. Mindkét este volt gyerekprogram is, pénteken latin táncbemutató, szombaton este gyerekdalok előadás. Pénteken külön visszamentem a fiúkkal késő este koncertre, miután leraktam Daphnét aludni.
Elmerengtem, hogy telik az idő, az évek suhannak, a fiúk felnőnek. Emlékszem, amikor Léopoldot hoztam az Alma együttes koncertjére, amikor még a Sportpályán volt a buli. Most pedig az esti koncertek érdeklik.
Tavaly egy kicsit megszenvedtem a fiúkkal a cserkei napokat: eleve mindkét hétig dolgoztam, akkor volt friss a perpignani élmény, szóval azt gondolom, inkább ott szerettek volna felfedezni, mint Cserkében tobzódni. Mindennel problémáztak, az étellel, a programokkal. Előre féltem, ahogy idén jöttünk. Bár megbeszéltem velük, főleg Léopolddal, hogy 12 napot szépen eltöltünk és jövőre ő dönt, hogy mennyi ideig marad itt velünk. Az egy hétből nem engedek. De meglepően jól telnek napjaink, partnerek a kommunikációban. Készültem előre menüvel, már otthon jegyzeteltem, hogy mi az az étel, amit szeretnek és itt is el tudok készíteni. Persze most is volt fácánleves, brassói, most sül a hurka kolbász, ami mind mind a kedvencük.
Ahogy írtam, telnek az évek és minden változik. Elmúlt az az idő, hogy Léopold megelégedett azzal, hogy kijöttünk a strandra. Azt kinőtték, kellenek/kellenének (mert nem mindig érek rá, mert nem mindig van ötletem, mert már nagyjából mindent láttunk a környéken az évek során) más programok is. Most Daphné van abban a korban, hogy csak medence legyen, és ő boldog. De napjában többször elsorolja, hogy mennyire hiányzik neki a papa, elég ha csak egy családot, vagy egy apukát meglát.
Így élvezünk még egy hetet itt Pali papánál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése