Jönnek az utolsók

 Edgár az utolsó teniszórájával a héten megnyitotta az utolsók sorozatát. Kezdődnek az utolsó meghívások szülinapra, lassan az utolsó iskolahét, tervezzük a költözést, mikor ki és hol alszik, hogy utazunk le Perpignanba.

A teniszklub egy nagyon meghatározó élménye volt Poitiers-i életünknek. Nagycsoportos kora óta járt Léopold ebbe a klubba, majd Edgár is csatlakozott pár év múlva és Daphné is sokat beszél róla, hogy ő is teniszezni fog. Persze, mert látja, hogy mindenki ezt csinálja, így neki természetes, hogy ezt fogja ő is. És mennyi de mennyi teniszórát játszott a pálya melletti padon....

Egyrészt örömmel tölt el, hogy a fiúk találtak egy olyan sportot, amit tényleg szeretettel csinálnak, mert nagyon fontosnak tartom  a rendszeres testmozgást a fiatalok életében. És a hat év alatt ritkán hangzott el, hogy nem szerettek volna menni, pedig az utóbbi két évben Léopoldnak heti 3 edzése volt, plusz a hétvégi versenyek. Másrész szuper edzőjük volt, aki nagyon tudta lelkesíteni, biztatni, tanítani őket mindig jó hangulatban és tele energiával. A klub ennek az edzőnek is köszönhetően nagyon dinamikus és mivel mi is Guillaume-al klubtagok lettünk, igazi közösséget képezett körénk. 

Kívánnám, hogy legyen sokkal több ilyen edző, aki szívvel-lélekkel tanítja, motiválja a gyerekeket a teniszre vagy bármi másra. Majdnem biztos vagyok, ha nem ő a gyerekek edzője, már nem lennének a klubban. Léopold kipróbálta a kosárlabdát egyik évben, de már felénél abbahagyta, még Guillaume sem szerette vinni, azt, mondta annyira furcsa volt az edző. Szóval mindenkinek elment a kedve tőle. Így maradtunk évekig a tenisz mellett. Léopold kezdte, azután rábeszélt engem Guillaume és az edző, majd Guillaume is belekezdett. Szerintem Perpignanban is keresünk egy klassz klubbot!