Mégsem olyan szigorú ez a karantén, mint az első volt. Guillaume tulajdonképpen ugyanúgy jár dolgozni, mint eddig egy-két home office nappal könnyítve a bejáráson. Edgár dobórái skypon keresztül mennek, nincs tenisz, de csak viszem reggel a gyerekeket és megyek értük. Elvileg mindent csak igazolással lehet csinálni, sportolni, sétálni is csak egy óráig és egy kilóméteres körzetben. Mi maximálisan betartjuk, vagyis próbáljuk. Miért mondom ezt? Mert csak el-elmegyek egy hosszabb körre futni például. De az is igaz, hogy szombaton egyedül mentem az Auchanba, pedig máskor biztos mentünk volna együtt.
Elég meleg őszi időnk volt a hétvégén. Voltunk is sokat a kertben, de elkívánkozunk a háztól is. Legalábbis én nagyon szerettem volna egyet sétálni. Kitaláltam, hogy a falu másik végétől indulnak olyan sétautak, ahol mi még nem jártunk és ahol már az erdő is kezdődik. Guillaume nem nagyon volt oda az ötletért, hiszen a faluig autóval kellett menni és onnan a kinézett túra 5 km volt, tehát ez már bőven az 1 km-es körön kívül esett. De csak rábeszéltem a családot, bár az a 135 eurós büntetés nem esett volna olyan jól.
Daphné mivel du. nem aludt, hulla volt, de majdnem végig jött a pici lábán. Egy cica mellénk szegődött még a faluban és egészen végig kísért bennünket, jött velünk az erdőn keresztül vissza a faluig. Az erdő nagyon szép, nyugalmas volt, sok emberrel találkoztunk. Sétálók, futók, családok, párok. Szerintem ők is elhagyták az egy kilóméteres határt. Tavasszal is egészen új bicikliutakat fedeztünk fel, hát ebben a karanténban is folytatjuk a környék felfedezését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése