Grand-Fougeray

S hogy mennyire klassz is volt ez az egy hetes kiruccanás a már már nyárias tavaszba, még kettesben is eljutottunk Guillaume-al, hogy negyedik házassági évfordulónkat megünnepeljük. Még tavaly karácsonyra kaptuk ajándékba ezt a lehetőséget, egy éjszaka hotelben vacsorával. Nantes közeli helyet választottunk, hogy ha úgy alakul siethessünk haza Léopoldhoz. Grand-Fougeray-be utaztunk, ami egy pici község Nantes és Rennes között félúton, egy óra autóútra Nantes-tól. Mondhatnám, hogy semmi különös, de nem tudom, mert a vidéki Franciaország is annyira rendezett, tiszta, ízléses és szép, hogy nagyon jól éreztük magunkat. A község egyetlen turisztikai látványossága, ami magában tényleg semmi különös (egy kőtorony) is olyan környezetben van, ami érdemessé teszi a helyet arra, hogy a nem túl messze élők felkutassák. A tornyot simára nyírt tisztás veszi körül, padokkal, mellette kis tóval, amelyben vadkacsák úszkálnak: idilli. Pár km-re a községtől található egy autósmúzeum, csötürtökön ide látogattunk el. Vagy 400 autót láttunk, s fel sem tudom fogni épp ésszel, hogy ez egy magángyűjtemény. Kigyönyörködtük magunkat a ritka veteránautók között, majd visszatértünk a hotelbe. Este isteni vacsorát fogyasztottunk el, én mindenféle helyi ételeket ettem. Másnap megnéztük a tornyot és már péntek délre otthon is voltunk.
És mindeközben Léopold? Cseppet sem zavartatta magát, hogy nem vagyunk vele. Mielőtt csütörtökön lefektettük szépen elmondtuk, hogy most elutazunk és ő marad mamival és papival, még búcsúpuszit is kaptunk. Semmi gond nem volt az esti elalvással. Reggel keresett bennünket, de mihelyst megtudta, hogy papi is otthon van, minden rendben volt. S mi olyan büszkék vagyunk rá. Néha el sem hiszem, hogy ezek a dolgok olyan könnyen mennek neki, szerintem már 3-4 napot is kibírna nélkülünk. Pedig annyira ragaszkodik hozzánk...Hiszem azt hogy a könnyű elválás oka a bizalom és az, hogy erőszakkal, számára kicsit is idegen emberrel soha nem hagytuk ott!