Grúz konyha

Tegnap este barátainkkal egy grúz étteremben voltunk. És azt mondhatjuk, hogynagyon klassz kulináris élményünk volt, mondhatjuk azt is, hogy degeszre ettük magunkat a finomabbnál finomabb grúz ételekből. Barátaink úgy harangozták be, hogy ebbe az étterembe semmiképp nem lehet párban menni, mert akkor nagyon kevés ételt tudunk csak megkóstolni. Hát örömmel csatlakoztunk ehhez a felfedező vacsorához.

A Tiflis nevű étteremben voltunk. Grúzia fővárosának régi neve volt Tiflis. Az étterem Moszkva elegáns kerületében van, a Megváltó Krisztus Székesegyház környékén. Maga a berendezés is nagyon érdekes, nyáron klassz terasza van, mindenképp vissza kell még térnünk egy másik évszakban is. Bennt grúz hagyományok nyomai látszanak, faragott fa bútorok és asztalok,a falon vitrinekben a grúzok életét bemutató csendéletek, akár mint a múzeumban. Hangulatos kis boxokat alakítottak ki, hogy kisebb-nagyobb számú csoportok is zavartalanul, kényelmesen fogyaszthassák el ételüket. Az egyik teremben vízfolyás csordogál, esténként élő hegedűszót hallgathagtunk. Látszik, hogy mindenre adtak,mert a hely is különleges volt és az ételek is isteniek.
Sokmindent kipróbáltunk, nevettünk is, hogy a fél étlapot megrendeltük. Egy kocka alakú asztal közepére hozták a finomságokat és tényleg így hogy sokan voltunk, lehetőség volt mindenből egy picit enni és sokmindent kipróbálni.
Grúz specialitás a lóbió. Ez vörös vagy zöldbabból készült hideg előétel. Fűszerezik és diómasszával keverik. Előételnek rendeltünk még spenótot, padlizsántekercset dióstöltelékkel, grúz sajtot, amit forrón serpenyőben hoztak. A hacsapuri grúz kenyér, olyan pitaféle, csak vastagabb,melegen nagyon finom. Kipróbáltuk a sajtosat és egy simát. Megkóstoltuk a grúz sajttal töltött gombát. A pelmeni (amit én heti egyszer általában eszek Léopolddal ebédre) nem volt különleges. A pelmeni az oroszok nemzeti étele is, olyan mint a ravioli, hússal töltött tészta, ami különböző méretekben kapható. Na a grúz változat teljesen felejthető volt.
A saslikot sem hagyhattuk ki: sertés, bárány ás borjú. Mindenki az ujját nyalogatta utána, talán az eddigi legfinomabb saslik ,amit itt ettem. Desszertnek pedig az elmaradhatatlan mézes sütit próbáltuk ki. Ez úgy tudnám pontosan leírni, hogy olyan ízre, mint a mi mézes zserbónk, csak több rétegű, magasabb. Hogy mit ittunk mindemellé, hát ttöbb kancsó morszot, azaz erdei gyümölcs levet, amit az orszok isznak a jéghideg vodka mellé kísérőnek. A grúz konyha egyébként nagyon sok diót, mogyorót, magvakat használ az ételeikhez. És sok a zöldség is. Nekem is van egy grúz csirkeragu receptem, amit már többször készítettem vendégeknek is és aminek az alapja darált dió, mogyoró és mandula. Ezt kell a tejszínes paprikás szózsba keverni.
Nagyon érdekes teljesen keleties törökös, arabos ízekkel találkoztunk. Megállapítottuk, hogy számunkra minden újdonság volt és sok idegen, de annál kellemesebb ízt fedeztünk fel! Biztos, hogy még visszatérünk akkor is, ha már sok étel ismerős lesz! Íme a grúz és egy meleg szívvel ajánlható grúz étterem!