Kezdődött azzal, hogy a karácsonyi céges buli alkalmával Léopolddal megnéztük a Mary Poppins darabot, amelyet kitörő lelkesedéssel nézett végig, tapsolt, táncolt, ringatta, lökte magát az ölünkbe, hangosakat kurjongatott és egy órán keresztül teljesen lekötötte a darab. Még két éves sem volt, láttam, hogy a gyerekszínház a programjaink között fog szerepelni hamarosan. Sajnos a lelkesedésem hamar annyiba maradt rövid körültekintést követően, ugyanis a gyerekszínházak 3
éves kortól várják az érdeklődőket. Jó, hát gondoltam még várnunk kell.
Azután a héten a dadus azzal fogadott, hogy Léopold bölcsis csoportja bábjátékot látott és Léopoldnak fülig ért a szája, felugrált a kisszékről és tapsolt örömében, annyira tetszett neki. Egész nap azt hajtotta nekem, hogy "nyuszi-róka" és még az öltözést követően is visszarángatott a terembe, hogy megmutassa a paravánt, ahol a mesét játszották. Szomorúan mondtam a dadusnak, hogy sajnos még nem tudom színházba vinni,pedig, hogy élvezte karácsonykor is. A dadus azonban felvilágosítot, hogy bábszínházakba már két éves kortól lehet vinni a gyerekeket és tőlünk 10 percre van is egy ilyen bábszínház. Hát az aznapi szieszta alatt már le is nyomoztam az interneten, hol is van a színház pontosan és még aznap autóba ültünk, hogy jegyet vásároljunk.
Tegnap volt a nagy nap, hogy Léopold először életében igazi színházba ment. A színház nem túl nagy, de teltház volt. Az előtérben a bábokat is meg lehetett tekinteni még fényképezkedni is lehetett velük. Nagyon érdekes speciális székek voltak, amit a gyerekek méretére lehett állítani, így Léopold egy kakasülőről élvezhette a darabot. Mihelyst elfoglaltuk a helyünket ő les sem tudta venni a szemét a színpadról egyre csak azt hajtogatta, hogy "bábuk"! Egyik oldalról az én kezemet fogta, a másik oldalról pedig óvatosan megfogta a mellette ülő kislány kezét. Azt hittem megzabálom, ebben a harmóniában kezdődött a darab. A szünetben Léopold megijedt, hoyg ennyi volt, de sikerült elmagyaráznom, hogy ne aggódjon lesz még egy felvonás. A darab kicsit több, mint egy óráig tartott, egyszerű és nagyon aranyos történettel. A végén viszont nem akarta megérteni, hogy vége lett, alig tudtam kirángatni a teremből, mert mindig visszafutott és csak azt mondogatta, hogy " encore bábuk", azaz "még bábuk"!!
Szerintem biztos még visszatérünk! Azóta is folyamatosan a bábszínházat emlegeti, meg a bábokat...
éves kortól várják az érdeklődőket. Jó, hát gondoltam még várnunk kell.Azután a héten a dadus azzal fogadott, hogy Léopold bölcsis csoportja bábjátékot látott és Léopoldnak fülig ért a szája, felugrált a kisszékről és tapsolt örömében, annyira tetszett neki. Egész nap azt hajtotta nekem, hogy "nyuszi-róka" és még az öltözést követően is visszarángatott a terembe, hogy megmutassa a paravánt, ahol a mesét játszották. Szomorúan mondtam a dadusnak, hogy sajnos még nem tudom színházba vinni,pedig, hogy élvezte karácsonykor is. A dadus azonban felvilágosítot, hogy bábszínházakba már két éves kortól lehet vinni a gyerekeket és tőlünk 10 percre van is egy ilyen bábszínház. Hát az aznapi szieszta alatt már le is nyomoztam az interneten, hol is van a színház pontosan és még aznap autóba ültünk, hogy jegyet vásároljunk.
Tegnap volt a nagy nap, hogy Léopold először életében igazi színházba ment. A színház nem túl nagy, de teltház volt. Az előtérben a bábokat is meg lehetett tekinteni még fényképezkedni is lehetett velük. Nagyon érdekes speciális székek voltak, amit a gyerekek méretére lehett állítani, így Léopold egy kakasülőről élvezhette a darabot. Mihelyst elfoglaltuk a helyünket ő les sem tudta venni a szemét a színpadról egyre csak azt hajtogatta, hogy "bábuk"! Egyik oldalról az én kezemet fogta, a másik oldalról pedig óvatosan megfogta a mellette ülő kislány kezét. Azt hittem megzabálom, ebben a harmóniában kezdődött a darab. A szünetben Léopold megijedt, hoyg ennyi volt, de sikerült elmagyaráznom, hogy ne aggódjon lesz még egy felvonás. A darab kicsit több, mint egy óráig tartott, egyszerű és nagyon aranyos történettel. A végén viszont nem akarta megérteni, hogy vége lett, alig tudtam kirángatni a teremből, mert mindig visszafutott és csak azt mondogatta, hogy " encore bábuk", azaz "még bábuk"!!
Szerintem biztos még visszatérünk! Azóta is folyamatosan a bábszínházat emlegeti, meg a bábokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése