Egy nagyon érdekes és izgalmas dolognak lehetünk részesei Guillaume-al,mégpedig annak, hogyan tanul meg Léopold egyszerre kétnyelven beszélni. Én egy nagyon nagy értéknek és ajándéknak élem meg az élettől, hogy egyrészt tanítómestere és közvetlen szemlélője lehetek ennek a folyamatnak.Nem titok, hogy már születése előtt beszereztünk erre vonatkozó szakirodalmat, annyira izgatott bennünket a téma. Egy fontos tanáccsal zártuk olvasmányunkat: mindketten a saját nyelvünkön kell, hogy beszéljünk hozzá. Ezt azt hiszem, hogy 98%-ban sikerül is betartanunk, bármiféle erőfeszítés nélkül. Rájöttem, hogy ezért nevezik anyanyelvnek, mert csak ezen a nyelven vagyok képes az érzelmeimet, gondolataimat 100%-os pontossággal kifejezni, és ez nagyon fontos a gyerekünkel szemben. Ezért is tudok egy felnőttel gond nélkül franciául társalogni, míg sokszor a francia gyerekeknek is magyarul gagyogok és úgy kell rám szólni, hogy váltsak, mert nem értik.
Szerintem Léopold nem kezdett későn beszélni, de tény, hogy lassabban fejlődik. Ez nem csak a kétnyelvűség miatt van, hanem amiatt is, hogy nincs testvére és hogy orosz oviba jár, tehát egy harmadik nyelv is szerepet játszik jelenleg az életében. Ez csak ideiglenes, ezért csak mellesleg említem meg. Első szavát "mama" egy évesen mondta ki, jól emlékszem a fürdőkádban Cserkében. Utána jött 3 hónap szünet, amikor megtanult járni, tehát nem volt ideje a beszéd fejlesztésére. És valamikor tavasszal volt, hogy egyik hétről a másikra felfedeztem, hogy a szavak elejét kimondja, pl "ku", azaz kulcs. Innentől számolom a lassú fejlődést.
Ma már rengeteg szót mond, összeszámolni nem tudom. Mondatokat még nem mond ki teljesen, de mond már mondatot így: "Kérem mama huuu (itt mutatja a szájával, hogyan szivja a vizet miközben iszik)", azaz "Kérek anya inni". Két új nyelvtani szerkezetet kezdett használni decemberben. Többesszám: "babák", "duduk". És jelző. Fogta a pelenkáját és így szólt: "Mama! Kék cica!" El sem hittem, hogy ezt így magától. De igen és azóta is. Tehát lassan, de haladunk. Igéket még egyáltalán nem használ. Ezek így most leírva lehet, hogy apróságoknak tűnnek, de tudom, hogy hamar el fogom felejteni, mint azt is, hogy mi volt az első francia szava. Talán a "bottes", csizma, pontosabban a maman, mert ez franciául anyát jelent. Így tudnám összefoglalni, hol is tartunk egyelőre a beszédfeljődésben és akkor jöjjön a kétnyelvűség.
Ahogy azt már írtam egyelőre kezdetleges formában van jelen, de már most látni, hogyan alakul majd ki a két nyelv használata. Számunkra és a nagyszülők számára is csodálatos, ahogy megérti mindkét nyelvet már egészen baba korától. S nekünk, akik mellette vagyunk is hihetetlen és rácsodálkozunk nap, mint nap annyira lenyűgöző, hogy kétnyelven lehet vele kommunikálni. Ismer már sok francia szót: "lune, bottes, bonjour, au-revoir, biberon, gâteau, cadeau, bateau..etc". Van olyan szó, amit tud magyarul is, pl. ajándék, azaz cadeau, csizma, azaz bottes. Változó, hogy melyiket használja. A két nyelv tudatos szétválasztása csak később alakul ki. A biberon-t, cumisüveg, csak franciául tudja. És érdekes volt, amikor először hallottam tőle ezt a szót, mert amikor kimondta és mutogatott nekem jöttem rá, hogy én sosem mondtam neki cumisüveget, és már nem is fogok, számomra is biberon marad. És ezért írtam, hogy csak 98 százalékban működik a kizárólag magyar vagy francia nyelv használata.
Érdekes az is, hogy köszönni többnyelven tud: Szia, Bonjour, Páká, Bye-bye. És a köszönést mindig eltalálja, tehát valahol már a nyelvek szétválasztása is kezd kialakulni kezdetlegesen és nem tudatosan persze, egyelőre a köszönés szintjén arcokhoz kötve. A "Bonjour mamie", ahogy nagymamájának köszön, a karácsonyi szünet alatt érkezett a repertoárba. Olyan megható látni, ahogy formálja kissé erőlködve a szavakat, hogy még a mamie-t is hozzá tudja rakni.
Nagyon érdekes az is, és ez egyelőre az én meglátásom és még változhat is sokat, hogy a francia szavakat könnyebben és szebben ejti ki.
Nem lesz háromnyelvű , legalábbis nem küzdök érte. Környezetemben is sok az olyan gyerek aki nem csak kettő, hanem többnyelvű környezetben nő fel. A szülők sokszor büszkén vetik oda, hogy négynyelű a gyerek. Amit egy óvodás szintjén túlzásnak tartok, mert én sem vagyok tíznyelvű attól, hogy egy évet az egyetemen latinul tanultam és tudok pár szállóigét. És Léopold sem háromnyelvű attól, hogy a bölcsiben megérti, hogy "menjünk, vagy nem szabad" oroszul. Az megint egy más dolog, hogy a gyerek több nyelven is megérti a feléje rendszeresen használt idegen nyelvű szavak jelentését, de ez még nagyon messze van attól, hogy kimondja és a megfelelő szituációban használja. Ezért nem is akarjuk, hogy Léopold orosz óvodában folytassa, a célunk az, hogy mihamarabb a francia és a magyar nyelvet is szépen és helyesen használja, minnél szélesebb szókinccsel. Még így is mindig lesz gyengébb és erősebb nyelv. És nem szabad azt hinni, hogy a széles szókincs majd magától kialakul.Hogy két nyelven tudjon írni olvasni és képes legyen információt elsajátítani a későbbiekben mind írott, mind olvasott anyagból, az kemény munka eredménye lesz, hiszen az iskolában mindezt egy nyelven fogják megtanítani.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fog tovább haladni ezen az úton, mikor fogunk tudni vele trécselni és főleg, hogyan fog váltani a két nyelv között attól függően, hogy hozzám, vagy Guillaume-hoz beszél.
Szerintem Léopold nem kezdett későn beszélni, de tény, hogy lassabban fejlődik. Ez nem csak a kétnyelvűség miatt van, hanem amiatt is, hogy nincs testvére és hogy orosz oviba jár, tehát egy harmadik nyelv is szerepet játszik jelenleg az életében. Ez csak ideiglenes, ezért csak mellesleg említem meg. Első szavát "mama" egy évesen mondta ki, jól emlékszem a fürdőkádban Cserkében. Utána jött 3 hónap szünet, amikor megtanult járni, tehát nem volt ideje a beszéd fejlesztésére. És valamikor tavasszal volt, hogy egyik hétről a másikra felfedeztem, hogy a szavak elejét kimondja, pl "ku", azaz kulcs. Innentől számolom a lassú fejlődést.
Ma már rengeteg szót mond, összeszámolni nem tudom. Mondatokat még nem mond ki teljesen, de mond már mondatot így: "Kérem mama huuu (itt mutatja a szájával, hogyan szivja a vizet miközben iszik)", azaz "Kérek anya inni". Két új nyelvtani szerkezetet kezdett használni decemberben. Többesszám: "babák", "duduk". És jelző. Fogta a pelenkáját és így szólt: "Mama! Kék cica!" El sem hittem, hogy ezt így magától. De igen és azóta is. Tehát lassan, de haladunk. Igéket még egyáltalán nem használ. Ezek így most leírva lehet, hogy apróságoknak tűnnek, de tudom, hogy hamar el fogom felejteni, mint azt is, hogy mi volt az első francia szava. Talán a "bottes", csizma, pontosabban a maman, mert ez franciául anyát jelent. Így tudnám összefoglalni, hol is tartunk egyelőre a beszédfeljődésben és akkor jöjjön a kétnyelvűség.
Ahogy azt már írtam egyelőre kezdetleges formában van jelen, de már most látni, hogyan alakul majd ki a két nyelv használata. Számunkra és a nagyszülők számára is csodálatos, ahogy megérti mindkét nyelvet már egészen baba korától. S nekünk, akik mellette vagyunk is hihetetlen és rácsodálkozunk nap, mint nap annyira lenyűgöző, hogy kétnyelven lehet vele kommunikálni. Ismer már sok francia szót: "lune, bottes, bonjour, au-revoir, biberon, gâteau, cadeau, bateau..etc". Van olyan szó, amit tud magyarul is, pl. ajándék, azaz cadeau, csizma, azaz bottes. Változó, hogy melyiket használja. A két nyelv tudatos szétválasztása csak később alakul ki. A biberon-t, cumisüveg, csak franciául tudja. És érdekes volt, amikor először hallottam tőle ezt a szót, mert amikor kimondta és mutogatott nekem jöttem rá, hogy én sosem mondtam neki cumisüveget, és már nem is fogok, számomra is biberon marad. És ezért írtam, hogy csak 98 százalékban működik a kizárólag magyar vagy francia nyelv használata.
Érdekes az is, hogy köszönni többnyelven tud: Szia, Bonjour, Páká, Bye-bye. És a köszönést mindig eltalálja, tehát valahol már a nyelvek szétválasztása is kezd kialakulni kezdetlegesen és nem tudatosan persze, egyelőre a köszönés szintjén arcokhoz kötve. A "Bonjour mamie", ahogy nagymamájának köszön, a karácsonyi szünet alatt érkezett a repertoárba. Olyan megható látni, ahogy formálja kissé erőlködve a szavakat, hogy még a mamie-t is hozzá tudja rakni.
Nagyon érdekes az is, és ez egyelőre az én meglátásom és még változhat is sokat, hogy a francia szavakat könnyebben és szebben ejti ki.
Nem lesz háromnyelvű , legalábbis nem küzdök érte. Környezetemben is sok az olyan gyerek aki nem csak kettő, hanem többnyelvű környezetben nő fel. A szülők sokszor büszkén vetik oda, hogy négynyelű a gyerek. Amit egy óvodás szintjén túlzásnak tartok, mert én sem vagyok tíznyelvű attól, hogy egy évet az egyetemen latinul tanultam és tudok pár szállóigét. És Léopold sem háromnyelvű attól, hogy a bölcsiben megérti, hogy "menjünk, vagy nem szabad" oroszul. Az megint egy más dolog, hogy a gyerek több nyelven is megérti a feléje rendszeresen használt idegen nyelvű szavak jelentését, de ez még nagyon messze van attól, hogy kimondja és a megfelelő szituációban használja. Ezért nem is akarjuk, hogy Léopold orosz óvodában folytassa, a célunk az, hogy mihamarabb a francia és a magyar nyelvet is szépen és helyesen használja, minnél szélesebb szókinccsel. Még így is mindig lesz gyengébb és erősebb nyelv. És nem szabad azt hinni, hogy a széles szókincs majd magától kialakul.Hogy két nyelven tudjon írni olvasni és képes legyen információt elsajátítani a későbbiekben mind írott, mind olvasott anyagból, az kemény munka eredménye lesz, hiszen az iskolában mindezt egy nyelven fogják megtanítani.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fog tovább haladni ezen az úton, mikor fogunk tudni vele trécselni és főleg, hogyan fog váltani a két nyelv között attól függően, hogy hozzám, vagy Guillaume-hoz beszél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése