Nosztalgia

Egy nagyon érdekes helyen jártunk ma, pedig nagyon hezitáltunk, hogy elinduljunk-e, de annyira ramaty az idő, hogy nem bántuk meg, mert úgyis csak itthon tébláboltunk volna. Én Guillaume-al tanultam meg síelni. Soha nem vettem órákat, nem is tökéletes a technikám, de három éve már piros pályán is lecsúsztunk együtt. Nagyon hiányzik a síelés mindkettőnknek, évről évre előjön a téma, hogyan tudnánk eljutni, persze csakis Léopolddal. Szerintem egy rendkívül kikapcsoló sport, jó levegőn, szép környezetben és ha szép az idő, akkor napsütésben (ebből most igen kevés jut nekünk ezen a télen). Minden saras, szürke itt Moszkvában.

Moszkva mellett vannak sípályák, de azt hallottuk, hogy rettentő drágák. Tavaly a Guillaume kollegái voltak csapatépítésen és meg voltak elégedve a lehetőséggel. Elhatároztuk, hogy ezen a télen mi is megnézünk egy terepet. De annyira nincs hó és utánanézve annyira drága egy napra, hogy nem vágtunk bele. Ami árban elviselhető és nincs olyan messze az Moszkva fedett sípályája. Kíváncsiak voltunk, így elhatároztuk, hogy legalább ezt a helyet megnézzük. Arról fogalmunk sem volt, hogy mit kezdünk majd Léopolddal. A pálya észak-nyugaton van, Moszkva külvárosában, ami már magában érdekesség. Annyi, de annyi harminc negyven emeletes ház, ameddig csak a szem ellát, egymás mellett, semmi park, vagy zöld, sok ház csak félig befejezve. Nagyon depresszív környezet pedig tudjuk azt is, hogy itt lakást venni csak a gazdagabb réteg tud , a centrumban, ahol mi is lakunk ott pedig már csak a milliárdosok vásárolnak lakást. Guillaume legtöbb kollégája is Moszkván kívül lakik, több, mint egy órát utaznak naponta csak oda, hogy munkába érjenek. A belvárosban senki nem lakik. A fedett pálya itt, egy külvárosi részen az emeletes házak tőszomszédságában található. Szegény Léopoldot felkészítettük a szánkózásra, de szánkópálya nem volt. Végül Guillaume-ot befizettük egy óra síelésre, ami -ahogy mondat - pont elég is volt. A pálya elég rövid és elég hosszú ideig visz fel a lift.Kb. 10-szer tudott lesiklani rajta. Egy tanulópályát is kialakítottak egy lekerített részen. Mínusz hat fok volt bennt. Soha nem voltam még ilyen helyen, de érdekes volt látni. Sajnáltam, hogy én nem síelhettem, de megegyeztünk, hogy hosszabb sítúra helyett visszajövünk még egy hétvégi délutánon, hogy kettesben is nosztalgiázzunk egy kicsit. Míg Guillaume síelt, mi Léopolddal egy kávézóban múlattuk az időt. Ráláttunk innen a pályára és néha még apát is láttuk síelni. Léopold sem unatkozott, mert egy 3,5 éves kisfiú pajtást talált a szomszéd asztalnál. Hamar megköttetett a barátság, fél perc múlva kézenfogva szaladgáltak együtt hülyéskedtek.
Egy programmal több a szürke, esős moszkvai hétvégékre!
Guillaume külön szólt, hogy a parkolót is fényképezzem le, mert eszméletlen, hogy egy ilyen sportkomplexumnak nincs kiépített parkolója és az építkezések közepén a sárban kellett parkolni!