Kedden délután - most kivételesen nem őrülten megfáradva és letörve - megérkeztünk Pali nagypapához Magyarországra. Egészen kellemes utunk volt. Már a buszállomáson bevásároltam kedvenc, nagyon hiányzó magazinjaimból (Éva, Nők lapja, Stahl), a melegben kucorgáshoz elengedhetetlen olvasmányokból. Léopold maratoni napot nyomott, ugyanis sem a repülőn, sem a buszon nem sikerült elaludnia, Pali papához érkezve pedig annyi újdonság volt, hogy csak este sikerült ágyba kerülni. Mit nekünk három óra időeltolódás, másnap reggel moszkvai idő szerint 11-ig húzta a lóbőrt. Szerdán már pattantunk is az autóba, hogy a karácsonyi nagybevásárlást lebonyolítsuk. Ma délelőtt nagyot sétáltunk a faluban, a ropogós hóban tapostunk, újra felfedeztük a helyi játszóteret. Begyúrva a beigli tésztája, elkészült a töltelék is. Pali papa a vasárnapi menü páclevét készíti elő, én pedig ajándékot csomagolok. S mindeközben nagyokat játszunk, előkerült a padlásról egy-két új könyv, gyerekkori játék, baba. Léopold újra felfedezi azt a sok-sok játékot, amit az unokatestvéreim gyerekei már kinőttek. S mennyire hasznosak ezek, hogy soha nem kell játékot hoznom, s mégis úgy néz ki a nappali, mint egy játszószoba.
Élvezem a vidéki hangulatot, értékelem a csendet a nyugalmat még akkor is, ha minden percünk be van osztva, folyamatos készülésben vagyunk, hogy minden jól sikerüljön. Pedig pont most olvastam és annyira igaz, hogy nem kell hogy minden tökéletes legyen, velünk lesz tökéletes az ünnep úgy ahogy szépen kialakul. Jó lenne, ha esne még egy kis hó, hogy a Télapó szánkója is jobban csússzon. Igen, most megint a Télapóról regélek.
Mert az úgy volt, hogy kölcsönkérték a mi Télapó ruhánkat Moszkvában. S én nagy szeretettel ígértem oda, annak reményében, hogy valahol egy kisgyermek karácsony körüli mesébe, csodába vetett hitét fogja erősíteni. Gondoltam mi úgyis elutazunk, meg nálunk úgyis Jézuska jön.
Azután elutazásunk előtti napon a francai baba-mama klub karácsonyán vettünk részt, ahová szintén a mi ruhánkba öltözött Télapó is beköszönt. Léopold tátott szájjal nézte és mondta "Tépó", én meg szívből sajnálni kezdtem, hogy azt a ruhát odaígértem. Nem szép dolog , de őszintén elmondtam, hogy az ígérettől visszatáncolnék, még hezitálok, hogy odaadom e a ruhát. Azután tegnap megírtam a levelet, hogy otthagyjuk a ruhát, jöjjenek, ha kell nekik. De a ruháért nem jöttek és megörültem, hogy mégis Télapó fogja hozni az ajándékot Pali nagypapa otthonába.
Mert Pali papa éveken keresztül Télapó volt az utca gyerekeinek december 6-án. Mindig nagy sikere volt. Külön csengettyűs botja és piros szikszalaggal betekert cipője, üveg nélküli szemüvege, fehér kesztyűje van. A ruha megmaradt és remélem, hogy hosszú idő után most lesz a legbüszkébb és legboldogabb Télapó, annyi változással, hogy december 24-én.
Élvezem a vidéki hangulatot, értékelem a csendet a nyugalmat még akkor is, ha minden percünk be van osztva, folyamatos készülésben vagyunk, hogy minden jól sikerüljön. Pedig pont most olvastam és annyira igaz, hogy nem kell hogy minden tökéletes legyen, velünk lesz tökéletes az ünnep úgy ahogy szépen kialakul. Jó lenne, ha esne még egy kis hó, hogy a Télapó szánkója is jobban csússzon. Igen, most megint a Télapóról regélek.
Mert az úgy volt, hogy kölcsönkérték a mi Télapó ruhánkat Moszkvában. S én nagy szeretettel ígértem oda, annak reményében, hogy valahol egy kisgyermek karácsony körüli mesébe, csodába vetett hitét fogja erősíteni. Gondoltam mi úgyis elutazunk, meg nálunk úgyis Jézuska jön.
Azután elutazásunk előtti napon a francai baba-mama klub karácsonyán vettünk részt, ahová szintén a mi ruhánkba öltözött Télapó is beköszönt. Léopold tátott szájjal nézte és mondta "Tépó", én meg szívből sajnálni kezdtem, hogy azt a ruhát odaígértem. Nem szép dolog , de őszintén elmondtam, hogy az ígérettől visszatáncolnék, még hezitálok, hogy odaadom e a ruhát. Azután tegnap megírtam a levelet, hogy otthagyjuk a ruhát, jöjjenek, ha kell nekik. De a ruháért nem jöttek és megörültem, hogy mégis Télapó fogja hozni az ajándékot Pali nagypapa otthonába.
Mert Pali papa éveken keresztül Télapó volt az utca gyerekeinek december 6-án. Mindig nagy sikere volt. Külön csengettyűs botja és piros szikszalaggal betekert cipője, üveg nélküli szemüvege, fehér kesztyűje van. A ruha megmaradt és remélem, hogy hosszú idő után most lesz a legbüszkébb és legboldogabb Télapó, annyi változással, hogy december 24-én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése