Gyerekkoromban imádtam a cirkuszt. Akkor évente félévente vándorcirkuszok érkeztek, általában vidámparki kiegészítéssel. A családi annekdoták részévé vált, hogy sem anyukám sem apukám nem szeretett cikuszba járni, de mivel egy szem lányukért mindent megtettek felosztották maguk között a "terhet" és egyik évben apukám, másik évben anyukám vitt el magával. Mindig jókat viccelődtünk ezen, na meg nevettünk azon, hogy egy zsonglőr apukámat választotta ki, hogy oldalt álljon a két zsonglőr közé, akik dobálóznak, viszont apukámnak túl nagy volt a hasa és mást kellett helyette választani:-)
A szép emlékek miatt alig vártam hogy Léopoldot is elvihessük a cirkuszba.
Moszkvában két cirkusz is van: a Moszkvai Nagycirkusz és a Jurij Nyikulinról (orosz színész, cirkuszigazgató) elnevezett cirkusz nem ismessze tőlünk. Ez is a karácsonyi ajándék része lett, hogy az utolsó Moszkvában töltött közös hétvégére ezt a programot választottuk. S a múlt heti nagyszerű színházi élményen felbuzdulva tényleg alig vártuk, még Guillaume is, aki állítása szerint soha nem volt még cirkuszban (anyukája szerint igen, csak nem emlékszik rá).
Mint múlt héten szombaton, amikor a szìnházba mentünk, már a cirkuszba lépve rögtön ráhangolódtunk a történésekre. Rengeteg gyerek volt, mindenféle állatokkal fényképezkedtek. Hát ebböl mi sem maradhatunk ki,azonnal kerestünk egy tigrist. Majd a tigrisröl lemaradva, mert a kabát még a kezünkben lògott, beleakadtunk egy nadragos pulóveres orangutànba. Ekkor már Guillaume is meg vol gyözve, hogy kell egy majmos fotó, mert tudja, hogy rajongok értük. Elöször le sem tudtak fenykepezni annyira döltem a nevetéstöl, a majom ölében ült Léopold, a majom pedig, mint két havert àtkarolt bennünket. Léopold cseppet sem félt, békésen ült a majommal a szemét le sem vette róla.
Nagyon jó helyen ültünk, szerencsére Léopoldnak nem kellett jegyet venni. Nagyon élveztük mindhárman a majdnem három órás elöadást. Volt bohóc, elefántos, lovas, papagájos, kutyás szám, kötéltáncos, akrobaták. Mivel ez egy esti elöadás volt, a végén kezdett fáradni Leopold, de mindvégig kitartott. Nagyon szép maga a cirkusz belseje is, élözene volt szinte végig, a háttér változott a műsorszámoknak megfelelően. Teltház volt, sok-sok gyerek nézővel! Egy nagy élmény volt számunkra, én újból gyereknek éreztem magam, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy felnött fejjel sajnáltam a beidomìtott állatokat!
A szép emlékek miatt alig vártam hogy Léopoldot is elvihessük a cirkuszba.
Moszkvában két cirkusz is van: a Moszkvai Nagycirkusz és a Jurij Nyikulinról (orosz színész, cirkuszigazgató) elnevezett cirkusz nem ismessze tőlünk. Ez is a karácsonyi ajándék része lett, hogy az utolsó Moszkvában töltött közös hétvégére ezt a programot választottuk. S a múlt heti nagyszerű színházi élményen felbuzdulva tényleg alig vártuk, még Guillaume is, aki állítása szerint soha nem volt még cirkuszban (anyukája szerint igen, csak nem emlékszik rá).
Mint múlt héten szombaton, amikor a szìnházba mentünk, már a cirkuszba lépve rögtön ráhangolódtunk a történésekre. Rengeteg gyerek volt, mindenféle állatokkal fényképezkedtek. Hát ebböl mi sem maradhatunk ki,azonnal kerestünk egy tigrist. Majd a tigrisröl lemaradva, mert a kabát még a kezünkben lògott, beleakadtunk egy nadragos pulóveres orangutànba. Ekkor már Guillaume is meg vol gyözve, hogy kell egy majmos fotó, mert tudja, hogy rajongok értük. Elöször le sem tudtak fenykepezni annyira döltem a nevetéstöl, a majom ölében ült Léopold, a majom pedig, mint két havert àtkarolt bennünket. Léopold cseppet sem félt, békésen ült a majommal a szemét le sem vette róla.
Nagyon jó helyen ültünk, szerencsére Léopoldnak nem kellett jegyet venni. Nagyon élveztük mindhárman a majdnem három órás elöadást. Volt bohóc, elefántos, lovas, papagájos, kutyás szám, kötéltáncos, akrobaták. Mivel ez egy esti elöadás volt, a végén kezdett fáradni Leopold, de mindvégig kitartott. Nagyon szép maga a cirkusz belseje is, élözene volt szinte végig, a háttér változott a műsorszámoknak megfelelően. Teltház volt, sok-sok gyerek nézővel! Egy nagy élmény volt számunkra, én újból gyereknek éreztem magam, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy felnött fejjel sajnáltam a beidomìtott állatokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése