Hosszú hévégét hagytunk magunk mögött. A hosszú tél után egy dolog biztos, a jó, illetve jobbidő minden pillanatát ki kell élvezni. Hosszú a tél és simét hamar beköszönt.Így bennünket még a mai 14 fok sem tántorított el egy tavaszi pikniktől.
Május 1. jóvoltából a hétfő szabadnap volt, ma nem dolgozott Guillaume. S mi szombattól máig minden nap jöttünk és mentünk barátainkkal, akiknél annyi vendég volt, hogy autós segítségre volt szükségük egy-két program végrehajtásához.
Szombat délutánunkat Izmailovó piacán töltöttük. A szép idő az árusokat is kivonzotta, mert ennyi szép árut még sosem láttunk. Mindig akad mit venni vagy ajándékba, vagy magunknak. Léopoldnak már a legelején megvettük a kis matrjoskáját, hogy nyugodtabban teljen a séta. Valameddig ki is tartott az újdonság ereje, de később volt egy-két pult ahonnan nehezebb volt elcsábítani. Teljesen extázisba jön a sok baba látványától, olyan kifejező az arca ilyenkor, le sem tudná tagadni, hogy odavan értük. Én beszereztem egy új terítőt és egy modernebb széria matjoskát. Szikrázó napsütésben sétáltunk, rengeteg turista is kicsábult böngészni az árukat. Négy család gyerekeikkel-nem mindig volt könnyű manőverezni.
A vasárnapi pikniket a 10 fok miatt kénytelenek voltunk hétfőre halasztani, amikorra egy kicsit melegebbet jósolt az időjárásjelentés. Így egy közeli étteremben gyűltünk össze, ahol párszor már mi is voltunk családostól. Négy 1-3 éves és egy karon ülő gyerek rohangált folyamatosan az étteremben. A gyerekeknek mindig van itt animáció, most éppen rengeteg lufit kaptak és természetesen durrantottak ki. Az oroszok egyébként nagyon gyerekbarátok.
Mindenhol várják, tárt karokkal fogadják őket és nem zavarják őket a gyerekek ricsaja, szaladgálása. Legtöbb étteremben van etetőszék, játszósarok, abszolút értenek a gyerekek nyelvén. Az étteremből egy szieszta erejéig hazatértünk, majd ismét indultunk útnak a VDNKH parkba (Összoszországi Kiállító Központ), ahol még javában zajlott a majális. A francia vendégek kvac-t, orosz nemzeti italt fogyasztottak, míg én főttkukoricát majszoltam. De volt minden: grillezett mandula, pattogatott kukorica, saslik, és vattacukor. Úgy éreztem magam, mint a május elsejei felvonulásokon! Ez a park egyébként nagyon kedves a szívünknek, mert az első igazi együtt töltött moszkvai hétvégén ide ruccantunk ki. Emlékszem, hogy már hidegebbre fordult az idő és mivel a dobozaink még mindig nem érkeztek meg, mi a július 20-án összepakolt ruhatárból gazdálkodtunk. Léopoldnak alig tudtam egy melegebb joggingalsót összekaparni, hogy ne fázzon!!
A mai napon pedig végül megejtettük az első tavaszi pikniket, borús időben, de derűs lélekkel a Kolomenszkoj Park rügyező (sajnos még nem virágzó) almafái alatt (majd kilencszáz almafa található a parkban). Együtt még csak mínusz 16-ban jártunk itt, de csa
k 10 perces sétára futotta, nagyon dideregtünk akkor. Most szépen megterítettünk uriasan, ki
pakoltuk ételeinket, komótosan megebédeltünk. A gyerekek rohangáltak, játszottak, labdáztak, de soha nem a közelünkben, hogy valakinek mindig futkosnia kelljen utánuk. Talán az egyik legkellemesebb park, piknikre pedig a legalkalmasabb. A park a Moszkva folyó partján van, régi, hagymakupolás templomok, egy fehér vakolatú, magasba nyúló harangtorony, kanyargó sétány a folyó partján teszi még színesebbé ezt a területet, ahova a nagyvárosi hangulat elől lehet kimenekülni.
Május 1. jóvoltából a hétfő szabadnap volt, ma nem dolgozott Guillaume. S mi szombattól máig minden nap jöttünk és mentünk barátainkkal, akiknél annyi vendég volt, hogy autós segítségre volt szükségük egy-két program végrehajtásához.
Szombat délutánunkat Izmailovó piacán töltöttük. A szép idő az árusokat is kivonzotta, mert ennyi szép árut még sosem láttunk. Mindig akad mit venni vagy ajándékba, vagy magunknak. Léopoldnak már a legelején megvettük a kis matrjoskáját, hogy nyugodtabban teljen a séta. Valameddig ki is tartott az újdonság ereje, de később volt egy-két pult ahonnan nehezebb volt elcsábítani. Teljesen extázisba jön a sok baba látványától, olyan kifejező az arca ilyenkor, le sem tudná tagadni, hogy odavan értük. Én beszereztem egy új terítőt és egy modernebb széria matjoskát. Szikrázó napsütésben sétáltunk, rengeteg turista is kicsábult böngészni az árukat. Négy család gyerekeikkel-nem mindig volt könnyű manőverezni.
A vasárnapi pikniket a 10 fok miatt kénytelenek voltunk hétfőre halasztani, amikorra egy kicsit melegebbet jósolt az időjárásjelentés. Így egy közeli étteremben gyűltünk össze, ahol párszor már mi is voltunk családostól. Négy 1-3 éves és egy karon ülő gyerek rohangált folyamatosan az étteremben. A gyerekeknek mindig van itt animáció, most éppen rengeteg lufit kaptak és természetesen durrantottak ki. Az oroszok egyébként nagyon gyerekbarátok.
Mindenhol várják, tárt karokkal fogadják őket és nem zavarják őket a gyerekek ricsaja, szaladgálása. Legtöbb étteremben van etetőszék, játszósarok, abszolút értenek a gyerekek nyelvén. Az étteremből egy szieszta erejéig hazatértünk, majd ismét indultunk útnak a VDNKH parkba (Összoszországi Kiállító Központ), ahol még javában zajlott a majális. A francia vendégek kvac-t, orosz nemzeti italt fogyasztottak, míg én főttkukoricát majszoltam. De volt minden: grillezett mandula, pattogatott kukorica, saslik, és vattacukor. Úgy éreztem magam, mint a május elsejei felvonulásokon! Ez a park egyébként nagyon kedves a szívünknek, mert az első igazi együtt töltött moszkvai hétvégén ide ruccantunk ki. Emlékszem, hogy már hidegebbre fordult az idő és mivel a dobozaink még mindig nem érkeztek meg, mi a július 20-án összepakolt ruhatárból gazdálkodtunk. Léopoldnak alig tudtam egy melegebb joggingalsót összekaparni, hogy ne fázzon!!
A mai napon pedig végül megejtettük az első tavaszi pikniket, borús időben, de derűs lélekkel a Kolomenszkoj Park rügyező (sajnos még nem virágzó) almafái alatt (majd kilencszáz almafa található a parkban). Együtt még csak mínusz 16-ban jártunk itt, de csa
k 10 perces sétára futotta, nagyon dideregtünk akkor. Most szépen megterítettünk uriasan, ki
pakoltuk ételeinket, komótosan megebédeltünk. A gyerekek rohangáltak, játszottak, labdáztak, de soha nem a közelünkben, hogy valakinek mindig futkosnia kelljen utánuk. Talán az egyik legkellemesebb park, piknikre pedig a legalkalmasabb. A park a Moszkva folyó partján van, régi, hagymakupolás templomok, egy fehér vakolatú, magasba nyúló harangtorony, kanyargó sétány a folyó partján teszi még színesebbé ezt a területet, ahova a nagyvárosi hangulat elől lehet kimenekülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése