Tenisz orrba-szájba

 A két hetes szünet vége felé közeledünk. Nagyon sokat teniszeztek a fiúk és főleg Léopold. Mi pedig kísértük, jöttünk-mentünk vele. Nem mindig volt könnyű. Első héten 3 napig Edgárral tenisztáborban voltak. Ez mindig egy szuper hely, ahol sok a sport a mozgás, barátok és szórakozás is, mert szerdán pizza volt a klub ajándék ebédje és moziba vitték a fiúkat. De ahogy a tábor véget ért, csütörtökön Léopoldnak teniszversenye volt. Egész napot töltöttünk vele Buxerolles-ban. Négy meccse volt, nyolcadik lett tízből. Kemény meccsei voltak, de jól szerepelt. Az utolsó kettő meccsén már nem bírt mozdulni, annyira fáradt volt. Délben Baila pizzát ettünk, a közelből hoztuk a friss pizzát.  Daphné kis barátnőt talált magának, akivel egész délután eljátszottak. Mivel ez a szünet volt, így nem én voltam egyedül, aki az egész családját vitte. Edár sokat ping-pongozott és  persze szurkoltunk Léopoldnak.

A pénteki szünet után szombaton és vasárnap a szomszéd faluban voltak meccsei. Négyből a negyedik lett. Büszke voltam rá, hogy még a szünet hétvégéjét is beáldozta, hogy teniszezzen. Egyebek mellett, amilyen napsütésesen indult  a szünet olyan esős lett, így mi sem bántuk, hogy mentünk a teniszre, mert nagyon izgalmas meccseket játszanak az ő szintjén.

De ezzel semmi nem ért véget, mert hétfőn és kedden a 30 percre lévő faluban volt két napos versenye. Mindkét nap kétszer mentem a 3 gyerekkel oda vissza. Hétfő este nyolckor értünk haza két órás meccs után, amikor megengedtem, hogy nem kell fürödni, mehet mindenki az ágyba vacsi után. Mert másnap nyolckor indulni kellett a 8.45-kor kezdődő meccsre. A meccs után bár hazamentünk ebédelni, de kettőkor ismét indulnunk kellett, mert 15-kor ismét meccse volt. Két óra húsz percet játszott, majd összeesett a végére de egy gyönyörű lecsapással a hosszú ideig döntetlen meccset megnyerte. Teljesen kimerültem ebben a két napban. Ráadásul Guillaume egész héten nem volt velünk. Levegőn nem voltunk, enni össze-vissza sikerült. De könnyes volt a szemem, mert 11-14 éves fiúk között (ő januárban 11) 16 versenyzőből harmadik lett. Négy meccsből 3-at megnyert és még nézni is fárasztó volt, agyon izgultam magam.

Pesze fordítási munkám is alig van az évben és mikor tornoysul fel? Hát a szünetben, amikor csak este 10 után tudok vele foglalkozni és még Guillaume sem volt, hogy az estében segítsen és korábban üljek le.

Elfáradtunk, besokalltunk a teniszből, de megérte, szereti, jól csinálja, nekünk egy a dolgunk, hogy ebben támogasuk.

És úgy tűnik az egészségügyi intézkedések miatt sajnos egyelőre a teniszről le kell mondani.

Vásárlás Daphnéval

Eddig a vásárlás sokszor úgy nézett ki, hogy javarészt egyedül vásároltam neki. De sokszor előfordult az is, hogy valamit nagyon akartam megvenni és mondta, hogy rakjam vissza a polcra, mert az nem az övé. Eddig így nem volt gondom a hisztikkel vagy ehhez hasonlókkal, vagy a nagy tárgyalásokkal a boltban. 

A szünet első napján a fiúkkal kiselejteztem a ruháikat. Edgár kapott vagy 10 darab kinőtt fölsőt (ami nem mindig örömteli neki, mert így ő nem kap annyi új ruhát), és pár szép inget. Léopold szekrényében pedig maradt egy darab ing és egy darab hosszúújjú póló. Elszégyelltem magam. Guilluame mindig mondja nekem, hogy vegyek már ruhát a gyerekeknek és szoktam is egyet egyet. De például az év elején vásárolt 12 éves felső máris kicsi, az az egy darab amit vettem. De az nem én vagyok, hogy tucatjával veszem nekik a ruhát.  De most rájöttem nincs menekvés. Kell melegítő nadrág, a fürdőköpenyét még Máltán vettem, Edgáré szakadt és kicsi. Na és pár felsőt muszáj beszereznem. Daphnénak nincsenek pizsamái. Így míg a fiúk tenisztáborban voltak kedden, mi nekiindultunk a  Kiabi-ba. Nagyon szeretem ezt a boltot, mert fillérekért lehet viszonylag jó minőségű darabokat venni, de mazsolázgatni kell nagyon közöttük, mert nem mind ízléses. Az úgy alakult, hogy végül csak Daphnénak vásároltam, ő ennek nagyon örült, mert olyan puha, meleg pizsamákat kapott, amiben remélem nem fázik meg még az éjszakai kitakarózás ellenére sem. 

A fiúknak viszont semmit nem találtam, így szerdán a városközpontba mentem Daphnéval. Na és ekkor az úton az autóban rájöttem, hogy belekóstolt a vásárlás ízébe. Ugyanis azt mondta nekem: "Anya megyünk nekem vásárolni!", majd "Anya, én mindig akarok vásárolni!". És ezen akkorát hahotáztunk együtt, olyan viccesen és határozottan mondta ezt nekem. Megígértem, hogy fogunk mi még sokat menni együtt vásárolni, mert az inkább nőies dolog és a fiúk úgysem élvezik.

Gyönyörű őszi hétvégével kezdődött a szünet

 Hetek óta olyan borongós, hűvös, esős őszi idő volt. Ránk fért egy kis napsütéses ősz. Most hétvégén nagyon szép időnk volt, egészen 17 fok volt napközben. Ki is használtuk rendesen. Tegnap egész délután kertészkedtünk. Egy nagy munka letudva: az utcafronton sövénnyíróval körbevágtuk az aranyesőt. Én vágtam, Daphné botorkált körülöttem, a fiúk bent szórakoztak, Guillaume pedig összegyűjtötte és elvitte a szeméttelepre, amit én levágtam. Sajnos ez az a munka, amit nem tudok csinálni Daphné mellett, mert retteg a sövénnyírótól a kezemben. Én meg annyira imádok vele nyírni, ha belejövök, alig bírom abbahagyni, csak ne kellene utána annyit takarítani. Végül örülök, mert egészen jól haladunk az őszi kerti munkákkal. Leveleket is porszívóztam ugyanitt az utcafronton. A fiúk felfedezték újra a ping-pongasztalt, ennek is örülök, jókat lehet majd játszani a szünetben.

Tengernyi időm volt a kerti munkára, mert délben raclettet ettünk, este pedig a fiúk kívánságára étterembe mentünk. Sajnos ez most nem egy jó választás volt, pedig nem az első alkalom. Tulajdonképpen mindenki étele ehetetlen volt, ezt kénytelenek voltunk velük is közölni, mert tényleg felháborító volt. Szerencsére az aperót ajándékba kaptuk. Legalább.

Ma pedig olyan szépen kisütött a nap, hogy szinte egész nap kint voltunk. Délelőtt én is és Guillaume is eljutottunk futni. Ebéd után ment a ping-pong a kertben, a kinti padon ittuk meg a kávét, Daphné focizott. De hamar felálltunk a kávézásból és indultunk teniszezni. Megvártuk, hogy a pálya felszabaduljon és vagy két órát teniszeztünk. Daphné annyira elfáradt, hogy elaludt a pálya szélén, így még tovább tudtuk maradni, alig tudtuk abbahagyni. Isteni volt a gyönyörű meleg őszi időben pólóban és rövidnadrágban sportolni. 

Hazaérve pedig kipróbáltuk a múlt héten vett társasjátékunkat: Takanoko a neve és több díjat is nyert. Mondtam Guillaume-nak, hogy vegyünk már valami új társast, mert körbeforgunk a régiekkel és jönnek az esősebb, hűvösebb hétvégék.  Nem volt olcsó, de szuper játékot találtunk. Edgárnak még picit nehezebb, de menni fog neki is. Poitiers-ban van több olyan bolt, ahol csak társasjátékot kapni, itt mindig tudnak az életkornak megfelelő játékot ajánlani, mert annyi fajta van már, hogy teljesen le lehet veszniköztük, ha egyedül akarunk keresgélni.

Klassz, tartalmas hétvégénk volt, volt munka és szórakozás is! Most pedig indulhat a szünet, Daphné elfáradt, jó lesz neki egy kicsit itthon.

Poitiers enyhébb korlátozások alatt

 Szerda este Macron bejelentette az újabb korlátozásokat, ami egyelőre Párizst és nyolc nagyobb város környékét érinti. Poitiers nem esett a legerősebb korlátozások alá, de itt is vezettek be intézkedéseket (nem lehet állva fogyasztani bárokban, 30 főnél több személy nem gyűlhet össze esküvőn, a városban az utcán is kötelező maszkot hordani 11 éves kortól-büntetés 135 euró) , hiszen itt is több az esetszám, mint májusban. Körülöttünk is többen betegek, míg májusban szinte senkit nem ismertünk aki beteg lett volna.

A kijárási tilalom - couvre feu 21-6 óra között lett bevezetve. 21 óra után hajnal hatig nem lehet kimenni az utcára. Bárok, éttermek, színházak, mozik zárva a napnak ebben az időszakában. 

Covid ősszel

 Alig követem a híreket a vírussal kapcsolatban, persze így is rengeteget hallani róla, azt is szelektálom. De mivel suli-munka-utazás, vagyis minden téren érint, muszáj volt kinyitni a fülemet.

Ma reggel az autóban hallottam, hogy Macron holnap este a tévében újabb korlátozásokat fog bejelenteni. Május óta most a legmagasabb a reanimáción lévők száma. Szóval újból valamit tenni kell, mert a kórházak ismét tele lesznek. Már kezdenek arról is beszélni, hogy mennyi agyvérzés nem került időben kezelésre, mennyi rákbeteg nem kapta meg időben a kezelését és még sorolhatnánk. Most megint letaglózott. Főleg, hogy úgy tűnik, ismét nem lesz közös karácsony apukámmal. Mert ilyen körülmények között nem szeretném, ha ide utazna és nekünk sem éri meg, hiszen milliom tesztet kell csinálnunk és az még annál is többe kerülne, mint az összes karácsonyi ajándék. De ez mellékes, hanem még így is ez is veszélyes lehet, mert mi vihetjük oda apukámhoz a vírust. Szóval elegem van.