Eddig a vásárlás sokszor úgy nézett ki, hogy javarészt egyedül vásároltam neki. De sokszor előfordult az is, hogy valamit nagyon akartam megvenni és mondta, hogy rakjam vissza a polcra, mert az nem az övé. Eddig így nem volt gondom a hisztikkel vagy ehhez hasonlókkal, vagy a nagy tárgyalásokkal a boltban.
A szünet első napján a fiúkkal kiselejteztem a ruháikat. Edgár kapott vagy 10 darab kinőtt fölsőt (ami nem mindig örömteli neki, mert így ő nem kap annyi új ruhát), és pár szép inget. Léopold szekrényében pedig maradt egy darab ing és egy darab hosszúújjú póló. Elszégyelltem magam. Guilluame mindig mondja nekem, hogy vegyek már ruhát a gyerekeknek és szoktam is egyet egyet. De például az év elején vásárolt 12 éves felső máris kicsi, az az egy darab amit vettem. De az nem én vagyok, hogy tucatjával veszem nekik a ruhát. De most rájöttem nincs menekvés. Kell melegítő nadrág, a fürdőköpenyét még Máltán vettem, Edgáré szakadt és kicsi. Na és pár felsőt muszáj beszereznem. Daphnénak nincsenek pizsamái. Így míg a fiúk tenisztáborban voltak kedden, mi nekiindultunk a Kiabi-ba. Nagyon szeretem ezt a boltot, mert fillérekért lehet viszonylag jó minőségű darabokat venni, de mazsolázgatni kell nagyon közöttük, mert nem mind ízléses. Az úgy alakult, hogy végül csak Daphnénak vásároltam, ő ennek nagyon örült, mert olyan puha, meleg pizsamákat kapott, amiben remélem nem fázik meg még az éjszakai kitakarózás ellenére sem.
A fiúknak viszont semmit nem találtam, így szerdán a városközpontba mentem Daphnéval. Na és ekkor az úton az autóban rájöttem, hogy belekóstolt a vásárlás ízébe. Ugyanis azt mondta nekem: "Anya megyünk nekem vásárolni!", majd "Anya, én mindig akarok vásárolni!". És ezen akkorát hahotáztunk együtt, olyan viccesen és határozottan mondta ezt nekem. Megígértem, hogy fogunk mi még sokat menni együtt vásárolni, mert az inkább nőies dolog és a fiúk úgysem élvezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése