Előkerültek a testvérek 20-30 éves játékai:
Egyre több türelme volt a rajzoláshoz:
Boldogan hozta az ajándékot szülinapomon:
Kemény nap volt mögöttünk, mikor tegnap este a cserkei házhoz érkeztünk. Jöttünk vonattal, majd repülővel és végül autóval, ketten Léopolddal. Volt egy 33 kilós bőröndöm, egy legalább ötkilós kézitáskám, egy 6,5 kilós babakocsim és egy 11 kilós Léopoldom. Hulla voltam és Léopold is, most úgy gondolom, hogy többször ezt így egyedül nem vállalom.Kezdődött azzal, hogy a nantes-i állomáson rosszul volt kiírva a vonatra a kocsiszám, így két kocsival arrébb sikerült felszálnom, de csak a bőrönd volt nálam (33 kg), Léopold és a babakocsi mamival a peronon. Alig látták lenntről, hogy merre vonszolom a bőröndöt, majd egyszer csak hallom, hogy kiabálnak. A mami megijedt, mert csöngettek, így felrakta Léopoldot babakocsistól a vonatra és már ugrott is le. Az emberek már a kinyitott babakocsi és a bőrönd körül tolakodtak a vonaton, mindenki a helyét kereste. Kivettem Léopoldot a babakocsiból, összecsuktam a babakocsit, és Léopoldot magam előtt noszogatva a bőröndöt tolva és a babakocsit magam után vonszolva a szűk járaton elindultam a helyünket megkeresni. A vonatút végül teljesen jól sikerült, Léopold 3 órát kibírt az ölemben, egy helyben és ilyenkor mondom, hogy hihetetlen jó gyerekem van, aki rengeteget kibír, én viszont nem szeretnék ezzel visszaélni!
A vonat teljesen a repülőtérig vitt. Itt fellifteztem a repülőtérre, rögtön fogtam egy kocsit, minden felraktam rá, Léopoldot pedig felültettem a tetejére. Irány becsekkolni. Azt tudtam, hogy irtó nehéz a bőröndöm, mert alig bírtam vele boldogulni. A bonyodalom a becsekkolásnál kezdődött, ugyanis közölték velem, hogy le kell adnom a babakocsit is,ami eddig még soha nem fordult elő velünk. Léopold abban az életkorban van, hogy szó szerint fut amerre lát. Bátor és nem fél senkitől, mihelyst a lába földet ér, már szalad és gyors , mint a villám. Kicsit meghűlt a vér bennem, hogy hogy fogom így etetni, sorban állni, átjutni a biztonsági kapun stb... Kezembe nyomott a kedves air france-os hölgy egy zsákot és egy ragasztószalagot, olló nélkül, hogy rakjam bele magam a babakocsit. Ehhez azonban elő kellett kotornom egy tollat a kézitáskámból, hogy a szallagot el tudjam vágni a segítségével. Ekkor Léopold már árkon bokron túl volt, egyik szememmel őt lestem és pár mozdulatonként futottam utána.
Mire kibosszankodtam magam közölték velem, hogy túlsúlyos a bőröndöm és mindenképp 2 kilót el kell távolítanom belőle. Kezdtem kétségbeesni...A sorban álló becsekkolásra váró magyaroktól kunyeráltam egy zacskót, félrerángattam Léopoldot és a bőröndöt, hogy mégse a sorban nyissam ki. Spekuláltam ezerrel, hogy mit vegyek ki, ami kicsi és súlyos, hogy ne ezer ruhával legyek felpakolva, közben pedig ugye üldöztem Léopoldot.
Visszakullogtam a pulthoz, "feldobtam" a 31 kilót, mikor közölték, hogy ez nem elég, fizetnem is kell...nem keveset.Ugyanis előadták, hogy a gyerek után plussz 10 kilót vihetek 23+10, de ez a súly nem lehet egy csomagban...Jó, akkor fizetek, de hol is? Hát ki kell mennem és a folyosón van egy pult, ott. Ekkor már ugye kettő kézicsomagom volt, amik miatt Léopoldot nem tudtam felvenni. Így irányítgattam magam előtt, de nem haladtunk, kicsit szaladt vissza is, meg amerre kedve volt. Az idő pedig telt, éreztem, hogy haladnom is kellene. A pultnál fizettem, majd mondtam, hogy a becsekkolásnál említették, hogy van reptéri babakocsi és azt most azonnal kérném ide, mert még vissza kell mennem, utána megkeresni a biztonsági kaput stb. Léopoldot etetnem, még nem ebédelt, és én is csak reggel hétkor ettem.Babakocsit nem adtak, de egy reptéri alkalmazott elkísért a biztonsági kapuig, ahol majdem otthagytam a a pulcsim és az övemet. Vettem magamnak egy szendvicset, majd visszarángattam Léopoldot a biztonsági kapuig, megkerestük a beszállókaput és leültünk. De csak egy percre, Léopold futott amerre látott, végre szabadon a 3 órás vonatút után. Én a falat szendvicseim között utána rohanva kanalaztam a szájába az ételt és közben azon imádkoztam, hogy a lerakott kézitáskáim, amikben nem kevés érték volt, még a ahelyén legyenek.
Ezután jött még egy 20 perces sorba állás, vagyis sorból kirohangálás, amikor a beszállásra vártunk. A repülőutat végigaludta, én pedig hálát adtam, hogy ezt így mindenféle baleset, lopás, érték elhagyása nélkül megúsztuk!!
Büszke voltam rá és közben fájt a szívem, hogy egy ilyen napnak kellett kitennem, mert persze nem egyszer voltam ideges és türelmetlen hozzá a nap folyamán!!
Most azonban már itt vagyunk Cserkében Pali nagypapánál. Ma már láttunk igazi borzot, kakast, sokat fociztunk, sétáltunk és az étel is jobban csúszott, mint Nantes-ban.
Befjezésül pedig - a szöveg előtt és után - pár kedves kép a nantes-i napokról!
A vonat teljesen a repülőtérig vitt. Itt fellifteztem a repülőtérre, rögtön fogtam egy kocsit, minden felraktam rá, Léopoldot pedig felültettem a tetejére. Irány becsekkolni. Azt tudtam, hogy irtó nehéz a bőröndöm, mert alig bírtam vele boldogulni. A bonyodalom a becsekkolásnál kezdődött, ugyanis közölték velem, hogy le kell adnom a babakocsit is,ami eddig még soha nem fordult elő velünk. Léopold abban az életkorban van, hogy szó szerint fut amerre lát. Bátor és nem fél senkitől, mihelyst a lába földet ér, már szalad és gyors , mint a villám. Kicsit meghűlt a vér bennem, hogy hogy fogom így etetni, sorban állni, átjutni a biztonsági kapun stb... Kezembe nyomott a kedves air france-os hölgy egy zsákot és egy ragasztószalagot, olló nélkül, hogy rakjam bele magam a babakocsit. Ehhez azonban elő kellett kotornom egy tollat a kézitáskámból, hogy a szallagot el tudjam vágni a segítségével. Ekkor Léopold már árkon bokron túl volt, egyik szememmel őt lestem és pár mozdulatonként futottam utána.
Mire kibosszankodtam magam közölték velem, hogy túlsúlyos a bőröndöm és mindenképp 2 kilót el kell távolítanom belőle. Kezdtem kétségbeesni...A sorban álló becsekkolásra váró magyaroktól kunyeráltam egy zacskót, félrerángattam Léopoldot és a bőröndöt, hogy mégse a sorban nyissam ki. Spekuláltam ezerrel, hogy mit vegyek ki, ami kicsi és súlyos, hogy ne ezer ruhával legyek felpakolva, közben pedig ugye üldöztem Léopoldot.
Visszakullogtam a pulthoz, "feldobtam" a 31 kilót, mikor közölték, hogy ez nem elég, fizetnem is kell...nem keveset.Ugyanis előadták, hogy a gyerek után plussz 10 kilót vihetek 23+10, de ez a súly nem lehet egy csomagban...Jó, akkor fizetek, de hol is? Hát ki kell mennem és a folyosón van egy pult, ott. Ekkor már ugye kettő kézicsomagom volt, amik miatt Léopoldot nem tudtam felvenni. Így irányítgattam magam előtt, de nem haladtunk, kicsit szaladt vissza is, meg amerre kedve volt. Az idő pedig telt, éreztem, hogy haladnom is kellene. A pultnál fizettem, majd mondtam, hogy a becsekkolásnál említették, hogy van reptéri babakocsi és azt most azonnal kérném ide, mert még vissza kell mennem, utána megkeresni a biztonsági kaput stb. Léopoldot etetnem, még nem ebédelt, és én is csak reggel hétkor ettem.Babakocsit nem adtak, de egy reptéri alkalmazott elkísért a biztonsági kapuig, ahol majdem otthagytam a a pulcsim és az övemet. Vettem magamnak egy szendvicset, majd visszarángattam Léopoldot a biztonsági kapuig, megkerestük a beszállókaput és leültünk. De csak egy percre, Léopold futott amerre látott, végre szabadon a 3 órás vonatút után. Én a falat szendvicseim között utána rohanva kanalaztam a szájába az ételt és közben azon imádkoztam, hogy a lerakott kézitáskáim, amikben nem kevés érték volt, még a ahelyén legyenek.
Ezután jött még egy 20 perces sorba állás, vagyis sorból kirohangálás, amikor a beszállásra vártunk. A repülőutat végigaludta, én pedig hálát adtam, hogy ezt így mindenféle baleset, lopás, érték elhagyása nélkül megúsztuk!!
Büszke voltam rá és közben fájt a szívem, hogy egy ilyen napnak kellett kitennem, mert persze nem egyszer voltam ideges és türelmetlen hozzá a nap folyamán!!
Most azonban már itt vagyunk Cserkében Pali nagypapánál. Ma már láttunk igazi borzot, kakast, sokat fociztunk, sétáltunk és az étel is jobban csúszott, mint Nantes-ban.
Befjezésül pedig - a szöveg előtt és után - pár kedves kép a nantes-i napokról!
Léopold keresztapjával, Laurent-al:
Keresztelői csoportkép:
Keresztelői csoportkép:
