Itt jövünk Perpignan

 Nem nyaralni készülünk Perpigananba. Az élet Dél-Franciaországba, egészen pontosan Perpignanba sodor bennünket.

Moszkva - Málta    Poitiers - Perpignan   (keresem az összefüggéseket 😂)

De ahogy egy barátnőm mondta, aki soha szinte sehova sem költözött, így számára felfoghatatlan ez a sok vándorlás: "Neked ezt osztotta az élet" 💁

És ahogy Daphné megfogalmazza: "Városba költözünk, mert ez nem város, ez ház". Hát ilyen egyszerű ez kérem. Olyan cuki, amikor elkezdi magyarázni nagy hévvel ezt az okosságot.

Július első hetében ismét kamionba kerül az életünk, de legalább most egy nap alatt megérkezik a sok doboz és nem hetekig hajózik, vagy repül, vagy gurul, mint az eddigi költözéseknél, amikor országokat szeltünk át. 

Guillaume egy ideje munkát keresett, én pedig azt mondtam neki, hogy mindenhova elmegyek, kivéve kisebb helyre, mint Poitiers és Párizst is kihagynám. Perpignan egy igazán vonzó hely egy kisgyerekes családnak. A végső döntésben ez is közrejátszott: fél órára van a spanyol határ, két órára Barcelona. Tíz percre a tenger és egy órára a Pireneusok. Nyáron a tenger, télen a hegyek gondoskodnak remélhetőleg arról, hogy jól érezzük majd magunkat. Mi ígérem mindent megteszünk érte. 

Amikor Máltáról elköltöztünk, még fel sem fogtam, hogy ennyi volt, egy év a tengernél. Becsomagoltam szépen az emlékeimet és hálát adtam mindenért. Soha nem gondoltam volna, ismét megadatik, hogy egyszer újból visszatérek a tengerhez élni. Tudom milyen nehéz év volt nekem az egyetem első évével Máltán, de bármikor kimentem a gyerekekkel a vízhez, vagy hétvégén együtt a tengerhez, néha csak a morajlását hallgatni vagy máskor hatalmasakat fürödni, mindenért kárpótolt a közelsége. A tengernél élni csodálatos. 

Elkezdtük a szortírozást, pakolászunk, selejtezünk, lassan pedig búcsúzunk és az utolsókat tervezzük. Mindenki izgalommal várja hogy mit hoz az új élet számunkra.

Hétvége a nagyszülőkkel

 Daphné annyira várta ezt a hétvégét. Állandóan arról mesélt, hogy mennyire szereti a mamiékat, meg a családot sorolta. Hétvégén ugyanis Guillaume szülei jöttek látogatóba. A papi profi barkács szakember és szükségünk volt egy kis segítségre, mert a verandánk beázik egy picit. De ha tudtam volna, hogy milyen egyszerű munkáról van szó, akkor én is meg tudtam volna csinálni. De ez nem volt gond, mert így legalább együtt töltöttünk velük utoljára ebben a házban egy hétvégét.

Léopold az egész szombatot egy osztálytársnőjénél töltötte szülinapi buliban. Meg volt hívva ebédre is és hatalmas szerencséjük volt a szombati szép idővel, mert így fürödtek is a medencéjükben. Nagyon készült, megbízott, hogy mit vegyek ajándékba, személyre szóló meghívót kapott. Nagyon klassz napot töltött a barátaival. 

Persze vasárnap már odáig jutott Daphné, hogy egész nap magyarázta, hogy elmegy a mamiékkal az ő házukba. Volt sírás a búcsúzáskor, amikor rájött, hogy most nem mehet el. Ő még soha nem volt távol a mamiéknál. De ennek is eljön majd az ideje. 

Léopold és a dolgozatok

Ma dolgozatot írtak matekból, mesélte az autóban, hogy nagyon sok feladat volt, de állítólag csak egy hibája lett, ennek nagyon örült és büszke volt. Mondtam neki, hogy amikor anno nekem nagyon sok feladat volt a dolgozatban, akkor a következő volt a technikám: először megcsináltam a könnyebbeket, amiken nem sokat kellett gondolkodni, majd jöttek a nehezebbek. És mikor végeztem, akkor még egyszer átnéztem az egészet.

Mire ő: "AAAA, nekem nem kell ezt így csinálnom. Mert tegnap is annyit ismételtem, hogy mind egyforma volt, csak csináltam egyből mindet." 

Daphné beszélőkéje

 Mondja, mondja, magyaráz rengeteget. Veszekszik a fiúkkal, annyira tud velük sivítva, vékony hangon kiabálni, olyan lányos fülsiketítő zaj ez. De akkor is imádom. Mellé gesztikulál, szemet forgat. Persze olyan is van, hogy felét nem értjük. Sokszor magyarázza, hogy mi család vagyunk, akkor mindenkit végigsorol, csoportosít, hogy ki a lány és ki a fiú. Mondja nekem, hogy kedves vagyok, hogy szép vagyok és hogy mi "copine"-ok, azaz barátnők vagyunk.

És ilyeneket mondott ma: 

"Ma zuhogott la pluie" vagy "C'est ca mon toll". 

Sokat, nagyon sokat beszélek hozzá, hogy a magyar nyelv is rögződjön neki. Például ahogy ma oviból hazajövet mondta, hogy a pluie zuhog, olyan büszke voltam, hogy ezt a szót ismeri (zuhog), nem is tudtam hirtelen, honnan jött neki ez a szó. Míg este olvasunk a Vidám mesék című könyvből és az egyik tegnap este olvasott mesében fedezem fel, hogy a zuhog az eső sokszor van említve. És mivel ma esett nagyon az eső, ezt meg is fogalmazta nekem magyarul (félig). Ezért nagyon fontos, hogy olvassak nekik magyarul. Amikor csak tehetem, soha nem sajnálom rá az időt.

Fel kell raknom az ékszereit, kéri a nyakláncot, rak magának gyűrűt és karkötőt. Most minden nap azt meséli, hogy vegyek neki órát. Valamelyik nap elkérte az én órámat. Rajta van a kezén, játszunk. Egyszer csak megszólal: "Te is veszel magadnak?". Hát annyira mosolyogtam, mondtam, hogy az az enyém, ami a kezén van, csak kölcsönadtam😂 Annyira azért ne keveredjünk bele a dolgokba.

A fényképen ki van festve pirosítóval. Ő csinálta magának. A szemhéját is kipingálta, de az olyan rosszul sikerült, hogy korrigálnom kellett.

Anyák napja odafönt és idelent

 Anyák napján köszöntöttek a gyerekek. Virágot kaptam és hajsütő szerkezetet. Megterítettek és kávét készítettek. Sajnos nem tudtunk kint enni, annyira hideg van még, de ez nem rontotta el a kedvünket. Még a fotóra is könnyen rávettem őket az ebéd előtt. Imádom őket és a legnagyobb boldogságaim, így ahogy mindhárman mások és különbözőek. Daphné sminkje kicsit erősre sikerült 😏, hát ilyenek a nők. A fiúk pedig felvették az új nyári ruhájukat. 

Boldog anyák napját odafönt az én édesanyámnak is!