Harmadik éve vagyok a szülői munkaközösség tagja, bevallom mindig lelkesedéssel vettem rész bármi programról legyen is szó. Tavaly viszont nagyon sok időt és energiát tettem bele, néha túl fárasztó volt, Guillaume sokszor mondta, hogy nem tudsz csinálni mindent. Ott voltam minden szerevezett uzsonnán, az összes nagyobb rendezvényen segítőként. Húsvétkor, Karácsonykor varrtam pluszba, ami rengeteg idő volt. És például a karácsonyi vásárban szinte semmit nem adtunk el az általam varrt textil hajgumikból, vagy könyv tartókból. Minden hónapban egy este 18-22 között értekezlet van.
Ebben az évben félelemmel kezdtem az évet, mert tudtam sokkal több a munkahelyi munkám és egyre kevesebb extrákra lesz időm. Mert a szülői munkaközösség már év elején kezd azzal hogy szervezi a Taggyűlést, elmegy mindig osztályértekezletre bemutatkozni stb. Mivel kevesen vagyunk, ha már beléptél el is várt hogy közreműködj. Tavaly egyszer le is toltak bennünket, mármint az elnök, hogy mindent csak 3 nő csinál stb. Hazamentem és mondtam Guillaume-nak, tudod mit, ha nem vagyok bent az APEL -ben (francia szülői munkaközösség neve), akkor ma este nem tolnak le. Tavaly év végén is a sulibuli plusz előtte este Léopoldék évfolyamának a bálja, emlékszem hulla voltam.
Tavaly év végén pedig magamban sérelmeztem, hogy mindenre volt idő csak arra nem hogy közösen egy étterembe eljussunk. Köszönet képpen. Nem ezért csinélom, de ez a minimum. Pedig én szeretek segíteni és úgy gondolom mivel 3 gyerekem volt, most már csak kettő van az iskolában, akkor itt ildomos. És ez az év volt az első, hogy nem volt úgy kedvem hozzá, mint tavaly. De a baleset ezt is megoldotta, mert az év eleji hajtásból így ki is estem és azóta sem jutottam el eddig csak egy értekezletre.
Szóval pénteken is kérdezték, hogy megyek-e karácsonyfát díszíteni állítani, de nem tudtam, sőt hétfőn is kellene mennem, mert a Télapó fotózáshoz készítik elő a terepet, de hétfőn sem tudok. Egy adag karácsonyi crackerst meggyártottam , de idén varrni sem fogok. Mert az én időm és energiám is véges és a munkahelyen is a sok-sok hét kihagyás után rengeteg a feladatom. És úgy gondolom, hogy néha-néha más is gondolkodhat úgy, hogy segíteni ildomos időnként.
Pénteken azonban felállították a fát, nagyon szép hatalmas fát vettek, egyik anyuka pedig készített egy betlehemet saját kezével. Tényleg őszintén gyönyörű lett az egész és meghatódtam, amikor megláttam és sajnáltam is , hogy most nem tudok úgy segíteni, de ezzel lehetőséget adtam másoknak is a segítésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése