26-án már egy kicsit kikívánkoztunk a szabadba. Ismét Guillaume-al egy rövid futással kezdtük a napot. De már tanultam az előző évekből és mondtam neki, hogy csak egy rövidet fussunk, nem akarok kockáztatni egy lebetegedést a hideg levegő miatt.Így lehet jól megfázni, amikor az ember bekapkodja hirtelen a hideg levegőt.
A délutánunk is sportos volt, mert korcsolyázni vittük a gyerekeket Nantes-ba. Daphné imádja a korit is, amikor Barcares-be mentünk a karácsony előtti utolsó hétvégén, alig tudtuk lerángatni a korcsolyapályáról. Guillaume megígérte neki, hogy próbálunk valahol ismét eljutni korizni. Az ígéret bevállt. Másfél órát töltöttünk ott, Daphné megállás nélkül körözött. Én 3 nagyot estem, ami kihozta a lumbágómat, azóta kicsit görbén megyek, de bízom benne , hogy nem fog sokáig tartani.
27-én ebéd után Angers mellé indultunk barátainkhoz. Jövőre ismét együtt fogunk síelni Les Saisies-ben, már alig várjuk. Moszkvai barátainknak hívjuk csak őket de már Moszkva előtt ismerkedtünk meg, Guillaume révén, munkaheyli barátság ez. Sok-sok emlék köt össze bennünket azóta. Daphnénak nagyon hiányzott már a gyerektársaság, jót játszottak a kisebbek a hatalmas udvarban, mi pedig jót beszélgettünk felnőttek. Este hétkor érkeztünk vissza Nantes-ba. Jót tett ez a kis baráti társasági élet is a sok napos bezártság után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése