Hallottunk róla, hogy van egy híres fekete pálya itt Alpes d'Huezben, a neve: Sarenne. 16 km (!) hosszú és 3330 méterről lehet lecsúszni rajta. Mit sem kell mondanom, hogy ez teljesen beindította Léopold fantáziáját. Semmi másról nem tudott beszélni, mint hogy ezen ő lecsúszik. Guillaume mondta, hogy biztos nem az első napon és nem vele. Edgár fantáziája is beindult, így megkérdezte a sítanárát, hogy mit gondol arról, hogy le tud-e csúszni. Rossz, vagy jó hír az volt, hogy igen, gond nélkül. Közben Guillaume munkatársánál voltunk vacsorán, ő már 10 éve ide jár síelni, ismeri a pályákat, mint a tenyerét. Azt mondta simán le tudunk csúszni. Na, mit ne mondjak, hogy az én fantáziám is beindult 😁 Egyik barátnőm, aki két hete járt itt azt mondta, csak az alagútba be ne engedjem őket, a többit simán megteszik.
Egyik délelőtt Daphnét nem vittük el síelni, mert nagyon fáradt volt. A fiúk hárman nekiindultak a híres pályának. Hatalmas élményekkel tértek haza és azt mondták, ha nem is a legtetejéről, de lejjebbről indulva én is meg tudom csinálni. Én a következő napon indultam neki Léopolddal, aki akkor már ismerte a pályát. Ezalatt Daphné Guillaume-al és Edgárral gyakorolt. Edgár megtanította farolással megállni és mire lejöttünk a fekete pályáról láttam, hogy szabályosan tartja párhuzamosan a léceit. Nos, a pálya szerintem nem is fekete. Állítólag az alagút miatt számít feketének és azért, mert hosszú. És azt mondták a fiúk, hogy 3330 méterről indulva van egy-két nagyon meredek lejtő, ezt a részt én nem csináltam. Én igazából a hosszú és meredek lejtőktől félek. De sokat fejlődtem a héten, ráadásul a hóviszonyok sem voltak kedvezőek, egészen jól lecsúsztam meredekebb piros lejtőkön is, ami majdhogynem tisztra jég volt.
De kár lett volna kihagynom, mert hatalmas élmény volt olyan magasból lecsúszni. Vagy 30-40 perc volt három felvonóval feljutni. A kilátás fenntről lélegzetelállító. Lefele síeléskor is meg-megálltam csodálni a tájat. A felhők felett síeltünk.
Sajnos a derekammal meggyűlt a bajom. El kell mennem orvoshoz, 2 hónapja fáj egyfolytában, ilyen még sosem volt. És a síelés sem egy kímélő sport, nem tett jót neki. De pont aznap délelőttre enyhébb volt a fájdalom, viszonylag fitten vágrtam neki a híres fekete pályának. Edgárt is hívtam, de ő azt mondta, hogy köszöni, másodjára nem kér belőle. Az energiáit is tartogatnia kellett, mert délutánonként várt rá a sísuli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése