Edgárnál ezen az őszön nagyon tombolt a Pokémon kártya őrület. Ugye azért van egy jó halom belőle, mert 5-6 kártya van egy csomagban és ezek közül csak egy-kettő különleges. Jó kereskedelmi fogás, hogy minél többet vegyél belőle. Még novemberben, amikor a szülinapja volt, kapott egy jó nagy dobozzal belőle. Majd hogyhogy nem kitalálta, hogy karácsonyra a Télapótól kér egy 100 eurós (!!!!) hatalmas doboz Pokémon kártyát. Nagyon hitte még a Télapó létezését ebben az évben is. Arra rájött, hogy a kisegér, aki elviszi a fogat és 5 eurót hoz helyette, nem létezik, és a húsvéti nyúl sem, de azt magyarázta nekünk, hogy az nem igen lenne logikus hogy mi felnőttek egymásnak veszünk ajándékot. Nem tudom miért gondolta ezt.
Visszakanyarodva a kártyához, azt hittem hanyatt esek, amikor már már hisztérikusan kétségbe esett, hogy nem engedjük neki, hogy 100 eurós kártyacsomagot rendeljen, amikor a Télapótól azt kér, amit ő akar. Nagyon néztünk egymásra és egyre inkább nem tudtunk magyarázatot kitalálni, hogy miért is ne kérhetne ezt, de abban az egyben biztos voltam, hogy 100 euróért nem kap kartonlapokat.
Végül egy szép szerdai ebéd alkalmával Edgárt beavattam a titokba és elárultam neki, hogy a Télapó alakja a gyermekek képzeletében létezik csak. Nem mérges volt, hanem nagyon csalódott. Pityergett is. Sokszor átbeszéltük még aznap, odajött hozzám napközben: '" Csalódott vagyok, az nem lehet, hogy nem létezik a Télapó!". Próbáltam arra is kilyukadni, hogy bizony fel nőtt ő is és érezni fogja velünk együtt, hogy nem csak az ajándékokban van a lényeg karácsonykor. Magyaráztam neki, hogy nekem ajándékok nélkül is karácsony van, ha a családdal vagyok és azokkal akiket szeretek. De csak kilenc éves még, nagyon várta az ajándékait ebben az évben is. Karácsonyra azonban helyre került a Télapó alakja benne is és boldogan várta Daphnéval és az unokatestvéreivel együtt az ajándékokat.
Az egyik unokatestvér azonban az egyik legmeghittebb pillanatban (amikor a kisebbek ámulva nézték a fa alját) elkiáltotta magát, hogy "Én tudom, ez Papi és Mami volt aki berakta a fa alá az ajándékokat". Rendkívül kínos volt és nagyon gyorsan kellett reagálnunk, hogy "Ó nem is, ilyet ne mondjál, itt járt a Télapó, mialatt a mami és papi sürögtek-forogtak a házban". Daphné figyelmét gyors eltereltük, azóta sem beszélt róla, remélem ő még sokáig hisz a karácsonyi csodában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése