Daphné mióta Perpignanban lakunk nem akar felöltözni melegebben. Reggel, amikor indulnak az iskolába, azért mégiscsak kell egy kis kardigán, egy vékony kabát is elkelne szerintem, de egyiket sem, vagy csak a kis kardigánt tudom nagy nehezen ráimádkozni. Hosszú nadrág szeptember 1. óta talán kétszer ha volt rajta, esősebb időben, de akkor is azt magyarázta, hogy nagyon melege volt.
Szerda délután, amikor Léopold teniszezett, elvittem a közeli játszótérre. Egy szál vékony nyári ruhában indult el, ő öltözött át, mert koszos lett a délelőtti szerelése, és egyszer csak megjelent a nyári ruhában. Vittem én magunkkal kardit, de nem kellett. A nap még 11-15/16 között melegen tud sütni, de ha van egy kis szél, akkor néha rövidben fázik is az ember.
Két dolog idéződött fel benne,. Az egyik, hogy amikor Máltáról hazaköltöztünk Poitiers-ba, Léopold nem volt hajlandó kabátot felvenni, annyira megszokta a vékony öltözéket a máltai melegben. Emlékszem, hogy jobbról balra, balról jobbra mindenhogy magyaráztam neki, hogy itt más az időjárás, itt hidegebb van sokkal, de nem értette. Már azt is elképzeltem, hogy behívatnak, mint szülőt, mert annyira érthetetlen volt, hogy a gyereken nincs kabát. Teljesen kikészített. A másik is Máltához kötődő emlék. A hosszú, hideg, sötét moszkvai telek után, egy hihetetlen ajándék volt nekünk Málta. Minden nap hálát adtam a napsütésért és azzal kezdtem a napot, amikor kinéztem az ablakon, hogy elmondtam: "Ma is szép napsütéses időnk van" és ez így ment 365 napig. Utána elköltöztünk.
Ismét hálát adok, hogy októberben még napozni lehet, hogy gyönyörű kék az ég, szinte mindig, hogy körben a horizont sziluettjét magas hegyek rajzolják meg. Csodás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése