A francia oktatási rendszerről 2.

Nincs év végén nagy ünnepség (meg semmilyen), amikor hivatalosan átadják az eredményt, csak diszkréten mindenki hazaviszi megmutatni a szüleinek az értékelést. A gyerekek nagyjából felismerik az évek elteltével ki milyen tanuló, de nem kap nagy hangot a legjobb sem és a legrosszabb sem. Ebben van jó is és rossz is. ÉN most meg fogom tapasztalni mindkettőt. Mert Poitiers-ban nem volt külön senki kiemelve, itt viszont a perpignan-i iskolában az alsó tagozatban az igazgatónő adja át a gyerekeknek a negyedéves értékelést, felső tagozatban, pedig minden trimeszter végén az igazgató egyenként elbeszélget a diákokkal arról, hogy hogyan érzik magukat, hogy miből kellene javulniuk, mit szeretnek, miből voltak nagyon jók. Ez egy nagyon érdekes téma, mert nekem van két különböző természetű fiam. Egyik törtet, hajt, dolgozik, száguld, akar és többnyire minden sikerül neki. A másikkal le kell ülni, bíztatni kell, nehezebben memorizál, lustább, lassabb. Én azt gondolom, neki kiemelni minden trimeszterben, hogy hol tart, azzal óvatosnak kell lenni. De hathat rá motiválóan. Már most úgy látom Edgár sokkal könnyebben, szívesebben leül tanulni, mint tavaly. Rájött, hogy itt nincs mese, tanulni kell az eredményekért, nem a legjobbért, de azért hogy ne leghátul kullogjon, és azt nem akar.  De attól, hogy Léopoldnak minden jól megy, az nem jelenti azt, hogy neki nem jár a dicséret és elismerés (mert ugye itt mindig az a magyarázat, hogy a szegény, akinek nem olyan jól megy). Mert nagyon sokat dolgozik fáradhatatlanul az eredményeiért. Tanul előre, tanul előző nap és reggel is ismétel. Ehhez persze van egy nagycsomó örökölt adottsága, de az nem minden. Munka nélkül nincs eredmény. Lehetsz bármiben, bármilyen tehetséges. Egy tehetséges festő sem lesz sikeres, ha nem fest, nem megy mutatja a képeit, nem szervez kiállítást stb.

Minden hat hét után két hét szünet következik. Nagy gond a szülőknek, öröm a gyerekeknek. Ki hogy oldja meg, az nagyon változó. Sokan számíthatnak a rendszeres nagyszülői segítségre. Van, hogy a szülők felváltva vesznek ki szabadságot. Egy hét anyával, egy hét apával. És van olyan, hogy napköziben töltik a gyerekek (sokan, legtöbben). A 'centre de loisirs' vagy 'centre aéré' nagyon eltrejedt rendszer, ahol a gyerekeket szórakoztatják, míg a szülők dolgoznak. Napközis tábor magyarul, amikor a gyerek haza jár aludni. Lehet, hogy túlzásba estem, de az enyémek sosem voltak, vagyis egyszer, amikor az egyetemi gyakorlatomat csináltam, azóta is emlegetik a fertelmes menza kaját. Mivel nem dolgoztam, megoldottuk a szüneteket. Tenisztáborba mentek rendszeresen, amikor nagyobbak voltak, azt nagyon szerették. Azt viszont nem értem, mi a pihenés abban a gyereknek, hogy anya, apa dolgozni megy reggel nyolcra, ő pedig már nyolc előtt a napközis táborban van, ahol egész nap alkalmazkodik, mondják folyamatosan hogyan, mikor és mit csináljon, és csak késő este jönnek érte dolgozó szülei. Ez szerintem ugyanolyan fárasztó, mintha iskolába járna. És ezek a gyerekek vannak, sajnos, többségben. Ezzel csak azt akarom mondani - mert azt értem, hogy soknak nincs választása - hogy a két hét szünet a rendeltetését nem tölti be. 

A szerda terén is nagyok az eltérések: szerdán vagy nincs suli/ovi (mint itt Perpignan), vagy csak fél nap (úgy hogy ebéd előtt hazaviszed, vagy ebéd után). Ennek is a lényege, hogy a gyerek pihenjen. Pihen, az aki nem megy napközibe. Sok anya az évek múlásával kiküzdi a szerdai szabadnapot vagy félnapot.  A gyerekek szerda délután járnak iskola utáni különórára: sport, zene, ki mit szeretne. Nekik tényleg pihenőnap a szerda. De ha a francia rendszert dolgozó szülőknek találták ki, akkor ebbe a szabad szerda hogyan illeszkedik be...... a logikát örök életemben keresni fogom😀

Az állami iskolák körzetes iskolák. Vagyis ha állami suliba szeretnéd a gyerekedet íratni, akkor abba a suliba mehet csak, ahova tartoztok a lakhelyetek szerint. Ha ide nem szeretnéd íratni (társadalmi összetétel, rendszeres sztrájkok miatt vagy mert egyszerűen jobban bízol a magánintézményben), akkor jön a katolikus magániskola, amiért fizetni kell. Ezt nem mindenki - de más pénztárcájában való turkálás nélkül is azt gondolom,  - hogy sokan tudják vállalni, ha ez fontos nekik. Nagy előnye a magániskolának, hogy nem sztrájkolnak a tanárok, a szülőket nem fenyegeti menza bezárás, vagy hirtelen szabikivétel a tanárok sztrájkja miatt. Sokszor az állami iskolákban jobb feltételek mellett tanulnak a gyerekek (infrastrukturálisan), mint a magániskolákban, mert több állami támogatást kapnak. Mind a magániskolák, mind az állami iskolák oktatási színvonala változó, sok függ a tanári kartól. Van olyan katolikus iskola, ahol kötelező a vallásoktatás és elvárt a vallás gyakorlása, de legtöbb helyen vallásismeretet is lehet választani, tehát nem hívő emberek gyerekei is járnak.