Hármasban

Húúú, mennyire üres a ház a fiúk nélkül és csendes, nagyon, vagy ők nagyon hangosak, az is biztos. 

Olyan dolgokra szenteltem a szabadidőm, mint fényképek rendezése, rendelése és nem utolsó sorban gondolataim rendezése, mert gondolkodni akkor lehet, ha egyedül vagyunk, de ha ketten beszélnek folyamatosan hozzánk, az egyik épp kér valamit, a másik csak úgy közöl és még egy baba is van mellettünk vagy a kezünkben, szóval képtelenség. 

Befejeztem egy blúz varrását, elkezdtem lefesteni egy polcot, behoztam a virágokat a verandára, kertészkedtem és elvittem Daphnét védőoltásra.

Eljutottam kedd este teniszezni, egy este Guillaume nem volt. Jó így hármasban, de sokáig furcsa lenne, rájövünk, hogy bármennyire is idegesítő és nehéz néha, a hangzavar a nyüzsgés a folymataos tárgyalás, meggyőzés és jövés-menésm ez a normális, a csend furcsa egy idő után.

Holnap várjuk a fiúkat, visszarázódunk az ötös hétköznapokba és még egy hét szünetet töltünk együtt. Léopoldnak lesz két teniszmeccse, és halloween, amit annyira szeretnek (én bármennyire nem is, nekem ilyenkor halottak napja van és emlékezem).