Advent második vasárnapja

Vasárnapra Guillaume is hazaérkezett Párizsból. Pénteken reggel utazott el és vasárnap az első vonattal már jött is hozzánk friss croissant-al és pain chocolat-val reggelire. A fiúknak és persze nekem is nagyon hiányzott.

Pénteken reggel én vittem a gyerekeket iskolába, de még reggel itt volt velünk Guillaume, segített a készülődésben. Szegény Daphnét a meleg ágyból vettem ki, hogy elvigyem a fiúkat. Szerencsére Guillaume megtanította Léopoldot, hogy kísérje be Edgárt a suliba, így legalább nem kellett kiszállnom az autóból, csak leállok a kapuban, ők kiugranak és már gurulok is tovább.

Pénteken este pedig suli ovi után a fiúknak volt karácsonyi vásár és koncert a suli melletti kápolnában. Nagyon készültek, ez volt az első év, hogy Edgár is énekelt. A vásárban pedig az ő maguk által gyártott díszeket lehetett megvásárolni. Daphné végigaludta az egész rendezvényt.

Izgalmaktól nem volt azonban mentes a hétvége, mert Daphné orra rettenetesen folyt pénteken éjszaka, azt hittem rosszul leszek, amikor megláttam az éjszaka közepén hogy zölden sárgán folyik az orra. Szerencsére láza nem volt. Elhatároztam, hogy a hétvégén nem viszem ki, mert sajnos előző héten sokat cipeltem magammal mindenhova. Így a szombatot bennt töltöttük a fiúkkal, moziztunk, társasoztunk egész nap. Daphné orrát pedig folyamatosan mostam sós oldattal, hiszen ezek a picik a szájukon még nem tudnak lélegezni, nagyon kell vigyázni, hogy ne duguljon el az orruk. Annyira izgultam érte. A szombat éjszaka már egy kicsit jobban telt, akkor meg Edgár ijeszetett rám, mert nagyon fájlalta a hasát oldalt. Na gondoltam, ha még a vakbélgyulladás is ránk tör, akkor mi lesz velünk. De másnap kiderült, hogy csak egy nagy vicc volt az egész (ha-ha-ha).
Vasárnap már mindannyian együtt voltunk, délután a fiúk moziban voltak a Coco című új Walt Disney produkciót nézték meg, majd egész este társasoztunk. Így telt advent második vasárnapja.