2017

Hogy milyen év is volt? Mozgalmas, ez mindig az első szó, amit írni tudok rólunk. Nem unatkozunk soha és ha egy hónapig nem történik semmi, akkor már terveink vannak (egyelőre nem költözési). Ezek vagyunk mi. Rengeteg minden történt. Év eleji izgalmak, hogy végre találok-e gyakorlati helyet, hogy befejezzem az egyetemet. Küzdelem, tárgyalások, amibe majd bele őrültem, olyan nehézkes volt, de végül meglett, 3 hónapot töltöttem a helyi kórház kutatási igazgatóságán és végül sikeresen befejeztem a master 2 képzést. Büszkeség, hogy 16 pontot kaptam a gyakorlati beszámolómra, ami itt a 20 pontból igen jó eredménynek számít. 

Közben a család először jutott el síelni februárban Pesey-Vallandry-ba az Alpokba, ami nem túlzok, hogy több éves kihagyás után hatalmas élmény volt mindannyiunknak. Léopold megtanult síelni, hatalmas öröm volt látni mennyire élvezi. És még ebben az évben Guillaume-al kettesben ismét eljutottunk síelni egy gyönyörű 4 napra Courcheval-ba egy luxus síparadicsomba. Franciaország mindig rejteget meglepetést, soha nem gondoltam, hogy egy hegyi falucskában ilyen luxus lehet: Dior, Hermes üzletek, csodálatos pályaszállások, gyönyörű hófedte táj.

Ebben az évben a ház festése is befejeződött. Elegem volt, nehéz is volt a végén, de nagyon elégedettek vagyunk a végeredménnyel, tiszta, szép a ház és most már teljesen magunkénak érezzük.

S időközben nagy meglepetés ért bennünket, kiderült, hogy decemberben bővül a családunk. Boldogan fogadták a fiúk is a nagy hírt, egyetlen kívánsággal, hogy kislány legyen és lett is, júliusban az is kiderült, hogy kislányt várok. A fiúk saját kívánságukra egy szobába költöztek, így lett az emeleten egy baba szoba és egy tévézős szoba, ahol a fiúk videójátékozni is tudnak.

Fantasztikus nyarunk volt, több mint egy hónapot töltöttünk Magyarországon egy régen dédelgetett terv valósult meg, autóval érkezett Guillaume utánunk, így a fiúknak megtudtuk mutatni Magyarország szépségeit. Rengeteget utaztunk, sőt még francia barátaink is csatlakoztak hozzánk egy hétre. Nagyon klassz volt újra együtt, hiszen Moszkvában nagyon sok időt töltöttünk együtt szülinapok, ünnepek alkalmával, vagy csak úgy hétvégén. 

Szeptemberben Léopold második osztályt kezdett, Edgár nagycsoportos lett. A festők majd 3 hétig boldogítottak, miközben a kisbaba érkezésére készültünk. 

Majd hamar eljött november 17, amikor Daphné pici lányunk meglátta a napvilágot és azóta is boldogabbá teszi napjainkat. 

Decemberben pedig a postás levelet hozott, jogi szakértő fordító lettem a helyi bíróságon. Kíváncsian várom mennyi munkám lesz ezzel a következő évben.

Guillaume idén is rengeteget dolgozott, de mégis mindig itt volt velünk, amikor szükségünk volt rá.

Edgár ősszel betöltötte az öt évet, Léopold pár nap múlva nyolc éves, Daphné pedig hat hetesen zárja a 2017. évet.
Csak annyit kívánok magunknak, hogy az elkövetkező évünk is legalább ilyen boldog legyen, egy-két megvalósult tervvel, szép utazással és egészséggel!