Nous avons passé ce WE à Budapest. Nous avons dormi chez nos amis, Benjamin et Edina, dimanche après-midi nous étions à l'ile Margit ou nous avons rencontré d'autres amis, que je n'avais pas vus depuis long temps. Beaucoup de personnes ont pu venu, j'étais très contente, même si je n'ai pas eu le temps de parler de tout avec chacun.
Nous nous sommes aussi rapellés les moments passés ensemble à Budapest: nous sommes passés devant nos anciens appartements.
Nous nous sommes aussi rapellés les moments passés ensemble à Budapest: nous sommes passés devant nos anciens appartements.
A tavalyi évben is úgy alakult, hogy sikerült nosztalgiázunk Guillaume-al Budapesten, akkor is Léopolddal mentünk elé a repülőtérre.
Barátainknál töltöttük a szombat estét, Benjamennél és Edinánál, majd vasárnap délután kivonultunk a Margit Szigetre, hogy még több, rég nem látott, számomra kedves baráttal találkozzunk.
Nagyon fájt a szívem, hogy sok embert az esküvő óta nem sikerült újra látnom. Persze e-mailben, skype-on és néha telefonon csak-csak sikerült kapcsolatot tartani, de nagyon is hiányoztak hozzá az arcok, egy két előben váltott szó. Rá kellett jönnöm arra is és ezután sikerült belenyugodnom, mert elfogadtam, hogy így van, az egy hét, tíz nap nem elég arra, hogy pihenjek, eleget legyek a családdal, aki főleg apukám és még a barátokkal is találkozzak. Mert mégis csak Cserkeszőlő másfél órára van Budapesttől, mert így is elég idehoznom Léopoldot, nem hogy még innen is továbbálljunk, mert a barátok hétközben dolgoznak...stb Ezért is gondolom azt, hogy legalább nyaranta megpróbálok valamit összehozni. Persze most is úgy érzem, hogy ez a szűk délutáni intervallum kevés volt mélyreható beszélgetésekre, de valahogy mégis megnyugodtam, hogy láttam őket, örültem, hogy sokan eljöttek.
Mi pedig Guillaume-al nosztalgiáztunk, elhajtottunk az Izabella utcai lakásunk előtt, ahol már Léopold is megfogalmazódott Bennünk, bekukkantottunk a Régiposta utcába, ahonnan indult közös életünk, rájöttünk, mégha lassan is, de szépen fejlődik a város, alakul a képe és mi számos szép emléket őrzünk az itt töltött közös évekről.
Nagyon fájt a szívem, hogy sok embert az esküvő óta nem sikerült újra látnom. Persze e-mailben, skype-on és néha telefonon csak-csak sikerült kapcsolatot tartani, de nagyon is hiányoztak hozzá az arcok, egy két előben váltott szó. Rá kellett jönnöm arra is és ezután sikerült belenyugodnom, mert elfogadtam, hogy így van, az egy hét, tíz nap nem elég arra, hogy pihenjek, eleget legyek a családdal, aki főleg apukám és még a barátokkal is találkozzak. Mert mégis csak Cserkeszőlő másfél órára van Budapesttől, mert így is elég idehoznom Léopoldot, nem hogy még innen is továbbálljunk, mert a barátok hétközben dolgoznak...stb Ezért is gondolom azt, hogy legalább nyaranta megpróbálok valamit összehozni. Persze most is úgy érzem, hogy ez a szűk délutáni intervallum kevés volt mélyreható beszélgetésekre, de valahogy mégis megnyugodtam, hogy láttam őket, örültem, hogy sokan eljöttek.
Mi pedig Guillaume-al nosztalgiáztunk, elhajtottunk az Izabella utcai lakásunk előtt, ahol már Léopold is megfogalmazódott Bennünk, bekukkantottunk a Régiposta utcába, ahonnan indult közös életünk, rájöttünk, mégha lassan is, de szépen fejlődik a város, alakul a képe és mi számos szép emléket őrzünk az itt töltött közös évekről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése