Egyszer már írtam erről, akkor még Léopolddal a hasamban értek folyton a meglepetések. A pozitívak. A figyelmesség az udvariasság, amerre csak jártam.
És most tegnap este olvastam valamit, amit szóról szóra osztok az írójával. Jó volt más szájából is ugyanazt hallani, amit én is gondolok. Szerintem is van mit tanulni, van hova fejlődni! Néha meg kell állnunk, magunkra koncentrálni előre nézni és nem folyamatosan másokkal vagy a múlttal foglalkozni. Az sokkal építőbb tud lenni. A környezetünket pedig inkább használjuk arra, hogy inspiráljon Bennünket!
És most tegnap este olvastam valamit, amit szóról szóra osztok az írójával. Jó volt más szájából is ugyanazt hallani, amit én is gondolok. Szerintem is van mit tanulni, van hova fejlődni! Néha meg kell állnunk, magunkra koncentrálni előre nézni és nem folyamatosan másokkal vagy a múlttal foglalkozni. Az sokkal építőbb tud lenni. A környezetünket pedig inkább használjuk arra, hogy inspiráljon Bennünket!
"Fújhatunk tehát sokszor a franciakra, hogy így-úgy kiszúrtak a fél világgal, azonban tudnak, és szeretnek élni, ízlelni és élvezni, bármikor is adódjon az alkalom. Egy ilyen közönség, egy ilyen polgári réteg, egy ilyen nép életben tarthat egy kultúrát, egy országot sőt virágoztathat...hát tanuljunk tőlük."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése