Szerintem nem vagyunk egyedül azzal, hogy nagyon várjuk a tavaszt. Napsütést és szép időt szeretnénk. Nyomokban már megjelent, néha egészen melegen süt, a parkok is kezdenek zöldülni.
Ezért is indultunk el szombat délután, hogy egy kicsit kimozduljunk, kiránduljunk - úgy ahogy szép időben szoktunk - és ne csak a környéken rójuk a köröket Léopolddal. Már egyre többet mozgunk vele, de az eddigi hidegebb idő miatt én is inkább csak a környéken cirkáltam. Már felderítettem az összes parkot, azoknak is kis zugait. De szeretném bővíteni a séta lehetőségeket, később autóval is nekivágunk távolabbi zöld környezetet felderíteni. Nem csak unalmas egy idő után a környék, hanem sajnálom, hogy Léopold kipuffogógázt szív.
Szóval szombat délután egy termál fürdőhelyre indultunk, nem fürödni, csak sétálni. Guillaume ötlete volt Enghien les bains, ami Párizstól 13 km-re fekszik. Érdekes volt ahogy áthaladtunk Argenteuil-ön, ami az egyik legszegényebb régióhoz tartozó város Párizs mellett. Rögtön utána pedig megérkeztünk célállomásunkra: hatalmas csónakázó-tó, partján kaszinó és színház, sétálóutca, hotelek. Látszott milyen ápolt és gazdag környék, ellenben Argenteuil-el, amely szegényes és elhanyagolt. Mindig csodálkozom rajta milyen éles a választóvonal itt a jobb és a rosszabb környékek között.
Persze Léopold megint nem tudta merre is járunk/jártunk. Az úton elaludt, néha séta közben felocsúdott, ránkpillantott, nyugtázta, hogy megvagyunk és szundított tovább. Még itthon is folytatta, egészen késő estig. Szépen elnyomta a friss levegő :-)
Ezért is indultunk el szombat délután, hogy egy kicsit kimozduljunk, kiránduljunk - úgy ahogy szép időben szoktunk - és ne csak a környéken rójuk a köröket Léopolddal. Már egyre többet mozgunk vele, de az eddigi hidegebb idő miatt én is inkább csak a környéken cirkáltam. Már felderítettem az összes parkot, azoknak is kis zugait. De szeretném bővíteni a séta lehetőségeket, később autóval is nekivágunk távolabbi zöld környezetet felderíteni. Nem csak unalmas egy idő után a környék, hanem sajnálom, hogy Léopold kipuffogógázt szív.
Szóval szombat délután egy termál fürdőhelyre indultunk, nem fürödni, csak sétálni. Guillaume ötlete volt Enghien les bains, ami Párizstól 13 km-re fekszik. Érdekes volt ahogy áthaladtunk Argenteuil-ön, ami az egyik legszegényebb régióhoz tartozó város Párizs mellett. Rögtön utána pedig megérkeztünk célállomásunkra: hatalmas csónakázó-tó, partján kaszinó és színház, sétálóutca, hotelek. Látszott milyen ápolt és gazdag környék, ellenben Argenteuil-el, amely szegényes és elhanyagolt. Mindig csodálkozom rajta milyen éles a választóvonal itt a jobb és a rosszabb környékek között.
Persze Léopold megint nem tudta merre is járunk/jártunk. Az úton elaludt, néha séta közben felocsúdott, ránkpillantott, nyugtázta, hogy megvagyunk és szundított tovább. Még itthon is folytatta, egészen késő estig. Szépen elnyomta a friss levegő :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése