Színes Collioure vasárnap délután

 

Úgy tűnik kezdünk kilábalni ebből a hidegebb időszakból, egyre melegebb van, napközben 20 fok körül, de szerintem napon van az több is. Az esőnek vége, ellenben, pár napja orkán erejű szél fúj. De legalább ragyogó napsütés van és kék az ég. 

A Tramontána ellenére mi szombaton futni voltunk Guillaume-al (megszenvedtük, de jól esett kimozdulni), Léopoldnak tenisz meccse volt vasárnap, mialatt mi kirándultunk egyet Collioure-ben. Edgár megesketett bennünket, hogy nem megyünk messzire, meg főleg nem túrázni és semmi esetre sem több órára. Csak ennyi feltétele volt, hogy mosolyogni tudjon a programnak. 

Collioure kis tengerparti városki minden évszakban gyönyörű. A festőket is megihlették színeik: Picasso, Matisse, Dali gyakran tartózkodtak a városban, jöttek ünnepekre. Ma is alkotóműhelyek tömegének ad helyet, színes házakkal övezett szűk utcácskákról egy -egy műhelybe nézhetünk be, ahol természetesen képeket is megvásárolhatunk. Van egy múzeuma, ahol modern és kortásr műveket tekinthetünk meg. Ez eddig kimaradt, de nem felejtjük el.

Bár 3 éve rendszeresen járunk vissza sétálni, ezennel olyan városrészt fedeztünk fel, ahol még soha nem jártunk. Kalandoztunk, bóklászoltunk a városban, Daphné elnyalta az idei első fagyiját. És bár mindannyian kabátban indultunk neki, végül egy szál pulcsiban napoztunk a sétányon. Még Edgár is azt mondta, hogy nagyon jó kis délután volt. Igaz, ide mindig szívesen jönnek a gyerekek is. 

17 éves házasok

 

Szombaton, március 22-én voltunk Guillaume-al 17 éves házasok. Mindig mondjuk nevetve, hogy az első házasságunk évfordulója. Sajnos anyukám halála miatt 2008. március 22-én szűk családi körben házasodtunk össze Budapesten. Egy év múlva 2009. május 2-án volt Cserkeszőlőn egy nagyobb körű ünnep. 

A szombatunk olyan volt, hogy kellőképp szimbolizálta kettőnk közös életét. Reggel elmentünk együtt futni (készülünk egy félmaratonra május 5-re!), utána én főztem, Guillaume piacra ment. Ebéd után elvittem Daphnét egy szülinapi buliba, közben Guillaume vitte Edgárt kézilabda meccsre. Hazajöttem, megérkezett Edgár kis barátja, aki nálunk aludt este. Este Guillaume elindult Daphnéért Léopolddal. Daphnét felvette a szülinapon s közben elvitte Léopoldot egy buliba. Hazajött és már indunltunk is egy baráti párral vacsorázni. Na a hétköznapjaink is kb. így zajlanak, mint a szombati napunk. Együtt kezdjük és fejezzük be a napot, de közte szinte minden a gyerekekről és a munkáról szól. Ennek van most az ideje és biztos vagyok benne, hogy majd lesz ez máshogy is, akkor meg ezt fogjuk vissza vágyni.

Pont jól jött ki, hogy legalább este ki tudtunk szakadni szórakozni egy picit. Ezt is úgy, hogy Edgár és a kis barátja egyedül voltak és még Daphnéra is vigyáztak. Ügyesen megoldottuk a baby sitterkedést. 

Pain mie házilag

 

Azt hiszem magyarul szendvicskenyérnek fordítanám a pain mie-t, amiből szinte mindig volt itthon. Reggelire ették leginkább a gyerekek, de Guillaume is. Én sose szerettem, kizárólag kirándulásokon néha ettem belőle.

Azt azonban tudjuk, hogy ennél mesterségesebb ételt aligha lehet találni. Minnél tovább friss marad, annál több furiság van benne és annál kevésbé egészséges. A nutella mellett ez is azok közé tartozik, amit teljesen kitiltottam a konyhából, egyszerűen nem veszek többet és kész. A gyerekek persze alkudozni kezdtek, hogy nem lehetne-e mégis, meg csak néha stb. Rászoktak egy jó ideje a pain perdu-re, ami a bundás kenyér cukros francia változata. De pont mondtam Guillaume-nak, hogy a nagy kezdeti lendület és szigorkodás után nem szeretném ha lassan visszakúsznának az ételeink közé mindazok, amiket most sikerrel és a diatetikusra hivatkozva ki tudtam irtani. 

De közben sajnáltam a gyerekeket, így  recept után kezdtem kutatni és....azt hiszem megtaláltam a tutit. Nagyon egyszerű, viszonylag gyors, hosszan eláll és a gyerekek is validálták, lehet továbbra is enni a finom pain perdu-t. Itt a recept, próbáljátok ki, ha ti is ebben a cipőben jártok: https://rockthebretzel.com/pain-de-mie-maison-la-recette-parfaite/.

Ráadásnak, hirtelen felindulásból beszereztem egy kenyérszeletelőt a Lidl-ben így a szemet is gyönyörködtető guszta szeleteket tudok eléjük rakni. Még Guillaume is azt mondta, hogy jó kis gépet vettem. Nagyon szeretjük a Marie Blachere (pékség lánc Franciaországban) teljes kiörlésű és a teljes magvas (az a  majdnem fekete színű) kenyerét és nagyon vékonyra szeletelik a boltban, így mindenképp jól ki fogjuk használni, ha egy kicsit vastagabb, ízléses szeletekre vágyunk.

Hattyúk tava Daphnéval

Már itt is a következő hétvége, de közben még a múlt hétvégéről sem írtam. Pénteken ugyanis Daphnéval megnéztük a Hattyúk tava balett előadást itt Perpignanban,  a Kongresszusi palotában. Nagyon várta Daphné, egész héten készült, többször elolvastuk a történetét, ugyanis tavaly a Télapó egy szép könyvet hozott neki, amiben híres balettmesék találhatóak. Ja, és a könyvet persze vittük magunkkal (a sötétben semmit nem láttunk, úgyhogy csak díszletnek volt jó). Csinosan felöltöztünk, bár bevallom alig értünk oda, minden percünk ki volt számolva. Mert még a péntek estéink is a Daphné torna és Léopold teniszedzéseivel elég zsúfoltak. Ráadásul az a péntek volt az utolsó úszásórája a Daphné osztályának, ahova én is elkísértem. Rohanás rohanás hátán. Két hétig szegényeknek minden nap úszásórájuk volt délután. Szóval péntekenként már nagyon fáradt volt. Most is.

A Fesztivál Balett előadásábal láttuk a balettet, csodálatos volt, gyönyörűen táncoltak a főszereplők, Siegfried és Odette. Daphné az udvari bolondot  szerette a legjobban. A társulatot a legjobb orosz balett iskolákban tanult táncosok alkotják szerte a világból és folyamatosan turnéznak balettelőadásaikkal. 

Bár Daphné a végén már aludt a kényelmes puha székben, nagyon jól szórakoztunk. 

Hideghullám hóval

 

Múlt héten is nagyon sokat esett az eső és viszonylag hideg is volt. A házban is sokszor  volt 16 fok, begyújtottunk a kandallóba több estén. Ha itt lennt hideg van és eső, az azt jelenti, hogy a hegyekben esik a hó. Már pénteken lehetett látni a webkamerákon keresztül, hogy mennyire havas fennt a táj és hullik a hó. Szombaton bár nem volt meleg, de napközben viszonylag napsütéses idő és gyönyörűen lehetett látni a hófehér lehavasodott Canigout. Nagyon szép látvány, de azért remélem, hogy hamarosan beköszönt a meleg is. Az eső nagyon jót tesz a növényeknek, egy nagyon hosszú szárazság ér véget ezzel. Látom, hogy a kertben is a lassan haldokló cserjék hogy feléledtek. Nagyon kellett már ez a természetnek.