Az én kis varrósegédem

Daphnét hetente egyszer viszem a bölcsibe. Az elválás nehéz neki, mert ugye ritkán megy. Ezt a heti egyszeri ritmust tartani szeretném. Nekem szükségem van rá, hogy néha egyedül menjek orvoshoz vagy a munkanélküli hivatalba, vagy interjúra vagy csak úgy bevásárolni. Eddig két, max 3 órát hagytam csak ott. De rájöttem a két óra semmire sem elég, szóval gondoltam mi lenne, ha heti egyszer egy napra hagynám ott. Azt gondoltam, hogy erre nincs lehetőség, de a héten beszéltem a bölcsi vezetőjével és mondta, hogy akár egy napra is maradhat Daphné, ha szükségem van rá. 

Kedden pedig nagyon klassz délelőttöt töltött náluk. Már amikor ott hagytam nyújtotta a kezét a dadus felé és amikor érte mentem, alig akart hozzám jönni. 

Annyira klassz ez a bölcsi, és olyan rendesek kedvesek a dadusok, hogy szívesen hagyom náluk. A terem abszolút adaptálva van az ilyen idős gyerekeknek, kiscsúszda, olvasósarok, kisbabák, nagybabák,2-3 évesek veszik körül. Örülök, hogy ilyen jól érzi magát.

Varrni nem tudok mellette, mert a hidegben van a varrógépem, de néha amikor a ruhákat rendezem, melopózik és rámol a gépem mellett. Itt épp a mérőszalag van soron.

Léopold szülinapja a barátokkal

Sokat törte a fejét, hol ünnepeljen a barátaival. Először azt gondolta, hogy a Lézer-játék lesz a legmenőbb. De hamar rájöttünk, ha nem mindenki tud eljönni és páratlanul lesznek, akkor az nem lesz olyan jó szórakozás.

Tavaly nagyon jól érezték magukat, de emlékszem, hogy a lézer-csata hamar véget ért és a gyerekek már nem tudtak mit kezdeni magukkal. Kettő játékra meg már nem akartunk befizetni, mert az kicsit húzós lett volna.

Így végül örültem is, hogy a Chouettland nevű játszóházat választotta Léopold. Itt ünnepelt Edgár is novemberben. Hatalmas puha felfújható csúszda, bikalovaglás, műanyaglabdás medence. A tulaj nagyon szimpatikus, a torta pedig nagyon finom. Először nem is gondoltam, hogy Léopold komolyan gondolja ezt a játszóházat, kérdeztem is, hogy nem vagy te egy kicsit nagy hozzá? Javasoltam bowlingit vagy mozizást. De azt mondta: "Anya, hadd válasszak én!". És végül a barátai azt mondták, hogy "Cool!", amikor megtudták, hogy a játszóházban fog ünnepelni. 

Nyolcan voltak végül Edgárral és Léopolddal, ketten nem tudtak eljönni. És olyan jó döntés volt, mert annyira jól érezték magukat, rohangáltak 3 órán keresztül, nem is láttuk őket. Még a tortaevésre is alig tudtuk összerántani a csapatot. Jó látni Léopoldot a barátaival. Mert tény és való, hogy nagyon szociális alkat, de eddig (a sok országváltás során) nem nagyon láttuk, hogy szorosabb barátságok alakultak volna ki. De van egy-két fiú, akivel nagyon jól érzi magát és ezt nagyon fontos neki is megélni!

A kis cirkáló

Kész, vége a négykézlábas időszaknak. Daphné végérvényesen jár. Köröz kilómétereket a házban, mindenhova jön utánunk. A boltba is kiveszem a babakocsiból, mindenki csak lesi az én pici cirkálómat, aki a boltban is jön-megy-pakol, vásárol, szedi le a polcokról az árukat. Nagyon vicces, mert az a kis nyolc kiló, olyan gyorsan és egyre biztosabban járkál a lábunk alatt. Számára is újdonság felfedezni függőlegesből a világot.

Újabb betegünk van/volt

Léopold pénteken este fájlalta a hasát. Öt percenként mondogatta, hogy fáj a has. Először nem is vettük komolyan, mert többször van reggelente is, hogy pár falat után fáj a pocija.

Én pénteken este elmentem otthonról, Guillaume volt a három gyerekkel. Legalább tízszer hányt az este folyamán, éjszaka pedig óránként jártunk hozzá, mert rettentő szomjas volt, de egy korty víz is kijött belőle. Reggel irány a gyógyszertár, ahol csak egy egyszerű gyógyszert tudtak adni a hányásra. De mihelyst bevette, már nemhányt, viszont alulról jött ki rajta, ami ki akart jönni.  Muszály volt orvost keresnünk, falfehér volt és erőtlen. Ráadásul, amikor terhes voltam Daphnéval tavasszal Léopold a sürgősségen kötött ki, mert teljesen kiszáradt. 

Délben várták a szomszéd faluban. Az orvos legfőképp azt javasolta, hogy pihenjen sokat, a betegség magától elmúlik. Délután két szülinapra is hivatalosa volt, mindkettőt le kellett mondania. Azt mondta az orvos, hulla lenne hétfőre, ha kifocizná magát a szülinapon. 

Ma reggel azzal ébredt, hogy már nem beteg. Tegnap délután óta nem hányt és mivel azt kérdezte, higy mi a mai program, tudtuk, hogy már meg is gyógyult.

Edgár és a varrógép

Ahogy már említettem, Edgárunk ha tehetné egész nap, egész héten és egész éven át csak legózna. A legjobb az lenne, ha iskolába sem kellene járnia. Mindent legyárt legóból.

Valamelyik nap mondtam neki, hogy készítsen egy varrógépet. Hát készített. Felraktam (kérésre) a facebook-os varrós csoportba, ahol mindenféle varrással kapcsolatos dolgokat is megosztunk. Ezt a kis legóvarrógépet 1235-en lájkolták és 68-an írtak kommentet. Felolvastam Edgárnak az üzeneteket, aki rettentő büszke volt. "Trop cool" - mondta. Szerintem is a varrógép nagyon jól sikerült. Persze az alkotó még 11-kor is pizsamában volt, mert nem volt ideje felöltözni, legózni "kell". A tehetséget nekünk pedig hagynunk kell kibontakozni.