Siel a csalad

Csutortok van ma, irnom kell par sort, hogyan is telt ez a par nap, hiszen holnap mar az utolso napunkat toltjuk Vallandryban.

Hetfon a gyerekek elkezdtek a siiskolat, bator volt mindketto. Leopoldrol tudni kell, hogy a felvono melletti kis dombrol vagy 50-szer (nem hazudok) lecsuszott vasarnap, megallas nelkul, el sem tudom kepzelni milyen faraszto lehetett neki, de gyurte egesz delutan. A domb aljan lekapcsolta a lecet, vallra vette, felsetalt a dombra, felcsatolta, lecsuszott.  Igy kezdte hetfon a sisulit, elore gyakorolt. Hat ne mondjam, mar hetfon lettek baratai es az ora utan kozolte a sioktato, hogy holnaptol mar egy masik csoportban siel es mennek fel a hegyre. Boldog volt nagyon.

Edgar egesz heten maradt a kis klubban. Azt mondtak, hogy mivel magasabb a tobbieknel, nehezebb neki. Nem tud meg megallni, ezert nem mehet meg magasabb csoportba. Nem is eroltetjuk, a lenyeg, hogy elvezze.Kedd reggel volt egy kis piyterges, mondta sokszor, hogy o szankozni szeret :-) Azutan a het kozepen lenduletet vett, most pedig az erem hajtja nagyon, holnap ugyanis mindketten medalt kapnak.

Leopold kedden ujabb csoportba igazolt at, igy most a "hopihe" (Flocon)-ban siel, tanulnak szlalomozni es egesz nap fennt vannak a hegyen. Nagyon aranyosak, ahogy csusznak le libasorban, egy oktato legelol es egy leghatul. El vagyunk ajulva tole milyen ugyes, szerdara behozott bennunket, mert tegnap delutan mar egyutt sieltunk es fantasztikus, hogy mindenhol le tud csuszni.

Mi is alig vartuk, hogy elkezdodjon a suli a gyerekeknek es nekivagjunk kettesben a hegynek. Azert nekem nagyon hosszu volt belerazodni. Kedden delelott mar a piros palyakat szantottam, de ereztem, hogy bar lejovok azert nem az igazi meg. Szerda reggel nekunk is beindult az oktatas. John a brit oktatonk rengeteg hasznos tanaccsal lat el bennunket.Sokkal konnyebben sielek azota, nem felek a meredekebb lejtoktol sem.Mivel holnapra havat mondanak es a mai volt az utolso napfenyes meleg napunk, megkertuk Johnt, hogy sieljunk el Vallandry masik felere a Les Arcs nevu siparadicsomba, ahol mi a nyaron turaztunk a gyerekekkel. Nyaron is csodalatos volt, de ami latvany ma tarult elenk fennt a hegyen az valami lelegzetelallito volt. 2400 meteren voltunk, ragyogott a napfeny es vilagitott a feher taj! Mihelyst visszaertunk a gyerekekert a delelott vegen, indultam is vissza Leopolddal, mert azt ereztem, neki is meg kell ezt mutatnom. Delben pedig mindig kevesebben vannak a felvonoknal. 2 orat sieltunk meg egyutt, kb 30 kilometert, 14.30-ra ertunk vissza, szuper volt, birta, elvezte, nagyon ugyes volt. Es persze hulla. Ebedeltunk es kidolt a tv ele varva az esti buvesz eloadast, ahova hatra mentem a fiukkal. Tartalmas, szuper nap volt a mai is. Tegnap delutan pedig egyutt csusztunk le mind a negyen egy laposabb palyan, Guillaume Edgart tartotta.

Igy telnek a napjaink, percig sem unatkozunk es nagyon elvezzuk, gyonyoru idonk van, sok palya, amit meg kozel sem fedeztunk fel.

Holnap van az utolso napunk, ahogy irtam, havazast mondanak (lennt most nagyon keves a ho, allitolag 30 eve nem volt ilyen keves ho). Holnap ossze szeretnenk pakolni es kitakaritani, mert szombaton hatkor mar indulunk, hogy elkeruljuk a hatalmas dugot.Este meg pizzazunk egyet es koccintunk a szomszed barban erre a klassz hetre.

Here we are Vallandry - Megerkeztunk Vallandryba

Ha mar februar kozepen nem irtam, annyi kinlodasunk volt, akkor legalabb most bepotolom. Ugyis jo megorokiteni az elso csaladi sielesunk pillanatait.

Az utunkrol inkabb nem irok, jovore biztos valamit mashogy csinalunk, de hogy mit, azt meg mi sem tudjuk. Penteken kora delutan indultunk es egeszen Lyonig gurultunk 5 orat, sima utunk volt, a gyerekek is jol birtak. Lyonbol masnap idoben fel kilenckor mar indultunk is, meg szerencse. De, mar Lyonbol kierve kigyozott a sor. Na, gondoltuk, mar kezdodik. Ket es fel oras ut vart rank, ugy terveztuk meg ebed elott ott leszunk a hegyekben, persze egy kis dugot is beleterveztunk a biztonsag kedveert. Ha hiszitek, ha nem a ket es fel oras utat het kemeny ora alatt tettuk meg. Ugyanis a kigyozo sor egeszen a hegyekig 245 kemeny kilometeren keresztul tartott es csak ketszer indultunk meg kb 5 km-en, ahol igazan gurultunk. Delutan negykor erkeztunk Peisey-Vallandryba. 12-13 fok melegbe, hullak voltunk. Boldogan vettuk tudomasul, hogy a szallasunk a legjobb helyen van a szankopalya es a sifelvono toveben, a pekseg, a siiskola es a sikolcsonzo mellett. (appartmant berelunk, hoztunk sok ennivalot es egy hetre valo menunk van, hogy ne kelljen allandoan boltba jarnunk) Szoval a kedvunk egybol javult, ahogy megerkeztunk es kipakoltunk. Mar indultunk is szankozni, a gyerekek fel voltak dobva. En elvonszoltam magam a szankopalyaig, kb 10 meter messzire, lerogytam egy padra, mig Guillaume a szallason probalt szusszanni a mindossze tizenvalahany oras vezetes utan. Ho a szallas kornyeken nincs sok, latszik, hogy nem mostanaban esett a ho, de a liftek egeszen magasra visznek, ott mindent ellep a ho.

Ma reggel mar mindenki nagyon izgalomban volt. Felvettuk a berelt sicuccokat, egy kicsit csoszogaltunk lennt, de mar indultunk is fel a felvonoval, hogy majd fennt gyakorolunk, mert van egy kezdo palya. Hat, eleg szep latvanyossag voltunk, ahogy felultunk a felvonora, izgultam, feltettem a gyerekeket, nem tudtam hogy fogunk kiszalni. Fennt pedig hamar rajottunk, hogy Edgar biztos nem, de Leopold sem, es hat en sem merek meg a kezdo palyanak sem nekiindulni. Igy fogtuk magunkat es visszajottunk a felvono aljahoz, ahol egy kis szankopalya van es ahol kezdok is gyakorolnak. Ebed eltunk, palacsintaztunk, majd egeszen estig itt gyakoroltunk a gyerekekkel. Edgar inkabb csak szankozott, azt mondta imadja. A sielessel nem boldogult, nem eroltettuk, holnap pedig mar a siiskolaban kell boldogulnia. Leopold viszont le nem allt. Vagy otvenszer felment, lecsuszott, egy percet sem pihent es hihtetlenul jol csinalta. Eszmeletlen kitartasa van a dolgokhoz, foleg amit nagyon szeret csinalni. Este mar egy egeszen meredek lejton suvitett lefele, csak bamultunk Guillaume-al. Guillaume is elment ketszer lecsuszni es tajekozodni, o aki nem felejtett es aki batran siel le a palyakon. Nekem pedig be kellett latnom, hogy sokat felejtettem es nagyon jot fog tenni nekem is a sioktatas. Edgar miatt izgulunk, neki hosszu es faraszto lesz a sisuli. De nala sokkal kisebbek is kezdik a sielest, remelem, hogy nem nagyon megy majd el a kedve tole. 

Guillaume ma megkoszonte nekem, hogy rabeszeltem a sielesre, ugyanis azt tudni kell, hogy evek ota en ragom a fulet, hogy menjunk el sielni. Persze mig kulfoldon voltunk, nagyon nehez lett volna megszervezni. De , ha mar itt vagyunk  helyben, es szuper siparadicsomok vannak Franciaorszagban es a gyerekek is eleg nagyok hozza, akkor miert ne? Nagyon nagy elmeny mindannyiunknak, teljes kikapcsolodas, este mar koran agyban van mindenki!

Indulunk síelni

Talán 8-9 éve volt síléc utoljára a talpamon. Guillaume-al tanultam meg, egész jól ment, szerintem. Bár ő azt mondja, hogy nem tudok síelni és rám férne egy-két óra síoktatás. Én akkor is tartom magam ahhoz, hogy tudok síelni:-)

Kora délután indulunk, egészen Lyonig jutunk el ma estére, holnap pedig folytatjuk utunkat egészen az Északi-Alpokig, Peisey-Vallandry-ig, ahol a nyáron is eltöltöttünk egy hetet. Már lesz a hófödte tájba érkezni.

Mivel a héten derült ki, hogy a gyerekeknek nincs síiskola, azonnal az utolsó pillanatban intézkedni kezdtünk, hogy legalább egy magánoktatót kerítsünk, mert annyira beígértük nekik a síelést. Minden telve volt. Egy brit síiskolából írtak vissza, hogy van hely, csak angolul lesz az oktatás. Léopold egy picit kiakadt, megértem. De elmagyaráztuk a helyzetet, egy hétig nem akarunk szánkózni, nem olcsó mulatság egy hét síelés, hát akkor síeljünk. 

Éssss.....tegnap este hívtak, hogy a gyerekeknek végül van hely a síiskolában! Jajj de örültünk, a befizetett magánoktatást pedig felhasználjuk saját magunknak, hiszen ránk is ránkfér egy kis tanulás (Guillaume szerint, és na jó belátom nem vagyok profi, márcsak a biztonságosabb síelés érdekében is megéri nekünk is egy-két óra)?

Szóval végül minden jól alakult, nagyon várjuk a síelést és a gyerekek is nagyon örültek a lehetőségnek, pláne, hogy még érteni is fogják!

És varrok és varrok...

Újabb és újabb ötleteim vannak és a megrendelőim (a srácok ) is fqntáziálnqk folyamatosan. És nem lehet egyfajtából egyet készíteni, mert ketten vannak. Mivel tévénézéshez is állandóan a mi ezeréves plédjeinket hurcibálják mindenfele a lakásban, Guillaume pedig agybajt kap tőlük, és mivel imádják a pihe-puha dolgokat, varrtam két szép plédet nekik, bélelve. Nagyon szép lett, teljesen meg vagyok elégedve a munkámmal. Az első darabbal megszenvedtem, többször lebontottam a varrást, mert az egyik anyag nyúlt mindenfele és még egy vékony szivaccsal is kibéreltem. De a második már ment mint a karikacsapás. Itt a fiúk éppen birtokbavették az első példányt és nagy egyetértésben néznek egy füzetet.

Azt hiszem új hobbim lett, nagyon élvezem!

Gyönyörü tavaszias szerda délután

Olyan gyönyörü idö volt ma: 16-18 fok volt délután. Már tegnap is a fiúk kinnt ették meg az uzsonnájukat és ma is miután hazaértünk csak dobták le a táskájuat és a kabátot, mert nehogy már ilyen szép idöben kabátban legyünk. Persze fürödni is akartak a medencében. Én délután a verandán ültem le meginni a teámat, miután a fiúknak elkészítettem a fondant csokisütit, olyan jól felmelegedett a helyiség, amit télen egyáltalán nem tudunk használni.

Gitár után pedig egyenesen a játszóra mentünk rollerestöl, görkoristól, ping-pongütöstöl, labdástól együtt. Tele volt a játszó gyerekekkel, nagyon jó hnagulat volt. Kicsit nehéz volt az este utána, mert hullák voltak, de nagyon jó látni öket kipurcanva a sok mozgástól és nem itthon laposra ülni a fenekünkte.

Március 1-én kezdem a gyakorlatot, jajj, nem akarom elkiabálni......