Véget ért a vakáció

Az öszi utazásunk utolsó napjához érkeztünk. Sürü volt ez is. Váltották egymást a lazább és sürübb napok.

Tegnap délelött kihagytuk a fürdöt, délután temetöben voltunk, anyukám sírjánál. Mivel Leopolddal mindig ellátogattunk ide, teljesen egyértelmü neki, hogy meglátogatjuk ott "Marika nénit", még fotót is követel. Egyre többet kérdez róla. Valamelyik este azt magyarázta, hogy a mentök elviszik a kórházba meggyógyítani. Majd apukámra nézett és azt mondta:ha akarod, jöhet ö is Moszkvába. Nagyon megható volt. Egyre többet fog fel a történetböl.

Ma délelött a kertben munkálkodtunk: levelet gereblyéztünk, hordtuk hátra. Pihenöképp pedig a napos részre húzott sámlin ülve olvastam. Leopold pedig folyamatosan a szomszédba járt kutyázni, a füben vagy a levelek közt hempergett. S mindeközben a meleg öszi napsugarak csiklandozták arcunkat. Csodás volt! 

Ebéd után még egy kicsit hancúroztunk a kertben, majd mikor már mindenki kellöképp elfáradt és jólesett volna egy kis délutáni szieszta, elindultunk a fürdöbe, hogy Leopold felé beváltsuk ígéretünket és egy utolsót pancsoljunk. 

A gyerekeket korán leraktam, holnap reggel hatkor indulunk a reptérre.

Hihetetlenül feltöltött bennünket ez az egy hét itt Pali papánál. De már nagyon várjuk, hogy újra együtt legyen Moszkvában a család!

Pali papa 77 éves

A napfényes ösz ma is folytatódott. Ennek két okból is nagyon örültünk: hosszú kirándulást terveztünk, illetve Pali papának ma van a szülinapja.

Reggel beültünk a kis sárga Pandába és Csabacsüdig meg sem álltunk. Nagyszüleim sírjánál évek óta nem jártam, épp illendö volt, hogy a gyerekekkel ellátogassunk. Míg Pali papa rendberakta a sír környékét Léopold vagy épp segítkezett, vagy folyamatos katicagyüjtésben volt, vagy huszat sikerült összeszednie, persze folyamatosan tovaszálltak.

Csabacsüd után visszatértünk Szarvasra, itt ebédeltünk a régi Halászcsárdában. Böséges ebédünkre mindannyian ki voltunk éhezve. Edgar pedig egy hatalmas sziesztat nyomott, így nyugodtan ebédeltünk. 

Ebéd után irány az arborétum. Gyönyörü fákat láttunk, olyan szép színekben pompáztak. Termést gyüjtöttünk, Leopold fára mászott, jó nagyot sétáltunk. A Szarvasi Arborétumban található pár példány abból a mammutfenyö fajtából, amit Kaliforniában is láttunk a Yellowstone Nemzeti Parkban. A két hatalmas, darabonként harminc centis tobozok még most is várnak a lakkozásra, hogy emlékbe eltegyem öket.

Hazafelé felvettük a tortát és még a délutáni napfényben a teraszon megültük Pali papa 77. születésnapját!

Csodálatos ösz Magyarországon

Olyan gyönyörü öszbe csöppentünk itt Magyarországon....a színek, a fények, az arcot melengetö napsugarak, a pulcsis-pólós  szabadban játszós lètezés különleges ajándék nekünk, akik augusztus vége óta szinte a télben és esöben léteznek. Ahogy néztem a híreket, az utólsó meleg hetet fogtuk ki.

Hétfö délután , könnyü utazást követöen érkeztünk Budapestre. Azóta is amennyi idöt csak tudunk, a szabadban töltünk. Fürdös programmal felváltva.

Ma is szuper napunk volt. Délelött - míg Edgar aludt, Pali papa fözött - Leopolddal kiugrottunk a fürdöbe.Léopold nagyon örült a kettes programnak, az autóban azt mondogatta, hogy nagyon szép nagylány vagyok. Délután pedig a tiszakürti arborétumban sétáltunk hatalmasat. Ismét megállapítottam, hogy milyen kevés elég a gyerek boldogságához. A park, ahol levelet, termést, botokat lehet gyüjteni, ahol, a száraz falevelekben lehet hemperegni...és egy klassz játszótér a szomszédságban. Hulla volt mindenki mire hazaértünk és nyolckor már mindketten durmoltak.

Léopold folyton a kertben csavarog. "Gyere anya, mutatok vmit a természetben!"-mondja és egy katicabogarat mutat. Felfedezi a természetet, amit érdekes módon nem igen tesz Moszkvában.

És folyamatosan ajándèkokat gyüjt: bogyókat, ágakat, terméseket, szá
raz faleveleket.

Alkot

És folytatódik. Tegnap este is hozzálátott gyurmázni. Elöször készült egy hosszúkás figura, aminek volt szeme, orra és szája, majd egy ugyanilyen golyó alakú. Egyszer csak úgy döntött, hogy ennek keze és lába is lesz. Így elöször életében készült gyurmából egy emberke. Olyan büszkén mutatta és én is olyan boldog voltam.

Ismét egy napos hétvége

Nem is nézem az időjárásjelentést, csak azt szeretném, ha minden esőmentes napsütéses nap meglepetés lenne. Ez a hétvége is ragyogott (kék ég és igazi arcot melengető napsugarak). Bár mi egyedül maradtunk a családfőnk nélkül, mégis igyekeztünk programokkal tarkítani a hétvégét. Jó előre megvettem vasárnap délutánra a színházjegyeket, ahova Léopolddal és annak kis barátjával mentünk. Nemrég fedeztem fel ezt a színházat. Csak gyerekeknek szóló balett és opera előadások vannak. Hihetetlen, hogy itt Moszkvában van egy hatalmas színház klasszikus darabokkal csak a gyerekeknek.És ezért biztos lehet nagyon szeretni Moszkvát, hogy a színháznak hagyománya van és mennek is. A gyerekek ünneplőbe öltöznek, a lányok kopogós cipőt húznak. A Diótörő című balettet láttuk. Csodaszép volt. A kétszer egy órás darab jól lefárasztotta a gyerekeket, de nagyon szépen bírták. Élmény volt mindannyiunknak, nagyon tervezem, hogy még idén visszatérünk. Bár tény, hogy egy egész délutános program, mert csak este értünk haza. A színház ugyanis a város másik felén van és nem is könnyen találtuk meg.

Szombaton pedig megvettük Edgar első kiscipőjét. Egyre jobban húzza fel magát és legtöbbször négykézláb van. Figyelem, egyre ügyesebb a mozgása, és a zokniban csúszós parketta veszélyes. Na meg a közeledő esküvőre mégsem mehet zokniban. Léopold pedig kapott egy alkalmi cipőt szintén az esküvőre. A szombat délelőttöt tehát ezzel töltöttük. És még egy nagy játékboltba is bementünk, körbenéztem mit is kaphatna Edgar közelgő első szülinapjára. És ahogy a boltban Edgar szülinapjáról beszélgettünk - szülinapi dudákra is beruháztunk - Léopold este rajzolt és írt Edgarnak. Azt mondta, hogy ráírta "Boldog születésnapot!". Ugyanis a hétvége nagyon attraktív volt. Sokat rajzoltunk és gyurmáztunk. Nagyon belejött Léopold. Soha nem láttam még ennyire alkotni, belemélyedni és főleg két percnél tovább élvezni. Hozzá kell tennem, hogy nem egy piktor alkat. DE rajzolt egy szép bárányt és csigát, egészen felismerhetőeket. Lehet, hogy az ovi hatása. nem tudom, de élveztem én is, ahogy láttam örömét. Hátha ezentúl többet előkerülnek a ceruzák...