BÚÉK - BONNE ANNÉE!

Szeretettel kívánunk minden kedves blogolvasónknak:

Sikerekben, Örömökben, Egészségben, Megvalósult Álmokban Gazdag Boldog Új Esztendőt!

Bonne Année, Bonne Santé!

Maratoni Nap

Tegnap hosszú napot zártunk! Már tíz órakor Budapesten voltunk. Laza két órás vásárlást követően Solymárra utaztunk rokonainkhoz! Gyereksereg várta Léopoldot és Léopold is nagyon várta a délutánt. Már egész úton azt hajtotta, hogy "Dubi", azaz Domi, unokatestvérem kisfiát emlegette. Öröm volt látni mennyire élvezte a játékot és főleg a gyerekek társaságát. A délutáni alvást kihagyva sem volt gond vele, autózott, focizott, megállás nélkül játszott. Este tízre értünk Cserkeszőlőre. Gyors fürdést követően hamar ágyba zuhant!!

Képes karácsonyi beszámoló

Non, nem

Léopold személyiségfejlődése a karácsonyi időszak alatt teljesen újat hozott számunkra. Vagyis nem egészen újat, mert ki nem hallott még arról, hogy a két éves kor a legnehezebb időszak, vagy, hogy egyszer beköszöntenek a hisztik, jön a dackorszak. Én ezt sosem vettem komolyan, hiszen minden gyerek más, riogattak engem eddig is sok mindennel, ami nálunk egyáltalán nem úgy történt. Például egy fogunk sem viselt meg igazán, féléves kortól az éjszakák 98 %-ában nem ébred egyszer sem (hiába mondták folyamatosan, hogy "ne ijedj meg, ha megváltozik"), nincs gondunk az evéssel, egy-két rövidebb időszak kivételével, ami pár bosszankodással töltött pillanatot okozott csupán , a szeparációs félelem sem volt igazán jellemző, mert mindig is nagyon kötődött hozzám-hozzánk, s ez változott egy picit folyamatosan, de sosem volt markáns. Nem félünk az orvostól és hamar beszoktuk a bölcsibe annak ellenére, hogy majdnem kétéves koráig Léopold minden napját velem töltötte.
Ez az új korszak viszont sok-sok "nem"-et hozott az életünkbe. S úgy néz ki ez a két éves kor a mi életünkben sem múlik el nyomtalanul és mi is beállunk a sorba. Már reggel ez az első szó, magyarul vagy franciául az attól függ. Édes hangsúllyal és fejrázással ráerősítve, amit csak kérdezünk, arra a válasz "nem". Legtöbbször csak türelmesen várjuk mi sül ki a helyzetből, illetve mikor kapunk használható választ, s mindeközben láthatatlanul mosolygunk azon, hogy milyen természetességgel és határozottan használja ezt a szót, gyűjtjük az erőt a nehezebb esetlegesen toporzékolással kiegészített esetekre. Nem könnyű, s az is előfordul, hogy a türelem elfogy..főleg este nehéz ebből gazdálkodni! De szerencsére hol egyikőnknek, hol másikunknak még van tartalékban, és ilyenkor a gyengébbik fél háttérbe tud vonulni mindaddig, míg a probléma meg nem oldódik.

Pihenünk 100-al

Hogyan is telt a karácsony körüli időszak? Pihentünk, nem strapáltuk magunkat. Itt falun nincs is sok program, ha nagyon akartuk volna sem tudtunk volna zizegni úgy, ahogy azt egyébként tesszük. Kifejezetten jól esett ez a tartalékon működés. Sokszor emlegetjük az előző évi őrületes utazgatásainkat a két ország között. Minden volt, csak nem pihenés.
December 24-re már csak a főétel maradt teendőnek. Állt a fa, amit előző este díszítettünk. A beigli pompásra sikeredett, már csak a recept oldalszéllel történő ellátása várat magára, azaz kevesebb dió és mazsola is elegendő az elkészítéshez. A négy rúdból, mára 4 szelet maradt, pedig még vendégek sem jártak nálunk. A fatörzstorta, szintén büszkeségem. Életem első piskótatekercse, bármiféle repedés nélkül, isteni krémmel, házi dekorációval nagyon finom volt. Készült még azóta aranygaluska, csupa olyan süti, ami vagy nem fogy el nálam, vagy hosszú idő elkészítése. Egyszóval kiéltem magam, jót gyakoroltam és persze finomakat ettünk.
December 24 -én délelőtt együtt utaztunk el a temetőbe, hogy így emlékezzünk arra a szomorú karácsonyra, amire szintén együtt készültünk 4 évvel ezelőtt. Szívembe markol mind többször, hogy Léopoldot nem ismerte, pedig biztos hatalmas örömet okozott volna. Könnyű ebéd után Léopold sziesztázott, én pedig az asztalokat készítettem elő, Pali nagypapa a főétellel bíbelődött. Mivel sok munka nem maradt csendben, nyugodtan készültünk. Végül még a nagyszakállú is beugrott a koccintás során, hogy egy-két ajándékot osszon a már így is telítődött Leopoldunknak. Mi pedig végre kipróbálhattuk a mi idei ajándékunkat, egy icipici videokamerát, amivel megörökíthetjük többek között Léopold útjat a kétnyelvűség felé. Miután a nagyszakállú is beköszönt együtt örültünk az ajándékoknak, Léopold a repülőjének az újonnan kapott hátizsákkal a hátán. A gesztenyével töltött fácánt már hármasban fogyasztottuk, Léopold annyira elfáradt. Összességében elmondhatom, hogy nyugodt, kellemes, kapkodástol és rohanástol mentes karácsonyi időszakot zártunk!
Tegnap még egy igazi könyvesboltba is eljutottam, meg nem mondom hány év után. Bár magától a kínálattól nem voltam elragadtatva, de mégis tudtam jót bogarászni a könyvek között, míg Guillaume Léopoldot kergette, és válogatott az angol nyelvű irodalom között.
Már kétszer voltunk fürdőben, amit Léopold töretlen lelkesedéssel élvezett. Na ez az amit programként nyújt a falu, a pár éve megnyílt gyógyvizes téli fürdő,ami a hidegben igazi téli program, ücsörögni a melegvízű, majdnem forró medencében, s kiúszni néha a hidegbe. Persze mindezt csak mellékesen, hiszen Léopold többnyire a legkisebbek medencéjében csúszdázik, lubickol vagy épp ismerkedik a többi gyerekkel, mi pedig őrizzük, féltjük, csodáljuk vagy épp elkapjuk egy-egy bukás közben. Karúszóval mindennemű félelem nélkül mozog a vízben.
A szilvesztert kettesben töltjük barátainkkal, Léopoldra pedig Pali nagypapa fog vigyázni. Igyekszünk majd haza, reméljük, hogy minden rendben lesz! S már fejben össze is állt a szülinapi torta ötlete, s remélem ez csak koronázni fogja eddigi sikereimet, nem pedig romba dönteni büszkeségem!