Mit nekünk királyi esküvő

Léopold korábban ébredt fel délután, mint ahogy szokott, de én mindenképp a királyi esküvőt akartam követni. Egyenesben angolul a TV-n és később párhuzamosan a számítógépről, azaz az interneten keresztül az RTL Klub-on magyarul. Azután rájöttem, hogy a magyart csak jobban tudnám követni és telefonos technikai segítséggel öszehoztam, hogy az RTL-klubbot a TV-re "varázsoltam". Hát ki segített más, mint Guillaume... nem is akadt jobb dolga munka közben... De mire ezt sikerült összehozni, láttam, hogy olyan lassan töltötte be a gép az adást, hogy több volt a szünet, mint az adás..na ez annyira fel is idegesített, hogy gyors visszaállítottam az eredeti felálllást, de akkor már nem volt türelmem figyelni mindkét közvetítést. Azt meg se említsem, hogy Léopold hányszor akarta megsemmesíteni ezt a technikai rendszert vagy a távirányító kezelésbe vételével, vagy a lap-top lezárásával, kábelek elmozgatásával.
Vagy azt érezte, hogy a legkevésbé vele foglalkozom, vagy csak megszokta az elmúlt napokban, hogy ébredés után irány a séta. Úgy éreztem mindent megtesz azért, hogy elterelje, illetve magára vonja a figyelmemet: kihúzogatta az összes cipő cipőfűzőjét, evett zsírkrétát, mahinálta a "technikai rendszeremet", többször próbálkozott a kardigánom felvételével, de mindig a földön landolás lett a vége, mert megcsúszott, vagy beletekeredett. De véletlenül sem játszott a játékaival, vagy nézegette a könyveit.
Rájöttem, igaza van, semmi nem fontosabb, mint ő...így mikor fokozódott a hangulat összeszedtem magunkat és mit nekünk királyi esküvő a közeli parkba indultunk.
Én is imádom ezt a helyet. Első állomásunk mindig a pici tér, ahol galambokat etetnek. Léopold imád köztük rohangálni, sikongatva kergeti őket, mindig akad társa is, ma egy cuki kislány, aki még hatalmas ölelésekkel is elhalmozta, miután többször összevesztek a labdán. Utána arrébb próbálom vonszolni a park azon szegletébe, ahol még jól süt a nap és sokan vannak. Itt lehet próbálgatni egymás játékait. Több helyen is összegyűlnek az anyukák, a park nagy, több napos szeglete van. Délelőtt és délután is sokan vannak, mintha óvodában lennénk. Azt vettem észre, hogy az anyukák könnyen ismerkednek, már nekünk is vannak ismerőseink.
Léopoldot hagyom felfedezni, én csak akkor vagyok mellette, ha gondja van, vagy olyat csinál, amit nem kellene. Messziről figyelem, ahogy odamegy egy idegenhez. Először megáll előtte, nézi, méregeti, majd húzogatni kezdi a pulcsiját (ekkor úgy látom zavarban van, ezt mindig csinálja), de utána hamar a lényegre tér: tegnap egy padon ülő lány felsőjének a cipzárját ragadta meg, s én gyors ott teremtem, mielőtt lerántotta volna. Nem mentem oda korábban, annyira kíváncsi voltam mit akar. Ma pedig többször megkörnyékezett egy babakocsit tologató fiatal nőt. A babakocsi kerekét akarta megvizsgálni közelebbről. De odamegy játékokért, azután persze nagyokat néz, amikor nem adják oda, nem nagyon érti mi a gond. S míg óvoda nincs, úgy látom jó helyszín ez Léopoldnak a társas viselkedés, a közös játék tanulására is.
De igaza is volt, úgyis még egy darabig a csapból is az esküvő fog folyni....míg mi kellemesen töltöttük délutánunkat a mi parkunkban!

Nem lesz belőle Picasso

Nagyon ügyes a kezével egy kis barkácsoló ezermester, minden, apró pici dolog, ami forog, amit el lehet forgatni, meg lehet nyomni felkelti a kíváncsiságát és teljes dühbe gurulásig próbálkozik. Kíváncsian várjuk, hogy fog rajzolni, ugyanis mi mind a ketten Guillaume-al antitálentumok vagyunk. Már előre félek, amikor majd hol oroszlánt, hol tehenet, kutyát vagy különféle autókat kell majd rajzolnom és az enyémek mind ugynúgy fognak kinézni. Talán lesz némi különbség az oroszlán és az autó között. Ezért is gondoljuk, hogy Picasso nem lesz belőle, de ha mégis úgy alakulna, majd tőlem fogják számonkérni, hogyan is támogattam kibontakozását. Én nem akarok semmi jónak az elrontója lenni, és miután a mamie-tól ajándékba kapott filctollkészletet már egyszer félrehajította, ma a parkban felkínáltam neki a krétával rajzolás lehetőségét. Nadrágja úgy nézett ki, mint egy igazi munkaruha, de végre volt türelme kivárni, hogy a kréta nyomot hagy. Megörökítettem hát az első próbálkozásokat és majd időnként itthon is előveszem a filctollkészletet!!

Kétségtelenül tavasz van

A héten végig húsz fok körül volt a nappali hőmérséklet. És minden nap szikrázó napsütés volt. Micsoda boldogság itt ez a hosszú bevackolódás után. A héten napi kétszer is sétáltunk, hol erre, hol arra, de mindig olyan helyre, ahol Léopold sétálni tud.
Nagyon furcsa, hogy bár meleg van a természet még nem zöld, azaz azt tudom mondani, hogy most kezdett zöldülni, a fák rügyeznek. Úgy látom, fagyok már nem lesznek, mégha jönnek is hidegebb idők :-) Az április végi hóeséseket mi Léopolddal Cserkeszőlőn vészeltük át.
Ma fotóztam egy kicsit a parkban, ahova sétálni szoktunk menni, hogy bemutassam, hogyan is nézünk mi ki itt tavasszal:

Húsvét Moszkvában

Itt nincs húsvét hétfői szabadnap, Guillaume holnap dolgozik, mi pedig ma húsvétoztunk. Már több hete meghívtak bennünket egy vasárnapi brunchra húsvét alkalmával és mi a meghívásnak örömmel tettünk eleget.

Reggel még a nyuszi is házhoz érkezett, egészen a nappali közepéig merészkedett, ahova egy kosárba pakolta az ajándékait. Magyarországon az utolsó pillanatban sikerült a Tesco-ban (szívfájdalmam, hogy évek óta nem jutok el egy könyvesboltba egy igazán jót nézgelődni) beszereznem két pont olyan könyvet, amit karácsony óta szeretnék Léopoldnak. Egy Böngészőt és egy mondókás könyvet képekkel. Így nem kell bánkódnom a könyvesbolti látogatás miatt, ami egy fél napomba került volna. A Tescoban kevésből gyorsan választottam, ráadásul pont azt amit szerettem volna. Még csokit is tojt mellé, nagyon ízlett Léopoldnak.
S én már korán reggel felkeltem, hogy megsüssem a pogácsát és elkészítsem a salátát, amivel a brunch-ra érkeztünk. A 250 kertes házból álló városrészt szinte javarészt kiküldött munkavállalók lakják. Nagy részét az amerikai és a kanadai nagykövetség bérli. Lakik itt több magyar család is és vendéglátóink a magyar-német pár is két kisfiukkal. Olyan, mint egy ameriakai kertváros, ahol a gyerekek szabadon rohangálnak, játszanak. Mindenkinek jut egy kis füves kert, egy terasszal. Van tó és vízesés, amerikai iskola a szomszédban, montessori óvoda szintén pár percre.
A napot tojásgurigatással kezdtük, amikor is az út másik oldalán lévő családhoz szintén húsvét alkalmából összegyűlt vendégekkel egy domboldalra sétáltunk. A gyerekek a domboldal tetején sorba ültek és a domboldalon legurították tojásaikat. Szégyellem, de utánanézni még nem érkeztem ennek az állítólag angol szokásnak, de az egész nap folyamán nem derült ki, mi is volt a verseny lényege. Számunkra annyi, hogy Léopold a lejtőn hancúrozott nagyokat, élvezte a lejtő adta lendületet, amivel a Guillaume karjaiban landolt. Hatalmasakat kacagott.
Utána együttesen visszavonultunk Adriána és Andreas-hoz, ahol a terasz előtti kis füves kertben grillhúsból és a mellé készített mindenféle finomságból szépen megebédeltünk. Léopold jól összebarátkozott Philippel, a házigazdáék 2,5 éves kisfiával. A sok játékautót és a műanyag csúszdát külön értékelte. Egy fél óra erejéig még szundítania is sikerült a babakocsiban.
Nagyon szimpatikus és színes - mindenféle nemzetiséggel - társaság gyűlt össze Adriánáéknál, számunkra pedig változatosságot jelentett a franciákkal szemben. Évek óta itt élő magyar családokkal beszélgettünk, akik már külföldies lendületben élik mindennapjaikat. Általában a feleségeket már ismertem a "Nőegyletből" (a Magyarok Moszkvában női különítménye), de családostól most találkoztunk először.
Azt pedig zárójelbe jelzem meg, csak hogy senki érzelmeit fel ne dúljam. Viszont muszály írnom róla, mert rettentő büszke vagyok!!! Trianon érzékeny pont a magyarok szívében, sokan még ma sem tették túl magukat az akkori történelmi eseményeken és ma is a ma élő franciákat hibáztatják a békeszerződésért. Többször fordult elő, hogy Guillaume-ot megismerve egy magyar szinte a második mondatában Trianonról kezdett el beszélni és kivel-kivel más-más szintre jutott el Guillaume a beszélgetésben, de mindig a megszokott türelmével, amiből én már a sértegetéseket nem tűrvén rég kifogytam volna.
Ma viszont hazafele úton, amikor az újonnan megismert magyarokról beszélgettünk, megjegyezte: " Nagyon szimpatikusak voltak- majd hozzátette - és senki nem beszélt Trianonról!" Ez így igaz és én ehelyett azt említeném meg, hogy talán senki nem méltányolta még eddig ennyire, hogy Guillaume ilyen szépen megtanulta a magyar nyelvet, amit a legnezebben megtanulható nyelvek közé sorolnak a világon, és ami egyben sajnos nem a leghasznosabb idegen nyelv! És én még ismerek - ha nem is ennyire - szépen magyarul beszélő franciákat de persze büszkeségem mindig is Guillaume marad, pláne, hogy az eredményben nekem is részem van!!
Ebből csak azt szeretném kihozni, hogy Trianon emléke úgy el tud vakítani bennünket, hogy az igazán fontos és lényeges dolgokat nem tudjuk meglátni, de szerencsére engem nem vakított el annyira, hogy lássam így három ország távlatából, hogy a framciák doktorálhatnának udvariasságból, toleranciából, míg mi sokan csak az érettségiig jutnánk el!!

Minden hétvégén majális

Hier nous étions au parc Szokolnyiki, qui est super avec des enfants. Plein des animations, tous qui est interessant pour les enfants. Nous avons passé une heure et demi dans une place, pendant que Léopold a découvert les chines, le petit train autour de nous.

Ha hiszitek, ha nem Moszkvába is elérkezett a tavasz, délben már 20 fok körül van, annyi a különbség, hogy itt még nem borult szép zöldbe a természet, de azt mondják, ez itt pillanatok kérdése. Szikrázó, hátat melengető napsütés viszont volt bőven ezen a hétvégén is.
Tegnap éppen ezért Moszkva egyik legnagyobb parkjába a közeli Szokolnyiki parkba mentünk Léopolddal sétálni. Hát sétálnunk nem kellett, mert már a bejárat előtt annyi érdekesség fogadott bennünket, hogy kb. másfél órát egy helyben töltöttünk. A moszkvai parkokat hétvégén úgy kell elképzelni, mintha majális lenne. Van kirakodóvásár, sergők, zene, szökőkút, lufi, céllövölde, sétálnak, görkoriznak, van kis sétavonat és még sorolhatnám. Ünnepi hangulat van minden hétvégén. Mi is percek alatt ráhangolódtunk, hát még Léopold, akit annyi élmény ért ezalatt a rövid idő alatt, hogy minden percét csodálkozással töltötte. Húsvét lévén a járókelőktől sikerült elkunyerálni egy lufit és két plüss nyuszit. Nagyon büszkén szorongatta őket, amint hazafele kocsokáztunk. Nem félt senkitől, egyszercsak láttuk, hogy határozottan elindult egy irányba, hova mehet, hát látjuk, valaki a padon ülve egy plüss bocit szorongat. Odaállt és nézte, jelezte is, hogy az a boci nagyon bejön, tetszik és kellene. Hát így szerzett plüss nyuszit, amit a kedves hölgy táskájából húzott elő. Elégedetten távozott. Illik, vagy nem, hagytuk, hagy érvényesüljön!