Tudományosan is készülünk

Régóta foglalkoztat minket a kérdés, hogyan fog Léopold két nyelven megszólalni és főleg, hogy mikor. Késlelteti ez a kétnyelvű környezet beszédfejlődését vagy nem. Még a terhesség alatt beszerezte Guillaume ezt a legjobbnak vélt könyvet. Én most emésztgetem, - főleg, hogy franciául van - ő viszont hamar végzett vele még Léopold bennttartózkodása alatt. Nagyon érdekes olvasmány mindazoknak, akik hasonló cipőben járnak, mint mi, és gyermekük két - vagy akár három - nyelven történő megszólalását kíváncsian várják. A könyvben szó van a gyerekek beszédfejlődéséről, hogyan keverik a nyelveket (pontosabban szavakat) még az elején, mikor realizálják ők maguk, hogy több nyelven beszélnek, hogyan segíthetünk mi szülők nekik eme nem könnyű feladatban. Léopoldhoz én magyarul beszélek, kivéve francia környezetben, ekkor franciául is beszélek hozzá. Guillaume franciául beszélget vele, mi otthon pedig magyarul beszélünk, ez a mi "munkanyelvünk". Párszor, főleg Franciaországba érkezésünkkor volt egy-két kísérletünk a francia - mint munkanyelvre - való áttérésre, de sikertlen volt, minden akaratunk ellenére. Nem hiába, már legalább 3,5 éve magyarul beszélünk otthon. Guillaume kiválóan megtanult magyarul. Szerintem a legnagyobb dícséret számára az volt, amikor Budapestről Párizsba utazott repülővel, és a taxis - akivel magyarul beszélgetett, és aki nem tudta, hogy francia - megkérdezte tőle, hogy beszél-e franciául. Ő pedig büszkén válaszolt: "Igen, francia vagyok!"
Olyannyira magyar a munkanyelvünk, hogy néha már, ha franciául beszélünk egymással, akkor olyan furcsa érzésünk van és olyan távolságtartónak érezzük a társalgást. Amikor Guillaume anyukája nálunk volt és napokig franciául beszéltem, este is jött belőlem a francia nyelv. Egyszer csak Guillaume megkérdezte, hogy miért beszélek franciául, nagyon furcsa, magyar a mi nyelvünk. Persze, hogy értettem, miért mondja, nekem is kicsit furcsa volt és közben nagyon jó érzés fogott el, hogy ezt a nyelvet, amit az egyik legnehezbbnek tartanak megtanulni, ennyire sajátjának érzi, vagyis sajátunknak. Ezt nehéz elképzelni, de hasonló ahhoz, mintha egy magyar pár hirtelen elhatározná, hogy a jövőben angolul beszélget...furcsa.
A könyvből megtudtuk, hogy legtöbbször van egy gyengébb nyelv, tehát ritkán kiegyensúlyozott a két nyelv tudása. Ha Léopold egyszer közintézményt látogat, ahol franciául fog beszélni, kétség kívül a francia lesz az erősebb nyelve, még akkor is, ha én hozzá magyarul beszélek. De a mi esetünkben, ahol otthon a gyengébb nyelvet beszélik, van esély a kiegyensúlyozottabb nyelvhasználatra. És fontos, hogy még akkor sem kell abbahagyni a gyengébb nyelv használatát, ha az óvodában azt javasolját, hogy otthon beszéljünk franciául, mert esetleg szűkös a szókincse. És nem segíti őket az - amit sajnos mi is gyakran csinálunk - ha például én úgy beszélek magyarul hozzá, hogy közben francia szavakat használok. De sajnos ez elkerülhetetlen, nehéz egyelőre figyelni rá. Rengeteg szó van, főleg a babadolgok között, amiket egyszerűen nem tudok magyarul mondani és persze így vegyes nyelven beszélek.

Egy hosszú nap, azaz vendégségben

Tegnap késő délutánra keresztelőre voltunk hivatalosak Guillaume kollégájához. Harmadik gyermeküknek volt a keresztelője, a meghívás a vacsorára is érvényes volt. Azt üzenték, hogy kiságy várja Léopoldot náluk, nem kell izgulnunk (emiatt azonban izgalmam nem hagyott alább). Kisebb programokra, amikor időben kellett odaérni (ez eddig általában az orvosi vizsgálat volt) indultam már Léopolddal, de úgy, hogy étellel, pizsamával, hálózsákkal, játékokkal, szép ruhával és váltásruhával is készülni kellett, azaz egy hosszabb program elébe néztünk, így nem.
Én csak azon izgultam, hogy egy jót aludjon napközben, így könnyebb lesz az indulás. Délelőtt szundított egyet, míg mi piacoztunk és bevásároltunk a hétvégére. Miután megvárta az ebédet, délután felváltva altattuk, hátha pihen egyet. Nem jött össze. A végén mellé feküdtem, hogy az etetést összekössük egy kis pihenéssel, de fél óra múlva realizáltam, hogy nekünk nagyon készülnünk kell, ha időben akarunk indulni. Tehát végül csak egy órát aludt délelőtt. Egy jól szervezett munkafolyamat volt, Léopold felöltöztetése, közben a mi készülésünk. Guillaume jócskán besegített nekem, hisz egy nőnek a ruhán kívül ott az arca és a körme, amivel még plusszban foglalkoznia kel ;-) Az utolsó pillanatban dobtunk be egy pizsamát, egy hálózsákot, pár játékot. Még ekkor sterilizáltuk az eddig nem használt cumisüveget, hogy könnyebb legyen az etetés.... Szóval 10 perces késéssel, de elindultunk. Léopold egy ideig reklamált az úton, majd mély álomba szenderült. Mikor megérkeztünk láttuk csak, hogy a reklamáció a sapkára vonatkozott, ami teljes mértékben eltakarta szemeit :-) Az álom azonban csak fél óráig tartott, mert mikor a templomhoz értünk, a hangzavarra felébredt. Innentől fennlétben nem volt megállás egészen késő estig, azaz fél tizenegyig. Léopold végignézte a keresztelőt, asszisztált a vacsorához. Majd este megetettem, pizsire öltöztettük és kíváncsian vártuk, mit szól az új kiságyhoz, azaz egy mózeskosárhoz. Az elalvással nem is volt gond, de mivel három gyerekre várt a szoba, mindig valaki érkezett aludni, vagy visszaaltatni, ami szerintem zavarta Léopoldot. Mit csinááljunk, az első gyermek, aki még a csendhez van szokva. Így a desszerthez már csatlakozott hozzánk. Hálózsákban nézelődött, de megállás nélkül!!! Járt a feje, vadul fényképezett, közben vigyorgott a hozzá szólókra. Szóval summa-summárum nagyon jól érezte magát, aludni egyáltalán nem akart. Mindent próbáltam, eltakartam a szemét, ringattam, de csak úgy feszítette magát, hogy ő is lásson valamit. Így mulattunk együtt a már említett fél tizenegyes időpontig, amikor a drága elérte a fáradtság határát és már semmi nem segített neki, nagyon jelezte, hogy fáradt, de itt aludni nem tud. Az autóban teljesen beájult. Hazaérve, még alva átöltöztettük, bár felébredt, pár korty után reggel kilencig nyomta az alvást.
Ez volt az első igazi családi kiruccanásunk. Csak 10 percet késtünk a tervezetthez képest, de mivel bőségesre szabtuk az időintervallumot, a keresztelő előtt 15 perccel a templom előtt voltunk. Léopold felnőttesen velünk szórakozott késő estig, vadul harcolt az álom ellen! Szerintem mind a hárman nagyon jól éreztük magunkat!! Az egyik képen azok a drazsék láthatók, amiket ajándékba kaptunk. Franciaországban ugyanis keresztelő és esküvő alkalmával cukormázzal bevont mandulaszemeket ajándékoznak a vendégeknek!

Gyermeked mosolya

Soha nem gondoltam volna, hogy ennyit jelent egy szülőnek, amikor a saját gyermekét mosolyogni látja. Mindig is jó érzéssel töltött el, amikor láttam egy kisgyereket mosolyogni, önfeledten örülni. A nantes-i utazás alkalmával viszont egy dolgot tisztáztunk Guillaume-al. Annál nincs szebb dolog és nincs jobb érzés, amikor a saját gyermekedet látod örülni és mosolyogni. Ez egy sokkal különlegesebb érzés, amit szavakba önteni nehezen lehet, de talán nem is kell.... Nap, mint nap részesei lehetünk Léopold mosolyának, amivel nem győzünk betelni!!Közben azt kívánjuk, hogy mindig ilyen vidám maradjon!!!

Húsvét alkalmából

Bár már kicsit késve, de mégis húsvét alkalmából keletkezik ez a post. Az időjárás nem épp szép tavaszinak mondható volt a húsvéti hétvégén, ehhez kicsit alkalmazkodott Léopold hangulata is. A nappali alvás ugyanis nehezen megy. Séta alkalmával a friss levegőn és autózáskor igen, de otthon a kiságyban ritkán. Szépen megértette, hogy éjszaka aludni kell ez megy az első átaludt éjszaka óta: egyhuzamban 12 órát alszik, reggel én megyek kilenc körül ébreszteni (felöltözve, megreggelizve!!!). De nappal nem érti, hgy mit akarok a kisággyal...így volt ez vasárnap is. Bár borús, esős, elég hideg idő volt, két eső között kénytelenek voltunk sétálni egyet, hogy legalább egy rövidet aludjon a drága.
Szerencsére azonban húsvét hétfőre megérkezett a szép idő, jót tett egy kicsit kimozdulni Giverny városába, az impresszionista festők székhelyére. Rövid sétát tettünk csupán, mert Léopold már éhezett is, utána pedig a hétvégi dugót megelőzni kívánva korábban indulhattunk haza!
Reggel Léopold is tojást keresett a nappali zöld gyepén, azaz szőnyegén :-), persze segítséggel. Még nem igazán tudta miket mutogatunk neki és miért örülünk annyira. Néha mosolyra húzta a száját, de inkább furcsálva nézte mi történik körülötte. A plüss báránykájával azonban azóta is szívesen játszik!!!

3 hónapos Léopold

Három hónapja az első éjszakát töltöttem Vele. Hulla fáradt voltam: egy Szilveszter éjszaka, egy vajúdós éjszaka, és egy szülés után. Folyamatosan jöttek a nővérek, hogy elviszik, ha gondolom, mert biztos pihenni akarok, mert látták, hogy küszködök. De nekem folyamatosan az járt a fejemben : Dehogy tudnám odaadni! Hiszen most szültem, erre vártam kilenc hónapja, hogy itt legyen! Az első éjszaka a miénk, meg kell próbálnom, ez nem is volt kérdéses, fáradtság ide, vagy oda. Így még a villanyt sem mertem lekapcsolni (!!!-nem tudom miért gondoltam, hogy világosban majd jobbat alszunk), ott feküdt mellettem, énekeltem neki (!!!- az éjszaka kellős közepén, még szerencse, hogy nem volt szobatársam :-)), szopizta a kisujjamat és egyikőnk sem aludt semmit. Reggel Guillaume rámnézett: Te jó fáradt vagy!!!

Most meg alszik, mint a bunda este kilenctől, reggel kilencig. Így nem csak az éjszakáink lettek pihentetőek, hanem a mindig is problémás estéink. 61 cm és 6,4 kiló. Most már ő is kezdeményezi a kommunikációt, szókincse bővül, ha lassan is: "Ágűűű" mellett a "Prrrr" is megjelent. Sokmindennel meg lehet nevettetni. Szeret a tükör előtt nézgelődni és nagyon tetszik neki, amikor a könyvéből mutatjuk az állatokat és a hangjukat is mondjuk mellé. Elkezdte felfedezni a kezeit. Térdére teszi és ott nézegeti, vagy a csörgőit ütögeti, persze még nagyokat néz, hogy most ez, hogy is van, mitől van a csörgés és hogy lehetne mégegyszer összehozni.

Imádom, ahogy megismeri Guillaume-ot, amikor munkából megjön. Ha nagyon fáradt is, mert délután ugye nem aludt semmit, az ajtó előtt egy gyors mosolyt megereszt neki, majd folytatja a nyöszörgést.
Egyre többet rakjuk hasra, így már nem csak egy pillanatra emeli fel a fejét, hanem tartja folyamatosan és forgatja, látszik, hogy élvezi az új távlatokat, amik ebből a látószögből megnyíltak előtte.

Nagyon boldogok vagyunk, hogy itt van velünk!