Irány Sanibel island

 Próbáltuk a gyerekeknek úgy megmutatni a természetet, ahogy az önmagában ott van. Azt értem ezalatt, hogy bármilyen nagy élmény is lett volna például delfinekkel úszni, nem mentünk. Ugyanis a fogságban tartott delfinek sokkal rövidebb ideig élnek, mint kint a természetben. (Minderre a Lonely Planet útikönyvünk fel is hívta a figyelmet nagyon óvatosan, amit mi nagyon értékeltünk is.) Aligátor show-ra sem mentünk és maga az Eveglades Nemzeti Park is azért csodálatos, mert ezeket az állatokat mind a maguk eredeti élőhelyén figyelhetjük meg.  Floridában egyébként sok olyan hely van, ahol például állatkórházban, állatmenhelyen, vagy kutató központban lehet közelebbről is látni ezeket az állatok és ahol magyarázzák is hogyan élnek.

Az egyetlen kivétel ez alól az Everglades-ben történt hajókázás volt. Ezek olyan hajók (airboat), amik semmi szennyező anyagot nem bocsátanak ki a vízbe, legfeljebb a zaj zavarhatja minimálisan az élőlényeket. De itt csakis olyan hajózási céget választottunk, amit elismer maga a nemzeti park is. Nagyon várták a gyerekek és tényleg nagy élmény volt. A fél órás hajóúton kivittek bennünket a mocsár közepébe. Itt is láttunk aligátorokat és persze több különleges madarat, akik elsősorban hosszú lábukkal és csőrükkel alkalmazkodnak a vízi világhoz: ibiszek, gémek, kócsagok. Amikor megállt a hajó a mocsár közepén, alattunk a 80 centis víz, a vízben elbújva aligátorok, felettünk nagy testű vízi madarak szálltak fel. Csodás volt. Ez kihagyhatatlan, annak aki erre jár.

A Shark Valley nevű útvonalat ajánlják még aligátorokat nézni. Mivel mi már úton voltunk Sanibel Island felé és útba esett, itt is megálltunk. Csak egy rövid túrát jártunk be, mert 24 km volt a túra, de már se gyalog se bicajjal, se vonattal (két órás vonatút) nem volt kedvünk az iszonyatos hőségben bejárni. Indultunk Sanibel szigetre, ami következő állomásunk volt. 

Késő délután érkeztünk meg a szigetre. Kevésbé tartozik a tipikus floridai turista helyek közé a nyugaton, a Mexikói öböl partján fekvő kis sziget. Leghíresebb kagylóiról, ami csodásan beteríti a partot. Amerikaiak kifejezetten kagylót gyűjteni is járnak ide. Mi egy utazós blogból bukkantunk rá, és azonnal megtetszett. Kicsit elitebb (ez alatt azt értem, hogy tiszta és rendezett), helyi nyaralóhely Key West hangulattal. És a víz, ami majd 30 fokos itt is. Késő este értünk le a vízhez, csak mi fürödtünk és a végeláthatatlan parton is csak mi voltunk. A szállásunk is klassz volt, gyalog ki tudtunk menni a partra, voltak pihenőszékeink és volt medence is. Itt mutatta be először tudományát Daphné: egyedül átúszta a medencét úgy, hogy a fejét kiemelte a vízből.

Másnap délelőtt hajókázni indultunk. A Cayo Costa State Parkba vittek bennünket, ahol csak mi voltunk. A szinte érintetlen pici szigeten csak 3 ház volt, de nincs se étterem, semmi. Csak mi voltunk ott, úgy 20 túrista, akiket oda kivittek. Daphnéval egy rakat kagylót gyűjtöttünk, itt különösen szép nagyok találhatóak. A fiúk pedig  a hullámok között hancúroztak a meleg vízben.

Nagy élmény volt, hogy visszaúton láttunk delfineket. Na nem úgy, mint a képeken, hogy tizessével ugrálnak magasra ki a vízből. Láttuk viszont hátuszonyukat fel-felbukkanni a vízből. És nekünk ez is elég volt, hogy ezt a kedves élőlényt ott tudhattuk körülöttünk. Florida növény-és állatvilága nagyon változatos és sok kincset tartogat. Igazi élő állat és növénykert!

Délután fagyiztunk egyet és késő estig a parton és a medence mellett pihentünk és fürödtünk. Itt intettünk búcsút a Mexikói öbölnek. Másnap 4 órás út várt bennünket Cap Canaveral felé, ahol a Kennedy Űrközpontot látogattuk meg.

Sanibel Island színes, Key West hangulatú házai, tengerpartja és a kagylófestő művésznő: 

Hajókázás Cayo Costa State Park -ba: 

Everglades nemzeti park

 Key Largoról az Everglades Nemzeti Park felé vettük az irányt. Délelőttre az Anhinga Trail -t terveztük be kezdésnek. Az Everglades Nemzeti Park az UNESCO Világörökség része, hatalmas kiterjedt édesvízi mocsárvilág. Tulajdonképpen egy 80 km széles folyó élővilága, ami az Okeechobee tavat köti össze a Floridai öböllel. Naponta 30m-t folyik a vize, annyira lassú. Az indiánok "füves víznek" nevezték a területet, amelynek egyik tipikus növénye a télisás, azaz a saw grass. 

Key Largoból reggel indultunk az Anhinga Trail felé. A parkba  egy általános belépőt kell fizetni és ezzel lehet a különböző túraútvonalakat bejárni. Nem kell említenem, hogy a gyerekek mennyire fel voltak villanyozva, hogy aligátort fogunk látni. A különböző túravonalak, különböző élővilágot mutatnak be, ugyanis a mocsaras területeken kisebb szigetek is vannak, amik kiemelkednek a mocsárból és például a mahagónifának vagy  mocsári ciprusnak adnak helyet. 

Az Anhinga Trail-en alig indultunk el csendben és lassan, máris az első percben egy aligátor úszott ki elénk. Jajj, de nagy élmény volt. Ezen az útvonalon (mint egy tanösvény) főleg aligátorokat lehet látni. Itt láttunk fészket is, amiben egészen közelről láttuk még a tojást és a pár hetes 30 cm-es kis aligátorokat. 

Itt még egy rövidebb túrát végigjártunk a gyerekekkel (de nagyon ettek a szúnyogok bennünket) egy szigeten, árnyékban (mert napon megmaradni alig lehetett és vizesre izzadtuk magunkat), ahol láttunk óriásszöcskét és trópusi erdőt.

Mivel a hőség is jelentősen lefárasztott bennünket erre a napra nem maradt más, csak lazulás. A piknik után még útba vettünk egy outletet és megérkeztünk Homestead-beli szállásunkra. A gyerekek nagy örömére a medence este tízig volt nyitva, így késő estig medencéztek, miközben pizzát vacsoráztunk. 

Nagyon vártuk a másnapot a kihagyhatatlan hajózást a nemzeti parkban!

Key Largo, Key West

Majdnem kihagytuk Florida déli szigetcsoportját, amikor tervezgettük az utazást. Egyetlen okunk volt csak rá: méregdrága szállások. Key Westen 500 euró volt egy éjszaka, amit képtelenségnek tartottunk kiadni. Ez a szigetcsoport az USA legdélebbi része. Miamiból dél felé haladva, elautózunk az Everglades Nemzeti Park mellett és Key Largo az első sziget, egyben a mi következő állomásunk is volt Miami után, ahol két éjszakát aludtunk. Itt találtuk a legolcsóbb szállást a szigeteken, ami egyben a mi legdrágább szállásunk volt utunk során. És a hangulatot leszámítva, majdnem egyik leggyengébb is. DE. Csodálatos volt és nem szabadott volna kihagynunk. Viszont, aki a Keys felé veszi az irányt, mindenképp autózzon el Key Westig, a legdélebbi szigetig, ami közelebb van Kubához, mint Miamihoz. Élénk színű tipikius verandás házaival, trópusi, kubai hangulat uralja ezt a szigetet. Key Westig autókázva pedig  kilómétereken keresztül csak avíz felett visz az utunk.

A Keys tipikus élővilága  a mangrove-erdő, a fák úgy szaporodnak, hogy ágaik lepotyognak a vízbe és az iszapban ki is hajtanak. A fa félig a sós vízben van, gyökerei sokszor kilátszanak a vízből. Nagyon szép a környék korallzátonyának élővilága , a szigeteken meg lehet állni, mert mindenfele parkok és tanösvények vannak, ahol a mangrove-erdőbe be is lehet sétálni. Típikus a kajakozás a fák által létrehozott alagutakban, illetve a snorkelezés a koralok környékén.

Miamiból este érkeztünk Key Largon lévő szállásunkba. Maga a szoba nem nagy szám volt, de a szállásnak volt saját partja mólóval, padokkal, székekkel, ami nagyon hangulatossá tette. Első este Ms Mac's kitchen nevű étteremben ettünk, ami maga egy nagy élméyn volt. Tipikus ameriaki étterem, ahol "Hi Guys"- al köszöntenek, többször megkérdezik minden rendbene-e. Isteni finom a csirkefalatok sült krumplival, de a hamburger, a helyi sör is emlékezetes maradt. A legjobbkor jött és úgy feldobott bennünket az étterem, amire szükségünk is volt, hiszen itt kezdtük - már a nagybőröndünk birtokában sínen érezni magunkat. Másnap hosszú út várt ránk: Irány Key West.

Reggel nyolckor már indultunk is Keys West felé. Ámultunk az egész szigeten, gyönyörű, hamisítatlan hangulatú, a legszebb kis sziget, ami egyben a legdélebbi pont is. Mivel Key Largotól 2 óra autóútra volt, sok program nem fért bele a napba, de így sem panaszkodhattunk. Key Westen nagyot sétáltunk, megnéztük Hemingway házát, aminek trópusi kertje tele volt hatujjú macskákkal. Nagyon érdekes! Itt ebédeltünk és kora délután visszaindultunk, azzal, hogy még valahol megállunk. Végül Bahia Ronda Parkjának partján fürödtünk, vagy inkább áztattuk magunkat a 30 fokos Mexikói öböl vizében. A víz olyan meleg ugyanis, hogy az emberek strandolásképpen a vízben ülnek. Mi is ezt tettük, ki sem jöttünk a vízből egy - két óráig. Islamorádán pelikánokat és tarpon halakat lehet etetni, de nem volt már időnk megállni, esteledett és úgy döntöttünk, hogy a szállás partján vacsorázunk, miközben a naplementét is megnézzük. Nagyon emlékezetes esténk volt, a gyerekek még itt is sokáig fürödtek, mi pedig egy jó helyi sört szürcsölgetve csodáltuk a naplementét a Mexikói öböl felett.

Key Largo a virágzó magnoliával és gyönyörű naplementéjével:

Key West, az USA legdélebbi pontja: karibi hangulat, Ernest Hemingway háza a hatujjú macskákkal:

Miami, első állomásunk

 Miami-ban három napot terveztünk eltölteni, mielőtt tovább indulunk Keys felé, azaz USA legdélebbi pontja Key West felé.

Miami hatalmas, az óceán partján elterülő világváros. Az Everglades mocsaras, lápos nemzeti parkja a szárazföld felől, a Biscayne  Nemzeti Park pedig az óceán felől határolja. Jó nagy részét teszi ki a parti rész, de parti részek szinte  a város belsejében is vannak, mert az óceán vize öblökön, csatornákon keresztül befolyik a városba is. Már a repülőről is látszik, ahogy 10-20 kertes házak vesznek körül egy-egy ilyen öblöt, de végig a csatornák mellett is villák vannak, ahonnan jachttal közelítik meg például a partot. Sehol nem láttam még ennyi jachtot, mint az itteni utunk során. Trópusi hőség volt, a csapadékos időszakban voltunk ott, de csak egyszer esett, amikor a Space Coast-on voltunk a Kennedy Űrközpont mellett. Első napunk az éledezéssel és a pihenéssel telt, de másnap már konkrét tervekkel vágtunk neki a város felfedezésének.

A Wynwood művészeti negyed a graffitikről híres. Hatalmas, színes falfestmények díszíitik ezt a városrészt, ahol szabadon barangolva csodálhatjuk meg őket. A Wynwood Walls pedig egy kültéri kiállítóterem (minden útikönyv szerint ingyenes, de nem!), ahol a legnagyobb és leghíresebb grafikákat nézhetjük meg. Egy nagyon hangulatos kis pékség/kávézóban vártuk meg a 10 órás (szerintünk elég késői) nyitást. Egész utunk során ezt tapasztaltuk, hogy mire felélednek és kinyitnak 10-11 óra van. Nem túl praktikus.

A Design District - azaz a Dizájn Negyed - sem maradhatott ki , ha már Miamiban jártunk. Rajtunk nem lógtak Gucci vagy Dior zacskók, de belekóstoltunk ennek a városrésznek a hangulatába is. Tele van luxusüzletekkel, mindez színes, pálmafás trópusi hangulatban. 

South beach -en - azaz a Déli Parton - található az Ocean Drive, Miami artdekó épületei, amelyek kávézóknak, bároknak, éttermeknek és szállodáknak adnak helyet.  Hatalmas pálmafák szegélyezik, itt található Versace villája, amelynek lépcsőjén meggyilkolták. Egyik  este is eljutottunk, örömünkben, hogy végre megkerült a bőröndünk. Este is hatalmas a hangulat, luxusautók cikáznak körülöttünk, élőzene és táncosok hívogatják a turistákat. 

Bőröndünk végül a második nap estéjén került meg, majd fél napos telefonálgatást követően. Volt izgalom,  mert a következő nap már indultunk a Keys felé, szóval semmiképp nem szerettünk volna bőrönd nélkül továbbindulni. 

Nagy élmény volt Miami, nagyon tetszett a szállásunk, ami az üzleti negyedben volt, autóval 10-15 percre a South Beach-től. Nagyon szép volt a kilátásunk, ráláttunk a lakásunk teraszáról  Miami tengerparti hoteljeire és az időeltolódás miatt az erkélyünkről csodáltuk meg, ahogy felkelt a nap Miami felett. Meglepődtünk, hogy mennyire sok a spanyol nyelvű ( a karibi térségből bevándorlók)  és hogy milyen meleg az óceán vize Miami partjainál.

Harmadik napunkon még fürödtünk egyet South Beachen, mielőtt a Keys felé indultunk. 

Szállásunk környéke, az üzleti negyedben:

Wynwood negyed: 

South Beach and Ocean Drive:

Érkezés Floridába

 

Érkezés vagy nem érkezés, volt amikor azt hittük sosem érünk ode😅 . Azaz, Washingtoni átszállással indultunk Barcelonából Fort-Lauderdale-be, Miami mellé. Úgy volt, hogy este kilencre megérkezünk Fort Lauderdale-be és felvesszük az autót, amivel Floridát fogjuk bejárni, és természetesen itt is alszunk egy szállodában.  De ember tervez, Isten végez, Washingtonban akkora vihar volt, hogy az esti hatos gépünket tologatták, addig, addig, míg végül törölték is. Majdnem úgy volt, hogy két éjszakát is meg kell aludnunk Washingtonban, mert csak a másnapot követően volt szabad járat Miami felé. De az utolsó pillanatban lett végül egy megoldás. Éjfélkor elindultunk Chicagoba (kb. 3 óra repülés) - ekkor már hat órája voltunk a Washingtoni reptéren - ott csöveztünk a 3 gyerekkel egy éjszakát , - azaz 6 órát töltöttünk Chicagoban a padokon aludva, míg Fort Lauderdalebe menő repcsinket vártuk. Amilyen rossz olvasni, olyan rossz volt átélni is 😬. Na de másnap dél körül már a Miami-ben voltunk és egyenesen az Ocean Drive felé vettük utunkat, ahol meg is ebédeltünk, hiszen ekkor már egy napja kb. csak a sok kis rágcsálnivalón éltünk. Az airbnb-n foglalt lakásunkat délután 3-kor tudtuk felvenni. Szuper szállásunk volt Downtown-ban, jól felszerelve, ingyenes parkolóval, gyönyörű kilátással és a most nagyon jól jövő mosó-és szárítógéppel. Ugyanis mi megérkeztünk, de a leadott nagybőröndünk nem, elkavarodott. Az utolsó pillanatban - Guillaume tanácsára - bedobtam egy alsóneműt és pizsit mindenkinek a kézipoggyászokba, ami egy nagyon praktikus ötlet volt. 

Hatalmas trópusi hőség fogadott bennünket Miamiban, szinte mindig folyt rólunk a víz. Első utunk az óceán partjára vitt: puha, fehér homok és nagyon meleg kb.30 fokos víz fogadott bennünket. A színek szikrázóak, a fények és a hatalmas pálmák valami különös látványt nyújtanak. Ámultak a fiúk a sok luxusautón, nagon fáradtak, de nagyon boldogok voltunk, hogy végre megérkeztünk. 

Mivel az időeltolódással és a fáradtságunkkal is meg kellett küzdeni, így aznapra már csak egy kis bevásárlás, mosás - hogy legyen tiszta ruhánk - és pihenés maradt.